- Ez az oklevél nyilván nagyon fontos elismerése az Ön írói munkásságának, de vajon milyen hatással van a PetePite a gyerekekre? Abból, hogy hiánycikk, arra következtetek: nekik is ugyanannyira tetszik, mint a szigorú ítészeknek.

- Természetesen örülök annak, hogy a PetePite a világ egyik legjobb gyerekkönyve, de ezek a díjak valójában nem számítanak. Az számít, amit te kérdeztél, hogy milyen hatással van ez a könyv a gyerekekre. Erre viszont nehéz válaszolni. Ha felmérést készítenénk, legalább ezer gyereket meg kellene kérdeznünk, hogy olvasta-e, mit tart benne jónak, kedvet kap-e más könyvek olvasásához, ajánlotta-e barátainak, és így tovább. Ilyen felmérés azonban nem készült, így kénytelen vagyok az eladott példányszám alapján következtetni a sikerre. Magyarországon egy átlagos gyerekkönyv 2500-3000 példányban jelenik meg, és szerencsés esetben annyit el is tudnak adni bel?le. A PetePite 8000 példányban fogyott el, és a mai napig keresik. Ha hihetünk a számoknak, tetszik a könyv a gyerekeknek.

- Elindíthat egy magyar könyv, konkrétan akár a PetePite olyan olvasási hullámot, mint amilyet a Harry Potter elindított?

- Talán meglep?, amit mondok, de Magyarországon sokkal több gyerek olvas, mint más országokban. A Mit jelent a piros kerek? cím? könyvemb?l eddig 35000 példány fogyott el, éppen annyi, amennyit az angol nyelv? könyvek toplistáján huszadik helyen álló könyvb?l eladtak. Pedig magyarul csak mi, magyarok olvasunk, viszont angolul olvasbaj Anglia, Amerika, Ausztrália és még jó néhány ország lakói. De a Harry Potterhez hasonló hullámot egy magyar könyv aligha indíthat el, bármilyen jó is. Ez pedig azért van, mert a magyar nyelv kicsit börtön. A fordítástól függ minden, és sajnos nagyon kevés a jó fordító. Ha jönne néhány kiváló angol fordító, és elárasztanák a világot magyar könyvekkel, biztos vagyok benne, hogy Kertész Imre után sorban kapnák a Nobel-díjat a magyar írók.

- A PetePite arról szól, hogy egy szép napon apa és fia helyet cserél, s mindkett? kénytelen a másik életét élni. Honnan jött az alapötlet?

- Gyerekkoromban imádtam beleképzelni magam más emberek, állatok, meseh?sök helyzetébe, és szerencsére ezt a tulajdonságomat feln?ttként is meg?riztem. S hogy a Pete Pitében miért apa és fia cserél helyet? A gyerekeimmel er?s érzelmi kapcsolatom volt, amíg gyerekek voltak, és szinte naponta eszembe jut valamelyik saját gyerekkori történetem is. Arra például pontosan emlékszem, hogy gyerekként minél gyorsabban feln?tt akartam lenni. Most feln?ttként inkább gyerek lennék, és ezt legalább ebben a könyvben átélhettem.

- Azt mondta, nem csak emberek, hanem állatok b?rébe is szívesen bújik. Valahogy így született a Segítség, ember! cím? könyve?

- Egy id?ben Bence fiam sokat foglalkozott állatokkal. Etológus akart lenni, mint annyi más gyerek. Bújta az ehhez kapcsolódó könyveket, én pedig rádöbbentem, a gyerekek többsége úgy tart állatot, hogy egyáltalán nem ért az állattartáshoz. Ha pedig könyvet keres, hogy megtanulja, szakszer?, de tankönyv jelleg? kiadványokat talál. A szeretet nem elég egy állat tartásához, s ha rosszul bánunk velük, ha nem tudjuk, mire van szükségük, elpusztulnak id? el?tt. Arra gondoltam, írok egy könyvet, amib?l a gyerekek szinte észrevétlenül megtanulhatják, mire van szüksége egy állatnak. Beleképzeltem magam egy állat helyébe, mintha ? tudna gondolkodni, beszélni, és megpróbáltam az ? szavaival elmondani, hogyan kell ?t tartani, miért kell rá vigyázni, miért fél az embert?l, vagy miért barátja az embernek.

- Én ezeket a könyveket 4-5 évvel ezel?tt olvastam, és ha az ember 11-12 éves, nemcsak azt tarja fontosnak, milyen a könyv tartalma, hanem azt is, milyen rajzok vannak benne. Emlékszem, mennyire szerettem Cakó Ferenc rajzait. Ha jól tudom, majdnem minden könyvét ? illusztrálta. Hogyan kezd?dött a közös munka?

- A Segítség, ember! volt az els? olyan könyvem, amelyet Cakó Ferenc illusztrált. Mi el?tte nem ismertük egymást személyesen, s a könyv kiadójának támadt az ötlete, hogy felkérje Cakó Ferencet erre a munkára. Olyan jól dolgoztunk együtt, és nekem is annyira tetszettek a rajzai, hogy azóta minden könyvemet ? illusztrálta, a regényeket és a képeskönyveket is, és azt a legújabb gyerekkönyvet is, amely november 15-én jelenik meg.

