Szórakozom tehát proletár módon, alacsony szinten, amíg be nem parancsolódok testi-lelki elgyötörtségem okán a házasélet központjába. Ez volt a haditerv, meg egy sör, amikor megjelent egy szellemiségében kialakulatlan fiatalember a képerny?n (Rendes Zoltán, alias bátor Rendi), akir?l kenyéradó csatornája (eRTéeL) azt híresztelte már hetekkel ezel?tt (is), hogy cserkész. Ezen a néven az utolsó. Zárójel: el?tte volt még Bruce „Akció” Willis (BW), aki azér’megmutatta, valljuk be. Zárójel bezárva.
Hogy Rendes Zoltán, aki kend?vel a fején, egy dzsip anyósülésén rapzenére szórakozva cefetül tép (ródol a hájvéjn), inkább BW, vagy inkább az a bizonyos „már minden csatornán el?fordult” típusú Riporter szeretett volna lenni, az az adott id? alatt, az nem derült ki. Már mint a m?sorból.
Merthogy:
a) BW egyedül maga a hadsereg, Frei Tamás szintén egyedül a Riporter. Nem többen. Utolsó Cserkészék meg vannak uszkve négyen, így nincs hasonlóság.
b) BW három-négyezer halálos l?szert ont ki egy szem pisztolyából és/vagy fogad a testébe meghalás nélkül a megadott id? alatt. Nem így Rendiéknél.
c) Frei Riporter Tamás (a Helyszíni Riport egy vágószobából c. m? szerz?je) valóban riporter volt. Nem f?szerepl?, kalandtúrás* akcióh?s.
Tehát: Az Utolsó Cserkész cím? m?sor, amellett, hogy biztos nagyon drága volt, új m?fajt is alkotott. Magyar nyelv? televízióban nem volt eddig semmi, amelyben a m?sorid?nek több mint a felében fejrázós wish (elválasztó) ment volna, nem pedig a m?sor maga. Olyan se volt még, hogy a m?sorban semmi se következzék be, amir?l azt hisszük, de ami nem következik be, az izgalmas legalább. Én még olyannal m?sorvezet?vel sem találkoztam, aki a cirka egy órás adásid? alatt képes lett volna a szememben jópofa, kissé túlburjánzó vagányból öncélú, exhibicionista haver-sráccá alacsonyodni, miként árammal sokkolt arcát sem játszották vissza még dokumentarista hajlamú m?sorban háromszor a m?sorvezet?nek. Pláne lassítva.
Amúgy lehet, hogy csak az én fejem van teletömve a BW féle filmekkel, lehet, hogy az országból csak én hiányoltam a rejtett kamerát (nem bigbráder) azokon a helyeken, amelyeken az összes elítélt a vállon hordozhatóba vigyorgott, vállon veregetve a f?szerepl?t, vagy lehet, hogy csak én éreztem m?nek Rendes Zoltán szenvedését egyedül töltött börtönéjszakáján, amit operat?rtársa félig lefilmezett. Lehet, hogy csak nekem jut eszembe az MTV-r?l ismert Jackass, ahol pár fiatalon röhöghetünk, akik hányásig zabálják a f?tt tojást, aztán újrakezdik.
Ott is kínosan érzi magát az ember, úgy szórakozik.
Ha Rendi – mert a haverok következetesen így hívják, mintegy sulykolva az ezeréves barátságot – engem kérdezne, azt mondanám: jó m?sor lesz ebb?l, te Rendi, ha eldöntöd végre, hogy bulizni jársz ezekre a helyekre, vagy tényleg tényfeltárni.
Arról meg, hogy cserkészekb?l mennyi az utolsó, íme egy tanulmány Edöcsény András tollából.