Oláh Kálmán (fotók: Dobó László)

Nem gy?zzük hangsúlyozni: a távol-keleti országban nagyon kíváncsiak ránk.  A magyar hangzás a különböz? m?fajok találkozásának tükrében – népzene, klasszika, dzsessz – kelend?nek bizonyul. Az els? két lemezen Oláh Kálmán Bach örökérvény? m?veit – a gordonkaszviteket, illetve a Goldberg-variációkat – dolgozta fel jellegzetesen lírai hangvételében, a b?g?s Mini Schulz és a remek Stuttgarti Kamaraszimfonikusok közrem?ködésével. Különösen a Goldberg-variációk felvétele egyedülálló: a stuttgartiak az eredeti m? kamarazenekari átiratát adják el?, míg a magyar zongorista az egyes tételekre felelget improvizációival – évszázadokon átível?, eleven zenei kommunikáció bontakozik ki a fülünk hallatára.

A Hungarian Rhapsody dupla lemezen jelent meg. Szintén tematikus koncepcióról van szó, ám ezúttal a magyar zenei hagyományok hallhatók egyéni tolmácsolásban. Az els? korongon – ?si dalok alcímmel – Lovász Irén énekével csendülnek fel magyar népdalok, amelyekb?l kibontakozik a hangszerelt zenei kommentár. Lovász Irén egyre gyakrabban hallható népdalénekesünk. Mosolygós, törékeny alaporgánuma, finom, lágy hangja újszer?en és hitelesen mutatja be azt a magyar folkhagyományt, amelyet legtöbbször egyfajta nyers, er?teljes és „naiv” hangon hallhatunk.

Egri János

A másik lemezen olyan, 20. századi magyar slágerek csendülnek fel, mint Borús vasárnap, vagy a Halálos tavasz. Ezek mellett, gondos szerkesztettségben helyezkedik el a Trio Midnight b?g?se, Egri János, valamint a dobos Balázs Elemér egy-egy szerzeménye is. A Kortárs Magyar Hangulatok alcím? korongon Winand Gábor énekel, akit nemrég francia zenekritikusok tüntettek ki fontos elismeréssel. Aki még nem hallotta ?t énekelni, annak ez a lemez remek alkalmat kínál. Oláh Kálmán ugyanis nemcsak az egyik legjobb magyar zongorista, hanem érzékeny hangszerel? is: a dalok ?szi hangulatához remekül illesztette Winand fátyolos hangját. Ennek a hangnak megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy éppen akkor mutatkozik rejt?zköd? alkatúnak, amikor a magasabb fekvésekbe vándorol – a hallgató akkor kap intim és bens?séges pillanatokat t?le ajándékba, amikor a leghangzatosabban feltárja hangképének horizontját. Winand orgánumától – talán épp ellentmondásossága miatt – egyesek idegenkednek. A Borús vasárnapot viszont úgy énekli ezen a lemezen, ahogy csak kevesen lennének képesek.

A kétféle éneklési stílust, két témavariációt egységes keretbe fogják a hangszeres közrem?köd?k. Közülük a Trio Midnight tagjait aligha kell bemutatni az artitura olvasóinak. Zenéjük els?sorban arról ismerszik meg, hogy virtuóz pillanatokat képes úgy felhasználni, hogy azok a zene legmagasabb fokú funkcióját szolgálják ki: olyan kommunikációt, amely az emberi beszéd természetességét idézi. Talán egyik legnagyobb erényük a közös alázat egymás zenei jelenléte és a világsztár zenészek iránt, akikkel volt alkalmuk együtt zenélni. Nem nehéz felismerni például Pat Metheny hatását egyes pillanatokban, f?leg amikor a trió a kamarazenekarral együtt szólal meg, bár nem ez az els? eset, amikor vonósokat is hívtak a közös muzsikáláshoz. A Budapesti Kamaravonósok h? zenei hátteret festenek ahhoz a befelé figyel?, a gyorsabb számok közben is rezignált hangvételhez, amely a felvételt teljes ívében jellemzi. Ugyanerre a hangulatra veszi a lapot a magyar származású Peter Lehel szaxofonja: megrendít? elfogódottsággal fújja a Katona vagyok én kezdet? népdalt például, játékából az is világosan kiderül, hogy jelent?s része volt az egész felvétel koncepciójának kidolgozásában. Peter Lehel a budapesti Zeneakadémia Jazz Tanszakán végzett Oláh Kálmánnal egy évfolyamon – innen ered barátságuk.

Akadnak b?ven virtuóz zenészek, akiknek technikai tökélyéhez nem férhet kétség. Oláh Kálmán csapata, a Trio Midnight azonban rég túl van a bizonyítás korszakán: mint immár rendszeresen, ezúttal is messze a dzsessz „ismert határain” túl merészkednek. A Trio Midnight tevékenysége annyira er?teljesen rajzolja meg saját stílusának körvonalait, hogy meg merjük kockáztatni: egy egész korstílus kezd kibontakozni hangszereik nyomán, amely nemcsak kielégíti a 21. század jellemz? m?vészi igényességét, hanem egyenesen megteremti, diktálja is azt.

Oláh Kálmán & Peter Lehel feat. Budapest Chamber Orchestra, Trio Midnight
Hungarian Rhapsody
GOOD International – Varga

Peter Lehel – szaxofon, klarinét
Oláh Kálmán – zongora
Egri János – b?g?
Balázs Elemér – dob
Lovász Irén, Winand Gábor – ének
Oláh Vilmos – szóló heged?
Dés András – üt?hangszerek
Budapesti Kamaravonósok; koncertmester: Oszecsinszky Román, vezényel: Thomas Gehring