- Kir?l mintázza a regényh?seit? Valóságos, vagy elképzelt személyek alapján dolgozik?

- A legtöbb h?söm néhány közeli ismer?söm vagy rokonom jellemvonásait viseli magán. Els? regényem, a Gyerekrablás a Palánk utcában f?szerepl?jét, Dávid Antit kisebbik fiamról, Bencér?l mintáztam. Ez annyira igaz, hogy amikor film készült a regényb?l, Dávid Anti szerepére Nógrádi Bencét választotta ki a rendez? anélkül, hogy ismerte volna. Egyszer?en illett rá a szerep, hiszen tényleg róla szólt a történet. A PetePitében a mama figuráját az édesanyámról mintáztam. Hétéves voltam, amikor meghalt, és a valóságban is Katinak hívták, éppen úgy, mint a könyvben. A legújabb könyvem, Az anyu én vagyok f?h?se pedig az unokahúgom, Maya. Hogy miért? Egyszer leírtam a nevét j-vel, és rettenetesen megsért?dött, mert az ? nevét y-nal kell írni. Azt mondta, kiengesztelésül írnom kell róla egy regényt. Ennek már legalább négy éve, Maya azóta haragszik, s kénytelen voltam beadni a derekamat és megírni a könyvet, hogy kibékülhessünk. Így lett ? a f?szerepl?.

- Mit szólnak hozzá a rokonok, amikor magukra ismernek egy-egy figurában?

- Legtöbbször nem ismernek magukra. Minden embernek van egy képe saját magáról, s azzal általában nem egyezik az, amit én írok. Talán Bence volt az egyetlen, aki magára ismert, de azt hiszem, ? sejtette is, hogy róla mintázom az egyik szerepl?t.

- Kik olvassák a m?veit megjelenés el?tt?

- A gyerekkönyveket mindig nagyon sok embernek megmutatom, mert az az elvem, nem jelenhet meg olyan könyv, amelyben érthetetlen vagy félreérthet? részek vannak. Olvassák 8-9 éves gyerekek, akiknek talán még nem is való a könyv, és olvassák 70-80 éves nagypapák, nagymamák, s?t gyerekkönyvtárosok is. Mindenki elmondja a véleményét, és ha úgy tartom jónak, javítom a szöveget. A Mit jelent a piros kerek? cím? könyvem elolvasása után egy óvón? azt mondta, ne írjam bele a szövegbe a ?kaki? szót, mert a szül?k többsége ilyen szavakat nem szeret leírva látni. Ennél persze sokkal csúnyább szavakat mondanak otthon, és százezrével veszik meg azokat a könyveket, amelyek tele vannak durva szavakkal, de gyerekkönyvben ezeket nem szeretik leírva látni, és én ezt tiszteletben tartom. Legújabb könyvem legnagyobb kritikusa a két unokahúgom, Maya és Noá volt. F?ként a szóhasználatot bírálták, t?lük értesültem arról is, hogy már nem mondják a gyerekek a történelem helyett azt, hogy töri.

- Mi még használjuk az iskolában a ?töri? szót, és nem hiszem, hogy ódivatúak lennénk. Arra mindenesetre felfigyeltem, hogy a regényiben meglehet?sen mai szlenget használ. Ki tanítja? A családbeli fiatalok informálják, vagy sokat forog gyerektársaságban?

- Sajnos nem eleget. Mindig azt érzem, hogy nem a legfrissebb szlenget használom. Persze, azt semmiképpen nem írhatom le, ahogyan a gyerekek egymás között valóban beszélnek. Még a legjobb iskolákban, a legkisebb gyerekek is csúnyán beszélnek sajnos. Azt is tudnunk kell, hogy másképpen beszél egy gyerek Mátészalkán, Debrecenben, Budapesten vagy egy tanyán. Meg kell találnom a mindenki által elfogadható középutat, és ez sokszor nagyon nehéz. De talán eddig sikerült, hiszen úgy látszik, a gyerekek szívesen olvassák a könyveimet.

- Interneten való kalandozásaim közben rábukkantam a honlapjára, ami nagyon szép és naprakész. Ott találkoztam azzal is, hogy internetes íróiskolát indított a gyerekeknek. Miért éppen gyerekeknek, és miért ebben a formában tanítja az írást?

- Gyakran járok író-olvasó találkozóra, és látom, hogy a gyerekek - bevallják vagy nem - szeretnek írni. Régen minden iskolás gyereknek írnia kellett verset, novellát, dramatikus m?vet, ma azonban mindez már nem kötelez?. Úgy gondoltam, megpróbálom tanítani az érdekl?d? fiatalokat. Persze nem lesz mindenkib?l író, de az nem is baj. Az a fontos, hogy aki megtanul fogalmazni, írásban kommunikálni, az jobban írja meg az önéletrajzát, a jelentkezését, ha majd munkahelyet keres, egyszer?en sikeresebb lehet az életben. Mert aki jól fogalmaz beszédben és írásban, azt a többiek jobban értik és könnyebben elfogadják.

http://www.nogradi.hu