A Néprajzi Múzeum honlapján kalandozva figyeltem fel a kaméleonról szóló kiállításra. A beharangozó azt ígérte, a fura kis állat segítségével bepillantást nyerhetünk az afrikai népek kultúrájába, s a természettudományos szemponton túl vizsgálhatjuk a kaméleon m?vészetre és médiára gyakorolt hatását is.

A múzeum második emeletén, a lépcs?vel szemben kis ablak fogad, benne zöld-sárga papírfigurákkal. "A kaméleon vadon él?, rejt?zköd? életmódot folytató, és az emberre nézve teljesen ártalmatlan hüll?" - olvasom a feliraton. Helyben vagyunk, ez lehet a természettudományos megközelítés. Jó, akkor vizsgáljuk meg közelebbr?l! De merre tovább? Aztán megpillantok egy kunkori valamit a szomszédos teremben. Szóval itt vagy! Kíváncsian besétálok, majd megnyugodva veszem tudomásul, igazam volt, a kunkori valami egy a falról épp távozó egyedhez tartozik. A falat megkerülve bizarr látvány tárul elém: folyadékkal teli üvegekb?l kisebb-nagyobb példányok meresztik rám a szemüket. Legalább tüzetesen megvizsgálhatom ?ket. 

A következ? terem padlója tapasztott föld, ami szintén szokatlan egy m?zeumban. Furcsa, de nagyon kényelmes rajta a járás. Ha nem tévedek, most derül fény arra, milyen szerepet játszik a kaméleon az afrikai népek kultúrájában. A felirat szerint az elefántcsont-parti emberek úgy tartják: a kaméleon egyike a teremtés el?tti öt állatnak (a másik négy a kígyó, a tekn?s, a szarvascs?r? madár, és a krokodil), s azért jár imbolyogva, mert akkor még nem volt szilárd talaj. Tényleg, hogyan jár a kaméleon? Mintha csak ki nem mondott kérdésemre lenne a válasz, megpillantok egy tévékészüléket.

A videófilmben mint egy részeg tengerész, billeg a furcsa kis állat. Lassan, megfontoltan dülöngél el?re-hátra két lábon. Majd leteszi azt a kett?t, amit épp tartogatott, felemeli a másik kett?t, és újra dülöngél. Állítólag így utánozza a falevelek himbálózását, amivel álcázza magát. El lehet nézegetni percekig. Ám a terem ezen kívül még számtalan érdekességet rejt: ékszereket, maszkokat, ruhákat, népm?vészeti darabokat. Mindegyiken ott trónol valahol: kunkorodó farkával, hatalmas szemével és eltátott szájával már-már karikatúrára emlékeztet.

De miért is van ekkora jelent?sége a kaméleonnak? A feliratokból hamar megkaphatjuk a választ. Van, ahol úgy tartják, a szellemekkel tart kapcsolatot, van, ahol félnek a bozótszellemt?l, ezért viselik a ruhájukon, és van, ahol a csempészek isszák porítva, teában, hogy varázslatos rejt?zködési képességet nyerjenek ezáltal. Brrr!

A kaméleon a hatalom jelképe is, nem véletlenül ?rzi a királyok álmát néhány szemfüles, faragott példány. Megnézek még egy diavetítést és végighallgatok egy mesét, aztán továbbmegyek. Gyönyör?en kidolgozott ébenfa maszkokat találok, antilopot formáznak. Nocsak, hogy jön ide az antilop? Egy kedves mese függ a szemközti falon, így ismét választ kapok a kérdésemre. (Nem árulom el, olvassátok el ti is!)

Keresem a következ? termet, de nincs sehol. Pedig a legizgalmasabbat, a média-részt még nem láttam. Kérdezem a terem?r nénit, ingatja a fejét: "Nem, kedvesem, itt vége a kiállításnak." Csodálkozom. Persze, ha jobban belegondolok, volt egy film a sámánok jóslásáról, csakhogy az szinkron és felirat híján hétköznapi halandók számára teljesen érthetetlen. Ez lett volna a kaméleon megjelenése a médiában? Bevallom, ennél azért többre számítottam...

Szomorúan veszem tudomásul: nincs több terem, búcsút kell vennem ett?l a csodálatos és (szó szerint) sokszín? lényt?l. Visszasétálok, még egy pillantást vetek a komótosan sétáló példányra, és ismét nem tudom megállni mosolygás nélkül. A kiállítás érdekes és szórakoztató, s?t, nem kell Afrika-kutatónak vagy megszállott természetbúvárnak lenni ahhoz, hogy élvezzük. Egyetlen hátránya, hogy az amúgy nagyon vidám és jópofa, foltos falakon sokszor nehéz kibogarászni a feliratot. De senki ne adja fel, megéri!

A kiállítás 2003. január 19-ig tart nyitva.

http://www.neprajz.hu/idoszaki/kameleon.shtml