A Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs M?vészeti Múzeum 155 remekm?vel mutatja be a közönségnek Henri Cartier-Bressont, akit nem véletlenül neveznek a 20. század szemének. 1931-t?l a hetvenes évek közepéig legh?ségesebb társa Leica kamerája volt, amellyel megörökítette például Gandhit fél órával az ellene elkövetett merénylet el?tt, majd azt, milyen mély megrendültséggel fogadják az indiaiak a halálhírt. Lencsevégre kapta a berlini fal környékét és a varázslatos Afrikát, beutazta a fél világot, s nyugodtan elmondhatjuk: nemcsak a portréit, hanem a dokumentarista fotóit is olyan költ?iség jellemzi, amelyre csak a legnagyobb alkotók képesek.

Mindig a pillanatot ragadta meg, egyetlen mesterkélt képet sem látunk a Budapesten kiállított 155 felvétel között. Minden fotográfiáján látszik, mennyire nyitott, villámgyors és tiszta gondolkodású, fürge, finom humorú ember. A képeib?l valósággal süt az, amit ? maga így fogalmazott meg a 100 híres fotó cím? francia tévésorozat egyik darabjában: nem szabad nagyon akarni valamit, hiszen az görcsössé tesz, inkább készen kell állni, nyitottnak lenni.

Henri Cartier-Bresson minden pillanatban készen állt. Így nem csoda, hogy megtalálták ?t a képek - s ez is lényeges: nem ? kereste a képeket. Ez utóbbi esetben ugyanis azonnal mesterkélt lenne az a geometria, amit kevesen képesek ilyen tökéletesen és természetesen visszaadni. Bressont különös érzékenység és összpontosítási képesség jellemzi. A másodperc töredékében képes rálátni a jelenségre, a bonyolult rendszerre, s azonnal föl tudja ismerni azt a képi formát, amely vizuálisan kifejezi a teljességet sugárzó pillanatot.

?Utcai tolvajok vagyunk? - mondta Bresson egyszer, s hozzáf?zte: az elegancia abban áll, hogy lassan lopjunk, fordítsunk rá id?t. ? sem azért tudta ilyen egyénien megörökíteni a varázsos pillanatokat, mert folyton exponált, hanem azért, mert felkészült volt. A felvételei természetesen nem csak arról szólnak, amit látunk. Bresson attól az egyik legnagyobb m?vész, hogy képes szinte minden fotográfiájában a lényeget érzékeltetni a lencsevégre kapott pillanatnyi jelenségben.

Óriási öröm ez a kiállítás azok számára, akik fogékonyak a vizuális értékekre. Nem olyan lételem, mint az embereknek a leveg?, a halaknak a víz. Lehet élni nélküle. Csak éppen nem érdemes.

Henri Cartier-Bresson retrospektív kiállítása
Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs M?vészeti Múzeum, 2002. március 21-t?l május 26-ig, a 155 fotográfiát bemutató, retrospektív kiállítás átfogó képet ad a világhír? m?vész munkásságáról.
A kiállítást a Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs M?vészeti Múzeum, a Budapesti Francia Intézet és a Magnum Fotóügynökség szervezte, a 22. Budapesti Tavaszi Fesztivál és a budapesti Fotóhónap keretében.

Henri Cartier-Bresson életrajza:
1908. aug. 22-én született Chanteloup-en-Seine et Marne-ban
1927-28: festészetet tanul Párizsban, a szürrealista körökkel tart kapcsolatot
1929: festészetet és irodalmat tanul Cambridge-ben
1931: fotózni kezd, beutazza a világ számos országát (ekkor jár Indiában, Kínában, a Szovjetunióban és Mexikóban)
1931: els? önálló fotókiállítását rendezik meg New York-ban, ezek után Mexikóban él
1936: Jean Renoir másodasszisztense 1939-ig
1943: számos m?vészportrét készít
1946: visszatér az Egyesült Államokba
1947: Robert Capával, David Seymourral, valamint George Rodgerrel együtt létrehozzák New Yorkban a Magnum Photót, amely ma is a világ legtekintélyesebb fotóügynöksége.
1974: abbahagyja a fotózást, azóta rajzol.

http://www.ludwigmuseum.hu