Juri Pimenov: Esküv? az építkezésen, 1962.

?Ha az id?tortából kivágunk egy szeletet, különböz? szín?, íz? rétegek kerülnek a felszínre? - mondta megnyitóbeszédében az Akadémia elnöke, Konrád György. Ebbe a tortába generációk vannak bezárva, amelyek mindegyike több-kevesebb sikerrel a boldogság és a boldogulás útját kereste. Ahogy ifjú párok gyakran vetítik jöv?jük boldogságát az új otthonba, úgy az egymást követ? politikai rendszerek szívesen húzták rá városépítési koncepciójukra a társadalom boldogulásának ígéretét. Míg a 20-as évek a modern élet, a funkcionalizmus jegyében alakította - egyebek között a Bauhaus m?helyeiben - környezetét, addig a náci építészek vezéreik utasítására gigantikus felvonulási terekben és tágas gyülekezési épületekben gondolkodtak.

A kiállítás létrejöttében - melynek ötlete öt éve született - rangos nemzetközi tudós-, m?vész- és építészgárda m?ködött közre. Az ? gondolataikat, kutatási eredményeiket Rajk László formálta szerves egésszé, expresszionista film díszletet idéz?, de annál sokkal színesebb kiállítási designjával. Az ilyen típusú bemutatókat unalmassá és egységessé tév?, falra akasztott, hosszú, féltudományos szövegek helyett különböz? magasságú ?olvasópultokon? elhelyezett rövid leírásokból, jegyzetekb?l tájékozódhat a látogató. 

N. Boschko plakátja 1954-b?l

A kiállítás szerkeszt?i az 1945 és 2000 közötti szeletet vágták ki az id?tortából. Mondanivalójukat hat fejezetre osztották, melyek Városi rituálék, Látni és vásárolni, Magunk közt, Strandváros, Autóváros, Az erd?ben és a folyosón címet kapták. Ezekben azt próbálják különbözö szemszögb?l bemutatni, hogyan fonódott össze az európai nagyvárosokban az egyén és a város sorsa. Milyen ígéreteket tettek a különböz? rezsimek, s ezek miként formálták környezetünket, mindennapi életterünket?

Arra, hogy a többnyire felh?tlen boldogságot ígér? utópiák a mindennapokban akár tragédiákká is formálódhatnak, jó példa Diana sorsa. A baleset színhelyén, a párizsi autópálya alagútja fölött emlékeztet?ül arany láng lobog. Érdekessége, hogy a párizsiak eredetileg, jóval a baleset el?tt, más funkcióval állították fel, de a zarándokok hamar birtokukba vették, és új töltettel ruházták fel. Az, hogy hazánkban a ?szép, új világ ígérete? egyebek között ?56 tragédiájába fulladt, erre emlékeztetnek Rajk makettjei, látványtervei, amelyeket Nagy Imre újratemetési ünnepségére készített.

Az új "Fiat 500" bemutatása, 1957.

Pár lépéssel arrébb az ötvenes évek Olaszországa egész más életérzést villant fel, a Fiat ötszázast, a ?kis bogarat? Turinban a fekete-fehér reklámfotókon machók és virágzó csinibabák állják körül. A gondtalanságot a várostervez?k sokszor azzal kívánják elérni, hogy a városba varázsolják a természetet. Ezért néha még attól sem riadnak vissza, hogy strandokat, hétvégi üdül?ket telepítsenek gyorsforgalmú utak, emeletes házak tövébe.

Az idilli környezet imitálása legtöbbször fontos üzleti koncepciót takar, az oberhauseni Coca-Cola Oázisban például ?klasszikus? oszlopcsarnokok között, pálmák árnyékában, kvázi egy ?római piazzán? lehet vásárolni. Az ipari sivatagot azért változtatták a - különben jelentéktelen német város közelében - vásárlási szomjat oltó bevásárlóközponttá, mert 5 millió ember fél óra alatt, további 15 millió kevesebb, mint egy óra alatt tudja könnyedén megközelíteni.

Vannak persze, akik nem d?lnek be az ilyenfajta szemfényvesztésnek, és alternatív megoldásokat keresnek. A hetvenes évekt?l kezdve Europa-szerte több helyen alakultak egyéni kezdeményezésre konvencióktól mentes ?szabadvárosok?, mint például a Koppenhága melletti Christiana, amely a természet lágy ölén fogadja a konzumtól megcsömörlött, puritán egyéneket.

De sokan éppen a város közepén, volt ipari épületekben alakítják ki saját oázisukat, a kölni Stollwerk édességgyár egykori gyártócsarnokaiban német fiatalok színesebbnél színesebb lakóhelyiségeket teremtettek. A lakótelepek egységes, uniformizált paneljeivel szemben, melyeket a vasfüggöny mögött egykor a modern élet terének netovábbjaként propagáltak, itt minden helyiség, bútor egyedi m?alkotás. Beépített szekrénysorok helyett saját pingálású bútordarabokon lehet pihenni. Ahogy a kijárat felé megyek, egy rozoga szék támlájáról cinkos szempár követ? 

A kiállítás az Akademie der Künste épületében (Hanseatenweg 10, 10557 Berlin-Tiergarten az S-Bahn Bellavue ill. az U9 Hansaplatz megállójánál) december 1-ig látható.
Nyitvatartás: hétf?n 14-20 óráig, keddt?l vasárnapig: 11-20 óráig

www.adk.de/glueckstsdtraum