Az a bizonyos EU-kommunikáció
nemcsak egyes tévéelnöki pályázatokban, kommunikációs elemzésekben bukkant fel. Kormányzati szinten is elismerik, hogy bizony az Unióval kapcsolatos eddigi információáramlás elégtelen. Kicsit sarkosabban fogalmazva: az állampolgárok tájékozottsága gyakorlatilag a nulla felé konvergál. EU-ügyekben az átlag magyar nagyjából annyit sejt, hogy nagy valószín?séggel bevesznek minket az unióba, és ez nekünk egyszerre lesz egy kicsit jó, meg egy kicsit rossz. Tisztára, mint az egyszeri lány a mesében: jött is meg nem is, köszönt is meg nem is, hozott is ajándékot meg nem is. A mi kis európai népmesénkben pedig kapunk is információt meg nem is, tudunk is valamit az EU-ról meg nem is, vannak is ezzel kapcsolatos m?soraink meg nem is. S akkor a várható csavar a gondolatmenet végére: az EU-talkshow nev? képz?dmény m?sor is - meg nem is.
Egy m?sor, mert:
egy audiovizuális médiumon fut, ott egy bizonyos id?tartamot ki is tölt, van f?címe és stáblistája. Eszerint pedig van riportere, szerkeszt?je, rendez?je, s?t még produkciós irodája is (Daylight - no ne!), mint a végén kiderül. Azt most ne k firtassuk, hogy egy ilyen, abszolút közérdek? m?sort vajh? miért kell küls? gyártásból megrendelni, mert az ilyen típusú kérdésfelvetések roppant messzire vezetnek, és komoly perekkel járhatnak. (Bár, mint hallom most éppen egyszerre 18 társaság vizslatja az MTV gazdálkodását, ám nyilván semmilyen szankcionálható cselekedetet nem fognak találni.) Szóval küls?ben készül, lelke rajta annak, aki megrendelte, nyilván a költséghatékonyság elve vezette, magyarán ?ócsó prodaksönt? bírt el a büdzsé, s valóban. A képerny?r?l szemünkbe kúszó alkotás e prekoncepciót támasztja alá.
Egyedül a címe nem. EU-talkshow! Ízlelgessük e m?sorcímet, hunyjuk le reality-sóktól megfáradt pillánkat, s képzeljünk, merjünk képzelni! Lelki szemeink el?tt kék-fehérbe öltöztetett decens stúdiótér, benne csillagot formázó székek, egy felkészült és rámen?s riporter, aki a közönség (valós és interaktív) bevonásával aktuális vendégeit faggatja perg?t?zszer?en. Majd a m?sor végén felhívja a figyelmet, hogy a hallott információk szerkesztett formában hozzáférhet?ek az MTV honlapjának EU-linkjén, tessék onnan letölteni. Akinek nincs internete, az se szomorkodjon, mert X napilap heti EU-mellékletében mindent megtalál. Bár ez csupán vízió, mégis ez lenne a közszolgálat mélyen tisztelt Hölgyeim, Uraim! Ehelyett mi megy a közszolgálati képerny?n?
Nem m?sor, mert
bár címe szerint talkshow, ebben a m?sorban monológokat hallunk 25 percen keresztül. Kérdés monológokat (by Barcs Endre) és válasz monológokat (by Hermann János) egy NATO-jelvénnyel ellátott kék paraván el?tt. Stúdiótérként kicsit meredek, talkshow-ként élvezhetetlen. Ha pedig a beszélgetést ott vették fel a NATO-központ stúdiójában, akkor döntsék el, mit is akarnak kezdeni a rendelkezésre álló id?vel; milyen m?sort készülnek ránk szabadítani a pénzünkb?l? Dokumentumfilmet vagy egy b? lére eresztett riportot? A talkshow-t nem tekintem lehetséges variációnak, bocsánat érte.
Mondhatnánk persze, hogy kit érdekel a forma, mikor a tartalom a lényeg. Ha a b?rünkre men? ügyekben hasznos és releváns információkkal tágítják a fejünket, kit érdekel, milyen formában teszik? Részben igaz, ám itt és most nem err?l van szó. Barcs és stábja ugyanis Aczél Endre-jegyzeteket megszégyenít? hosszúságú és belterjesség? verbális információhalmazokat ereszt ránk Hermann készséges közrem?ködésével, amib?l egy NATO-ügyekben naprakész, kvalifikált külpolitikai elemz?stáb bizonyára közérthet? mondatokat is képes lenne faragni. Mi egyszer? néz?k, azonban roppant nehezen tudjuk dekódolni ezt a diplomata-bürokrata bikkfanyelvet - igazából nem is sikerül. Így hát, jobb híján elnézegetjük a monoton rizsát jótékonyan elfed? a NATO-hadigépezetét mutató képsorokat, a KFOR, SFOR, IFOR felvonuló egységeit, a felépült magyar pontonhidat, hadgyakorlatok következetesen néma jeleneteit. Ami szórakozásnak unalmas, tájékoztatásnak kevés, m?sornak pedig siralmas.
Innen kell továbblépni.
