Szül?k és gyerekeik mind látni akarták, ki is az, aki verseivel és meséivel elrepíthet Csodaországba. Ízes nyelvezetével lopva csempészi a kicsi fejekbe a színes gondolatokat, a tiszta, szép magyar nyelvet. Öröm volt nézni, hogy a Mátrix és a Pokémon generációja milyen felszabadultan viselkedett: a bátrabbak kérdeztek és verseket mondtak a költ?nek. Sándor bácsi pedig tör?dött a visszahúzódó társaikkal is. Az iskolában tanult verseket együtt skandálta velük, így bírta szóra kivétel nélkül mindegyiküket.

Az ilyen élmény meghatározó marad a gyerek számára. Talán holnap még nem beszél róla, de majd olvasás órán, amikor a November cím? vers végén viszontlátja Kányádi Sándor nevét, hirtelen feloldódik. Az ismer?s név, a személyes emlék, a kedves hang, az anyu, aki mögötte állt és biztatta, majd mind eszébe jut. Talán ez lesz az a pillanat, amikor elmúlik az iskolához f?z?d? görcsös, feszült hangulat, a stressz, és a nebuló közel kerül az irodalomhoz - és így a tanuláshoz.

Kányádi Sándor legújabb mesegy?jteménye, a Meddig ér a rigófütty a találkozó végére elfogy a polcokról. Nem csoda. Amíg a kicsik verseltek, beszélgettek, addig szüleik bele-belelapozgattak a m?be. Olyan történeteket találtak benne, amelyekt?l ?k sem válnának meg szívesen. Gyermekkoruk kedvenc magyar népmeséinek igazságos és talpraesett h?sei köszönnek vissza a sorok közül, tiszta, színes köntösben. A szavak ritmusa, a mondatok dallama és a magánhanzók hangulata megkönnyíti és élvezetessé teszi az olvasást a gyerekek számára.

A déli órákra a már minden bizonnyal korgó gyomrú gyerk?cök meglep? türelemmel és mozdulatlansággal várták ki sorukat, hogy a választott mesekönyvet az író maga dedikálja. Az "Eriknek találkozásunk emlékéül sok szeretettel, Kányádi Sándor bácsi" olyan üzenet, amelynek nincs párja. Az emlék így örök marad, kitörölhetetlenül. S hogy meddig is ér a rigófütty, már tudjuk. Pont a szívünkig.