Zilahy Péter sajátos szótára, Az utolsó ablakzsiráf 1998-ban, amikor könyvalakban megjelent, elsöpr? kritikai és közönségsikert aratott. Rafináltan infantilizált nyelven idézi fel benne az író a hetvenes évek végét és a nyolcvanas éveket, a harmincegynehány évesek, így els?sorban a saját gyerekkorát. Egy könny? diktatúrának számító hatalom viszonyrendszere volt ez gyerekként kezelt társadalmával, amikor paradox módon a társadalom gimnazistája ösztönösen, félelem nélkül lázadt tizenöt évesen, és amikor a tüntetést követ? retorzió - mert volt, verés is volt-, kirúgása a gimnáziumból azt is jelenthette számára, hogy megnyíljon a rendszer mögötti világ. 
A könyv tanúsága szerint, írásakor Zilahy leger?sebb élménye mégis a balkáni háború emléke volt. Akkor ment ki Belgrádba a t?ntetések idején, amikor az még karnevál volt, amikor a tömör falként ott álló rendfenntartó er? csak meg- megállította a tömeget, hogy eddig és ne tovább.  Mindez furcsa deja vu érzést jelenthetett számára. Mintha egy kicsit ilyen lett volna a gyerekkora is. De azért a kés?bbi tragédiából valamit ? is sejtett, a szöveg is sejtet: benne van Belgrád kés?bbi bombázásának képe.
A könyv idén négynyelv? CD-ROM-on is megjelent. Magyar, angol, szerb és német gyerekhangon halljuk a szöveget. Közben a monitoron látjuk a hozzájuk rendelt saját készítés? fotókat és a Fuchs Tamás készítette kárpittérképeket ( Kárpát-medence és Európa határok nélküli sz?nyegtérképeit), videó- és filmbejátszásokat, hypertexteket. A jöv? egyik könyvformáját.  
 

Kapcsolódó linkek:
www.trafo.hu
www.c3.hu
www.goethe.de