Még egy óra van a koncert kezdetéig. Az üléseket érkezési sorrendben lehet elfoglalni. Mégsem érkeztünk elég korán, a legh?ségesebb rajongók már sorban állnak. Az egyik szervez?t nagymamák hada ostromolja, jegyet szeretnének. Jegyet, de rögtön. Az alkalmi zenekedvel?k szomorúan veszik tudomásul, hogy a következ?, januári koncertre is már hónapok óta elkelt az összes jegy. A májusira talán még akad két-három darab. De júniusra biztosan tud még vásárolni az egész család. 

Hosszú várakozás után hangzik csak el a b?vös mondat: "Fel lehet menni". A fiatalok azonnal rohannak el?re, s mire mi is felérünk, már csak a harmadik sorban van szabad hely. A kopottas színpadon hangszerek és kottaállványok jelzik csak, mire gy?lt itt össze a népes csapat. A leveg? mégis izzik, a közönség csendben duruzsol. Kipirult arcok és csillogó szemek tükrözik a boldog izgatottságot. Nem tudom, vajon létezik-e magyar popsztár, akit ilyen fegyelmezett odaadással szeret a hallgatósága. Le sem veszik szemüket az ajtóról. Egyszerre hatalmas tapsvihar tör ki - Fischer Iván megérkezett. Vele együtt érkezik még valami. Valami megfoghatatlan és különleges. Tudás, tapasztalat és bölcsesség veszi ?t körül, akár egy burok, mely egyre n?, és egyre többünket befogad. Könnyedén és kényelmesen beszél, mintha mindenki személyes ismer?se lenne. 

Schumann Meseképek cím? m?vének Allegro tétele szinte láthatóan szólal meg. A rémálmot idéz? zene kinek szellemet, kinek üldözött vadat jelenít meg a képzeletében. Így kerekedik a csupa rosszból egy rettent? vidám kis történet, ahol a nyuszit üldözi a róka, mert megijedt az átlátszó szellemt?l, és a szarvasok elfutnak a zaj el?l, mert nem látnak a sötétben. Kés?bb Bartók Duók cím? heged?kre írt darabjában ismerjük meg a különbséget lányheged? és fiúheged? között. Ráadásul azt is megtudjuk, milyen kevés különbség van a szúnyog és a pillangó között! Csak hangszín és ütem kérdése az egész.

Mozart Kürt duójának részlete meseszépen szól ezen a tiszta, kedves hangú hangszeren. A szépséget már csak úgy lehet fokozni, hogy a következ? csellóra írt zenem?vet egy nagyon tehetséges, és nagyon csöpp kislány adta el? édesapja oldalán. A mindössze 9 éves Ildikó öt éve játszik a hangszeren. Fischer Iván pedig három különböz? módon kérdezte t?le, ugyan hány órát gyakorol naponta. Háromszor hangzott el a határozott válasz, miszerint iskola és különóra után a kicsi lány minden nap két órát csellózik... A Chorea Hungarica és Popper F-dúr et?djének hibátlan és gyönyör? játékát mély tisztelettel hallgatják végig a gyerekek. És Ildikó legnagyobb boldogságára többször is visszatapsolják ?t.

Susatotól a Historikus táncok dallamai egy elvarázsolt lény torkából szólnak: a négyfej? sárkány harsonafejei közül az egyiket hatalmas tubává változtatták. A kvartett rézfúvósai b?völetbe ejtik a higgadtabb feln?tteket is. A kedves és szárnyaló játéknak mi lehetne méltóbb befejezése, mint a gyerekek kedvence, az üt?sök m?sora. Kiss Gáspár m?vei, a Pattogatott kukorica, majd az Indián zene ámulatba ejti a közönséget. A szájak tátva maradnak, és a kis fejek egyszerre bólogatnak a zenére. Akár a sámánok tánca közben, a dobok különböz? ritmusai egyre közelednek egymáshoz, míg már minden hangszer egy ütemre dübörög. Felemelkedünk a székr?l, és a mágikus zene hatására útra engedjük tudatunkat a végtelen felé. Csak akkor kerülünk vissza a földre, amikor a kijáratnál hideg es?szag váltja fel az édes-meleg kakaóillatot. 

http://www.budapestifesztivalzenekar.hu/hirek/bfz_hirek.php