- A film címéb?l következik a kérdés: mit jelent Önnek a blues?

- A blues összegz? m?faj, rezignált és melankolikus - búcsúzás. Motívumok ismétl?dnek benne, s ez egyfajta monotóniát eredményez. Ez a filmre is jellemz? abban az értelemben, hogy követünk egy férfit, aki körbe-körbe autózik egy úton, és nem tud megállni. A búcsúzás motívuma is megjelenik, hiszen ez egy utolsó nap története.

- Amikor Andris útra kel, már tudja ezt?

- H?sünk duplafedel? életet él. Van felesége és gyermeke, jól men? vállalkozása Magyarországon - gazdag ember, látszólag minden harmonikus körülötte. Csakhogy van másik élete is: Krakkóban templomi freskót fest várandós menyasszonyával. Nem sejti, hogy az utolsó napjára indul, de fatalistaként a sorsra bízza a döntést - ez már a múlt els? motívuma. Útközben fölvesz egy stoppost, Zsokét, aki arra kényszeríti, hogy bizonyos kérdésekkel szembenézzen. Ez lélektani krimi. A film készítése közben éppen az volt a legnagyobb gondunk, hogy ezt a látszólag bezárt helyzetet, hogy autóban kellett forgatni, valamilyen módon feloldjuk és izgalmassá, érdekessé tegyük.

- Az utolsó blues cím? filmmel kapcsolatban több el?képet felidézhetünk: kis, zárt helyen emberek közötti viszonyát vizsgálja például John Ford Hatosfogata. A két identitás, két n?, két ország megjelenik Jókai Aranyemberében... Az egy férfi-két n? dilemma nem most kezdte el Önt foglalkoztatni, hiszen már a gimnáziumban is készített err?l egy amat?r filmet.

- A m?vészet világában gyakori a "bezárt-élmény", a Hatosfogat klasszikus példa, de a Lepkegy?jt?t?l Maupassant Gömböcéig lehetne sorolni az irodalmi el?képeket. Izgat a bezártság kérdése. Arra kerestem a választ: vajon mi történik az emberrel, ha olyan autóban ül, amelyb?l nem tud kiszállni? Milyen stációkon megy keresztül, a félelemt?l a megrendülésen át a megbocsátásig, a belenyugvásig. Ha az ember távolabbról - mondjuk a Holdról - nézi az életét, akkor rájön, hogy körbefut. Csak éppen túl nagy köröket fut ahhoz, hogy észrevegye. 1975 és 1982 között életem válságos id?szakát éltem, és egyszercsak azon vettem észre magam, hogy minden reggel egy bizonyos utcába járok, nagyjából annak a környékén ebédelek, és este kilenckor onnét megyek haza. "Te jó isten, hét éve nem láttam a város más részét" - mondtam egyszer hirtelen magamnak a Ferenc körúton. Rögzített köröket futunk, pedig látszólag szabadon döntünk. Azzal, hogy a történet h?sét bezártam egy autóba, csak kissé absztraháltam azt az élethelyzetet, amelyet naponta átélünk.

- Miért játszódik a történet másik fele Lengyelországban?

- Majdnem mindegy volt, hogy a másik élet hol zajlik, csak el lehessen oda jutni autóval, és ne legyen távolabb 200-400 kilométernél. Eldöntöttem, azt az országot vonom be koprodukciós partnerként, és írom bele a forgatókönyvbe, amelyik hajlandó erre a filmre pénzt áldozni. A lengyel televízió látott fantáziát benne, és három napon belül aláírtuk a szerz?dést. Az éppen csak megemlített szerepl?t elkezdtem Krakkóra és lengyel n?re írni.

- A színészek között több meglepetéssel találkozhat a néz?: Kulka János még nem kapott f?szerepet nagyjátékfilmben.

- A szakma szégyenének tartom, hogy Kulka János 43 éves korában játssza els? filmf?szerepét Az utolsó bluesban. Tudjuk az okát: Mágenheim doktor és a Szomszédok. Más országban egy televíziós sorozat f?szerepe híressé és foglalkoztatottá teszi a színészt... Jánost kétszázszor láttam színpadon, egyik alakítása meggy?z?bb, mint a másik. A próbafelvételekre a magyar színészek negyvenes-ötvenes generációjából lényegében mindenkit behívtam. Esküszöm, nem János próbafelvétele volt a leger?sebb, de bejött az ajtón, megállt kialvatlanul, borostásan, gy?lölködve, hogy neki most próbafelvételre kellett jönnie - azt mondtam, ez az ember, akit én elképzeltem Andrisnak, anélkül, hogy el?tte igazából Kulka Jánosra gondoltam volna.

- Hogyan talált rá Paudits Bélára?

