A Holmi szerkeszt?sége (néhány apró részlett?l eltekintve) változtatás nélkül adja közre Petri kórházi feljegyzéseit: ?Ami hátramaradt - olvashatjuk az el?szóban -, az els?sorban mégiscsak napló: Petri észjárásának, érdekl?désének és kórházi mindennapjainak dokumentuma.?
Több mint két éve már, hogy elhagyta a napsütötte sávot, s most újra vele kezd?dik a Holmi legutóbbi száma, épp úgy mint egykoron, számtalanszor.
?Egyébként az is a gyógyulás jele, ha vágyaink, terveink támadnak? - írja Petri ebben a füzetben. És vágyakból, tervekb?l nem fogyott ki soha. Hosszú távú irodalmi tervek foglalkoztatták, József Attiláról készült tanulmányt írni, a fejében már összeálló Pet?fi-regényér?l olvashatunk. Ezekr?l az elképzelésekr?l illetve magukról a költ?kr?l így ír: ?Most, hogy megint intenzíven JA-val foglalkozom, rájöttem arra, hogy a JA-i, posztjózsefattilai tradícióval való szakításnak? nem egyetlen motívuma volt, hogy nem akartam epigon lenni? a másik, ugyanilyen fontos motívum pszichológiai: a mélységes ellenszenv JA személyiségének alapvet? infantilizmusa (és rejtettebb) femininsége iránt.?

A Pet?fi-regényvázlat címszó mellé ezeket a sorokat írta: ?Pet?fi tífuszon esik át, minden sz?rzete kihullik, s kissé korpulens lesz (patográfiát ki kell dolgozni), de muszáj felismerhetetlenné tenni, hiszen bármelyik európai rend?rség letartóztatná. Bottal jár, de nem nyomorék.?
Petri György jegyzetei igazi naplóbejegyzések, dátumokkal, kiemelésekkel, aláhúzásokkal, a hétköznapi ember problémáival (?anyámat felhívni?).
Kortársai, szerelmei mondták róla: a szókimondás, az objektivitás lételeme volt. Ezt a jellemvonást ezekben az írásokban is nyomon követhetjük: ?A.Gy. (ti. Aczél György) immorális és rothasztó figura volt. Jelent?s szerepe volt az elit értelmiség elkurvításában. Persze, azt az ?elitet? - mit mondjak? Könny? volt ?Katát? táncba vinni.?

Hosszú sorokban emlékezik Petri György fiatal önmagára, amikor a Benedek István könyve révén Aranyketrecként elhíresült intapusztai elmegyógyászati intézményben töltetett ki tesztlapokat a súlyos beteg emberekkel. ?Az egyetlen munka volt, amit szerettem. A költészet? Munka az is, de nagyon másképp! Egy alapvet?, de életbevágó különbség: írni akkor írok, amikor ?megjön az ihlet?. A kórházban mindennap meg kell, hogy jöjjön.?
A nyelvben rejl? izgalmas lehet?ségeket a végletekig kiaknázta a költ?. A Holmi az emlékezést két újonnan talált versével zárja, melyeket az éppen olvasott krimik üres lapjaira jegyzett föl Petri. Megrendít?ek, szívbemarkolóak?

Petri György: Feljegyzések egy nagy spirálfüzetbe Holmi 2002. november, 1375-1394. oldal