A Libri legnagyobb könyvesboltja el?tti, hatalmas sorban néhányan olvasnak, mások csak türelmesen várakoznak. Sokan szorongatják a magukkal hozott Kertész Imre-kötetet - lám, akadnak régi példányok, csak úgy tetszik, régebben nem merült föl sok olvasóban, hogy dedikáltassa is a köteteket. De legalább most itt ácsorognak, Kertész Imrére várva. Nekik kevésbé kell izgulniuk, kapnak-e még kötetet, amit aláirathatnak. A két budapesti dedikálást így is csak azért iktathatták a szervez?k Kertész Imre feszített budapesti programjába, mert a Nobel-díjas író könyveit magyarul megjelentet? kiadó, a Magvet? vezet?je, Morcsányi Géza Kertész Imre hazatértére össze tudott szedni néhány ezer példányt. 

Az üzletbe fél egy el?tt csak a fotósokat és a tévéseket engedik be. A ráccsal lezárt bejárat el?tt írók, költ?k bukkannak fel - bejutni ?k se tudnak. Egyik?jük úgy kéri meg fotós ismer?sét: odaadna-e Kertész Imrének egy apró Buddha szobrot? Néhány perccel fél egy el?tt fölhúzzák ugyan a biztonsági rácsot, ám csak öt-hat várakozót engednek be egyszerre. Nincs tülekedés, nincs roham, noha izgatottnak látszanak az emberek. 

A sor legelején id?sebb hölgy áll, mögötte húsz év körüli fiatalember. Nyolckor már itt voltak - mesélik. Biztosak akartak lenni abban, hogy dedikáltathatnak egy kötetet, ha már el?z? nap nem jutottak be a Fókusz Könyváruházba. Négy és fél órája állnak itt, Kertész Imrére várva. Aki megérkezik feleségével és Morcsányi Gézával együtt, s felcsattan a taps. Mindhárman leülnek a kis asztalhoz, így Morcsányi Géza is segíthet: a sorra kerül?kt?l elveszi, kihajtja a megfelel? oldalon a kötetet, odateszi Kertész Imre elé, akinek így marad kis ideje arra, hogy kezet fogjon, aláírjon. 

Fotók: Dobó László

Már csaknem egy órája folyik a dedikálás, a bolt el?tt továbbra is rendületlenül várakoznak az emberek. A sor még mindig végighúzódik a két házat összeköt? hídon, s a régebbi Mammut mozgólépcs?jénél ér véget. Nem messze felbukkan a fiatalember, aki a sor legelején áll, s hatkor kelt ahhoz, hogy nyolcra ideérjen. Megörül, amint meglát minket, mintha keresett volna valakit, akivel megoszthatja örömét: sikerült beszélnie Kertész Imrével, kapott dedikációt is. Pedig elaludt, korábban akart kelni. Nem baj, így is az els?k között lehetett...

Utóirat: Noha egyórás dedikálás szerepelt a programban, Kertész Imre egészen addig írta alá regényét, míg az utolsó szálig el nem fogyott a Sorstalanság.