A m?sor elején ugyanis mindig van valami vicces (bár ez komoly sértés az igazi vicces dolgokra nézve), valami igazán laza, például az egyik férfi m?sorvezet? (fiú-lány párban váltják egymás: Pikali Gerda, Kállóy Molnár Péter – Benk? Nóra, Sági Kálmán) múlt hét elején ide-oda forgolódott és ismételgette: Valami b?zlik…, a döbbenetes csattanó után, hogy nem Dániában, hanem Amerikában b?zlik, frappánsan következett a bulvár napilapszemle, élén valamilyen amerikai b?z toplistáról. E hét elején pedig BN sziporkázott, bár szerintem nem viccnek szánta: „Képzeljék vagy képzeljétek el, ma reggel vagy ma ünnepli születésnapját Nobel Alfréd és Krúdy Gyula, úgyhogy boldog születésnapot nekik.”

Persze egy ilyen ?rületes, él? m?sorfolyamban nem lehet minden tökéletes, de legalább azt a 40 másodpercet találják má’ ki, ami az újságolvasásig eltelik. Kállóy Molnár Péter eljátszhatta volna zseniálisan a „Valmi b?zlik” jelenetet (ha már ez olyan vicces), bár még ha eljátszotta volna, akkor sem biztos, hogy átjön, mert - még ha csupán 15 másodperc az egész - akkor is meg kell rendezni valahogy.

Jó (jó=sokan nézik) kereskedelmi televízióhoz méltón, a m?sor törzsét reklám adja, a köztük lév? ?rt pedig a szerkeszt?k (vagy aki épp a szerkeszt?ségben található) m?sorszámnak álcázott reklámmal töltik ki. De az ORTT ilyenkor még aluszik, vagy a Nap-kelte adásképéb?l próbálja kihunyorogni, hogy ki lehet a vendég (a hirtelen felindulásból elközszolgálatiasodó m?sor képmin?sége ugyanis er?sen és egyre inkább egy homogén felülethez közelít [ld. „sötét folt helyett, most egy világos foltot látok” (a látását visszanyer? Han Solo a Jedi visszatér-ben – SW6)]), úgyhogy a Lazac készít?i nem aggodalmaskodnak a reklámpercek miatt (a bevételb?l még a max büntetést is röhögve…).
Az 1996. évi I. törvény, m?sorszám leírásába így is belefér ez a lazacrakás, különös tekintettel néhány fontos kitételre.
„M?sorszám: hang vagy kép, illetve ezek összekapcsolódó – zárt egységet alkotó, vagy önálló részekb?l zárt egységbe szerkesztett – együttese, amelyet az együttes egészét egyedileg megjelöl? f?cím, szükség szerint további megkülönböztet? jelzés, illet?leg ….”

Látszik, néhány fogalmat azért megértettek a készít?k. Hang még csak-csak összejön, de az még csak rádió. Vizuális m?fajként a televízióban sajna képet is kellene produkálni. A m?sor arculatának – melyet kék alapra festett halak alkotnak – egyik mélypontja, mikor a f?cím (ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni, hiszen ha óvodásoknak pályázatot írtak volna ki, az eredmény akkor is jobb lett volna) egyik megmozgatott hala szembefordul a néz?vel,… és vajon egy síkra festett hal, hogy néz ki szemb?l???,… így van: egy függ?leges vonal,… de akkor a szemei miért dudorodnak? 2D vagy 3D? Halló! Térlátásuk már az óvodásoknak is van!

Nézni is rossz. Nagy hátrány egy televíziós m?sornál, ha a vizuális élmény (f?cím, stúdiókép, m?sorvezet?k) finoman fogalmazva „nem vonzó”, egyenesebben leírva: visszataszító.
Pihenésképp - vissza az ORTT fogalom magyarázathoz. A definícióban a hangon és a képen kívül még az együttes szó kapott külön figyelmet. Ez a fogalom új tartalommal b?vült a televízióknak köszönhet?en: együttes olyan, magukat zenésznek kiadó emberek halmaza, akik play-backr?l sem képesek el?adni sajátjuknak mondott, más szerzeményét.

A reklámtöltelék hozzávalói még a vendégek. Ha jól vettem ki az adásnak t?n? vizuális élményb?l, minden héten van egy ún. Szakért? vendég. ?k valóban szakért?k, de ez nem lényeges a m?sor szempontjából. Múlt héten két ilyen beszélgetést hallottam, az egyik az alkoholizmusról, a másik a depresszióról szólt. Ezt bizonyos szempontból a szerkeszt?i önkontroll jelének is tekinthettjük, azért nehogy halálra szórakoztassuk a néz?t, ráadásul ezekben a sportágakban élen jár az ország, nem hagyható figyelmen kívül. Az alkoholizmusról kiderült, hogy könnyedén gyógyszerfügg?séggé alakítható, a depresszióról pedig, hogy - hát sajnos, nagyon sok depressziós van Magyarországon, ilyen az élet, köszönjük és máris megyünk tovább képzeljétek a bigbradör házban már megint viselkedett valaki valahogy.

A vendégek másik típusa, aki valamiért érdekes a szerkeszt?k szerint. Ilyen egy álomfejt? vagy akár egy hentes-mészáros (Kálmán szerint: gasztronómiával és valahogy a földi javakkal kapcsolatos a foglalkozása), aki egy ideje láthatatlan energiákkal gyógyít. A harmadik típusú vendég bármilyen színész, énekes, pornósztár, más m?sor m?sorvezet?je, író, végs?soron bárki, akinek a koránkelés mellé lehet kínos perceket szerezni egy kínos m?sorban. És ?k legalább nincsenek egyedül: a néz?vel együtt feszenghetnek e hajnali órán.

Végkövetkeztetés:

 Felebarátaim, Magyar Sztárok! Ti, akiket a szerkeszt?ségben tartózkodó agyamentek, szóval producerek fontosnak tartanak képerny?re varázsolni, gondoljátok meg, kell-e nektek a vérgázba és cikibe kora hajnal már belegyalogolnotok? Nem jobb-e kényelmesen másik oldalatokra fordulni a pihe-puha ágyban, vagy a távkapcsolóval a kezetekben hajnali horrorként (olyan az, mint éhgyomorra a barnasör vagy lazac) borzadozni a képerny?n látottakon? Ne menjetek a Róna utcába, még ha ügynökötök korbáccsal kergetne, akkor se! Nézettsége úgyis csak a Nap-keltének van!