A Sorstalanság 1975-ös kiadásban

1975-ben azonban más is történt még. Egy születés, egy nagy regény születése. Most, 2002-ben már huszonhét éves az ?ünnepelt?. Ma ódákat zengenek róla, és ölre mennek a még eladatlan példányokért az olvasók, 1975 nyarán jó, ha pár százan kézbe vették a könyvet.  Ma szinte mindennap cikkeznek a Sorstalanságról vagy a szerz?r?l, Kertész Imrér?l az újságok, a regény kiadási évében pedig épphogy említést kapott a lapok hasábjain.

Azon kevesek, akik kortársként véleményt formáltak a Sorstalanságról kivétel nélkül a dicséret hangján szóltak a regényr?l. ?Miért jó ez a könyv? - kérdezi Sinka Erzsébet az Élet és Irodalom 1975. július 12-én megjelen? számában. Mert egyszer?. Kezdve a háttérben maradó, névtelen f?szerepl?t?l, az egymásra következ? napokat (lépéseket) kísér? elbeszél?-móddal. Az egyszer?, a sajátos, a nem utólagos magyarázatokkal, hanem az átélt id?ben érzett gondolatokkal, a furcsán mondat végére tett magyarázatokkal - az egyéniség, eredetiség és igazság jelenlétét érezzük.?

Reményi József Tamás a Napjaink 1975/8-as számában így fogalmaz: ??erénye a könyvnek  a történeteket csupán véletlen sorscsapásként fogadó emberek pontos rajza, az olyanoké, mint a f?h?s közvetlen hozzátartozói, ismer?sei. Velük szemben fogalmazódik meg a fiúban, ha bizonytalanul, homályosan is, hogy felejteni, vagy - épp ellenkez?leg - számon tartani nem els?sorban a velünk esett szerencsétlenséget kell, hanem a magunk magatartását. Hogy elkerüljük, hogy lehetetlenné tegyük az újabb vereségeket.?

A regény mondanivalóját Lenkei Júlia fogalmazta meg a legtökéletesebben: ? a Kritika 1975. augusztusi számában így ír: ?Magatartás- és történelemvizsgálat egyszerre a Sorstalanság: a történelem szubjektív oldalának, a benne él?, azt létrehozó embernek a vizsgálata. Ezen belül pedig az áldozatlét pszichológiai megfigyelése, majd ebb?l a történelemformálást vállaló emberi magatartás kiépítése.?

Sinka Erzsébet a regény egyik f? gondolatának a lépéseket tartotta: ?A lépések, amelyek valahogy átsegítették az egészen. Mindig csak egy lépés - csak még egy, reggelt?l estéig, meg másnapig?Szabály? Nem. Csak az egyéni fölismerés, valami kapaszkodó ez a ?lépés?, a minimum, amit mindig, még és még meg kell tenni.? 

A témaválasztáson, sorstragédián túl Sinka szerint van a regénynek egy fájdalmas, csontig hatoló gondolata is: ??amikor visszaérkezvén  a szép tájon épített buchenwaldi táborba az elbeszél?, szinte már haldokolva arra gondol: jó lenne még élni egy kicsit ebben a szép koncentrációs táborban! Íme, a vágy is lehet ilyen visszájára-fordult.?

Lenkei Júlia megpróbálta értelmezni is Kertész címválasztását: ?Sorsát nem hajlandó puszta véletlennek tekinteni, de eleve elrendeltetettségét, sorsszer?ségét is tagadja, innen a cím is: Sorstalanság. ??ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság, ha viszont?szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy?akkor mi magunk vagyunk a sors?? -jut el a fiatal h?s a végkövetkeztetésig.?

 ?Kertész Imre els?könyves író. Máris magasfokú gondolati és m?vészi tudatosság jellemzi. Ebben a tudatosságban bízva várjuk a folytatást.? Huszonhét év távlatából Lenkei Júliának talán ezek a sorai a legtöbbetmondóak, legszívhezszólóbbak?
 

Sinka Erzsébet: Rém-szürke napok  In: Élet és Irodalom 1975. július 12. 10. oldal
Lenkei Júlia: Sorstalanság  In: Kritika 1975/8. 30. oldal
Reményi József Tamás: Egyes szám els? személyben   In: Napjaink 1975 augusztus. 9. oldal