- Kivonult a szakmából. Magányban, önkéntes kivetettségben él. Régi ismeretségünk ellenére is kifejezetten ellenséges volt: szó sem lehet róla, mondta, nem érdekli a színház, nem érdekli a film. Annyit értem el, hogy megadta a postacímét, amire el tudtam küldeni a forgatókönyvet, és megkértem, hívjon fel, ha elolvasta. Másnap este csörgött a telefon. Lelkendez?, boldog, nevet?, felszabadult ember volt a vonal másik végén. Régóta foglalkoztatják azok a dolgok, amelyeket el akarok vele játszatni, mondta. A sors különös játékának és szerencséjének érzi, hogy ebben a filmben szerepelhet.

- Mivel gy?zte meg Agárdy Gábort, aki nemrég ünnepelte 80. születésnapját?

- Válogatós színész - jó értelemben. ? is fellelkesedett, miután megkapta a forgatókönyvet. Zsül bácsi figurájához néhány ötletet kifejezetten az ? kérésére írtam bele a már kész forgatókönyvbe.

- Rudolf Péter játssza a realitás talaján álló üzletembert, a f?szerepl? barátját.

- Péterrel sokat dolgoztunk már együtt. Vívódó, problémákat keres? ember - jó megbeszélni vele a szakmai kérdéseket. ? er?ltette folyamatosan, amit a forgatókönyv els? változataiban olvasott, hogy er?síteni kell a filmben azt a figurát, aki a néz? jogos kérdéseit, reakcióit fogalmazza meg: "mi az, hogy nem áll meg a kocsi?" "mi az, hogy félig fog a fék?" Bonyolult döntés, hogy egy realistának induló film miért megy át transzcendensbe. Ez az alak a kopaszra nyírt, nyomulós, pénzcsináló, ezt a világot ért? "trendi" ember. Péter soha nem játszott még ilyen figurát. Amikor terepszemléztem, az egyik pékségben hirtelen megjelent ez a figura, így kopaszon, fekete ingben. Minden fekete volt rajta, csak a mandzsettagombja világított. Az arcszeszén érz?dött a szupergazdagság. Er?szakos, határozott, ugyanakkor lehengerl?en sármos figura volt. Felhívtam Pétert, hogy megvan az ?skép.

- Andris felesége, Judit - akit Fullajtár Andrea alakít, kit?n?en - is rejteget egy házasságon kívüli kapcsolatot.

- Fontosnak éreztem, hogy ne legyen a történetben áldozat. Van az aljas, b?nös férfi, aki megcsalja a feleségét, aki mit sem sejtve áldozatként gyalogol a végzetébe... Ez, ugye, az életben sem így van. B?nökbe születtünk. Az már viszont mindannyiunk életének nagy kérdése, hogy miképpen tudunk megszabadulni b?neinkt?l. Hogyan éljük túl kisebb-nagyobb aljasságainkat, amelyeket "kötelez?en" elkövetünk? Ez a n? sem az, aminek látszik - ahogy senki sem az. Egy ponton kiderül, ? is érzéki és fontos kapcsolatban él a házasságán kívül. Más kérdés, hogy komoly b?ntudata van. Ráadásul szeret?jének halálos beteg a felesége - így ? is b?nös. Nincs a történetben "tiszta" áldozat.

- Az Agnieszka Wagner játszotta Beáta sem? Hiszen nem tudja, hogy Andris családos ember...

- Beáta krakkói élete éppúgy tartalmazhat b?nöket, mint a többieké. Beáta figurája valóban kivétel, de csak "egydimenziósan" van jelen a filmben - neki nagyon nehéz lett volna megteremteni a háttérvilágát, amelyet süketnéma húga jelenít meg.

- Az apa, akit Jordán Tamás alakít, megjelenésével pedig kirajzolódik, hogy Andris története régen, más formában ugyan, de már megtörtént a családban.

- Van egy történet, egy emberr?l, aki kett?s életet él, amivel nem tud szembe nézni. És nem tud megállni. De nem err?l szól a film - ez csak a forma. A film az elmagányosodásról szól. A hozzánk legközelebb álló emberekkel, még a szerelmeinkkel, szüleinkkel sem tudunk lényeges kérdésekr?l beszélni. Ennek a történetnek az a legnagyobb tanulsága és tragédiája, hogy a f?h?s ráeszmél, ugyanazt az életet éli, mint a szülei. Minderre akkor döbben rá, amikor már - ha úgy tetszik - a lét túlpartjára került. S ? ugyanezt örökíti a gyerekének, akit Mesés Gáspár játszik. Formális szeretetre épül az ? kapcsolatuk is, a lényegi dolgokat ?k sem tudják megbeszélni, találós kérdésekkel "rázzák le egymást". Az igazi beszélgetés teljes hiánya jellemzi ezt a családot. De az egész 20. századnak ez a legalapvet?bb problémája. Camus már a 20-as években fölvetetette ezt a gondot, és úgy látszott, hogy ezen Európa és Amerika is túljut. De nem. Kezembe került Kurt Vonnegut Virágvasárnapja, döbbenten és örömmel fedeztem fel, hogy ? is a 20. század legártalmasabb és legiszonyatosabb kórjának tartja ezt a társadalmilag beprogramozott, egyre kínzóbb magányt és unalmat, amely körülvesz bennünket. Holott látszólag felspannolt életet élünk.