A szombat délutáni családi programot, egy színpadi m? megtekintését érdemes el?készíteni. A város kultúrnegyedében elköltött ebéd utáni séta jó alap egy könnyed beszélgetéshez, hogy felkészítsük a rakoncátlan kölyköket a színház és a m?vészek munkájának értékelésére - és az ehhez méltó viselkedésre. Oldhatjuk a hangulatot egy kiadós fogócskával a parkban, és egy forró itallal a sarki teázóban.

A Kolibri Családi Színház kifejezetten készteti is a családokat erre az el?játékra, hiszen a bejárat csupán az el?adás el?tt öt perccel nyílik ki. A parányi néz?tér megtelik kicsi gyerekekkel, akik többsége még nem töltötte be a tizedik életévét sem. Az ?ket kísér? szül?k pedig nem gy?znek alkalmazkodni ahhoz, hogy minden gyermek jól lásson az amúgy is magasítható székekr?l.

A függöny felmegy, és két korh? jelmezbe öltözött muzsikus foglalja el helyét a színpad melletti zugban. Fuvolán és csemballón játsszák a zenei aláfestést, miközben a rongyos, mégis vidám gyereksereg belekezd a játékba. Egyszer?, de hatásosan kidolgozott díszlet áll a háttérben. A lurkók jelmeze - akárcsak annak idején az életben - toldott-foldott, kin?tt gúnya. A lábbelijük használt b?rökb?l összevarrt, lyukas, megtépázott bocskor. Éppen olyan valóságosnak látszik minden, mintha a regény olvasása közben szemünk el?tt megjelennének fantáziánk képei.

Az elkötelezett rendez? nagybet?s Színházat csinál a gyerekeknek, akiknek a 21. század technikai trükkjei után szinte már szokatlan, hogy él? zenével szórakoztatják ?ket egy színiel?adáson. Van olyan jelenet, ahol igazi fáklyák jelentik a fényforrást. A gyerekeknek külön élmény a díszletek és jelmezek aprólékos kidolgozása. Edward királyfi palotájában minden fényesen pompázik. Az udvarhölgyek bársony-, selyem- és tüllcsodákat viselnek. Az ékszerek ragyognak, a királyi lakoma illatát a néz?téren is érezni lehet.

Az egész el?adásra ez a precizitás jellemz?. A színpadi változat szerz?je Zalán Tibor, akinek m?vét K?váry Katalin rendez? becsületesen színpadra is állította az utolsó szóig. Ezúttal ugyanis teljességgel hagyományos darabot láthatunk, aminek pozitív vonzata is van: a gyerekeknek alkalmanként szükségük van arra, hogy hagyományos módon találkozzanak a kultúrával. Hiszen ma már az iskolában a tanár más-más módszerrel tanítja meg ?ket írni és olvasni. Vagy ott van a számítógép, amellyel a tudás megszerzésének egészen új módja terjedt el. A komputer ráadásul azonnal képi világot is társít az információk mellé, nehogy a gyermek használja a képzel?erejét.

Szívet és szemet gyönyörködtet? az el?adás, talán mert olyan egyszer? és igazi. És tudjuk, "természetesnek lenni a legnehezebb póz." Jóllehet az el?adás több mint két óra hosszú, a gyerekek nem zajongnak, nem fészkel?dnek - nincs is a darabnak egyetlen unalmas perce.

http://www.szinhaz.hu/kolibri/