- Miért döntöttek úgy, hogy elmennek a városból, és kiköltöznek egy Isten háta mögötti farmra?

- Biztonságos teret akartunk teremteni magunk körül, ahol alkotóként élhetünk, és megszorítások nélkül dolgozhatunk, ahol a sok meghívott m?vész is szabadon lakhat és dolgozhat, ahol elférnek a színház vendégei és vendéglátói. Ez a városban megvalósíthatatlan lett volna anyagi szempontból, de praktikusan, a fizikai tér szempontjából is.

- Milyen tapasztalataik vannak a kelet-európai színházi alkotókkal és a civilekkel?

- 1976 óta tanultam - tanáraimmal és önmagamban - Kelet-Európában. El?ször Lengyelországban töltöttem el sok hónapot színházi m?helymunkával, tanulmányokkal, aztán 1988-ban Ukrajnában, Bulgáriában és Romániában jártam, azóta nagyjából kétévente eltöltök egy-két hónapot ebben a régióban. A nagy politikai változások óta az emberek kevésbé lelkesednek a színházért, nem tesznek meg mindent - mint korábban - a valódi találkozás érdekében. Ez a kilencvenes évek óta általában mindenfelé igaz a fiatalokra is. Ám a kisebb falvakban vagy a városokban - de az "entellektüel körökt?l" távolabb - ma is megvan ugyanaz az odaadás, tovább él a vágy a személyes találkozásra.

- Miféle befolyással van munkájukra ez az együttm?ködés, az itt él?kt?l kapott visszajelzés?

- Az Énekek cím? trilógiánk (Song Trilogy) két darabja szorosan ide köt?dik. Az Ének a távollev?kért (Song of Absence) el?készít? kutatómunkáját Lengyelországban végeztük, a Keter (Keter - the Crowning Song) ukrajnai élményeinkb?l táplálkozott. A színházcsinálókkal illetve színházul tanuló diákokkal folytatott m?helymunka kutatásaink legfelemel?bb része. Közép-Európában még mindig lehetséges közel kerülni az emberekhez. A kapitalista-anyagias szemléletb?l adódó távolságtartás még nem uralja a lélek legbels?bb tereit. Az innen érkez? diákokkal együtt dolgozni különösen frissít? élmény, mert ?k ritkán láthattak olyasféle színházat, mint a miénk, nemigen szoktak úgy énekelni és táncolni, ahogyan mi - úgyhogy nagyon lelkesek, amint sikerül a gátlásaikat legy?zniük. Idén valószín?leg odaköltözik hozzánk a Farmra hosszabb távú közös munkára pár barátunk Lengyelországból és Magyarországról.

- El?ször játszik Magyarországon a Double Edge. Milyen várakozással néznek a vendégjáték elé? Különleges esemény-e ez a színház életében?

- Persze, hiszen Magyarország a régió egyetlen nagyobb országa, ahol még nem léptünk fel. És hát ez itt egészen más, mint Románia, Ukrajna, vagy Lengyelország. Amennyit én tudok, azt mondanám, kifinomultabb, - talán - emelkedettebb hely. Ráadásul van néhány nagyon jó barátunk Magyarországon, szeretnénk az ? hazai terepükön is közös élményt szerezni az el?adással.

- Vannak-e további terveik, amelyek Kelet-Európához is kapcsolódnak?

- Szeretnénk kiépíteni egy állandó internetes "agytröszt" bázist, és folyamatos eszmecserét folytatni amerikai és kelet-európai m?vészek között. Ez többéves munka és tapasztalatszerzés eredménye, és azon meggy?z?désen alapszik, hogy jó volna, ha a kulturális csere kulcsa az alkotók közössége lenne, nem a producereké, ügynököké, szponzoroké. A gardzienicei (Lengyelország) színházi alkotóközösséggel együttm?ködve évek óta tartunk többhetes tréningeket amerikai és kelet-európai diákok számára náluk, Gardzienicében, illetve nálunk, a Farmon. És ki tudja, mit hoz még a jöv?? Egy ideig megpróbáltam Dél-Amerikára összpontosítani a figyelmemet, de úgy látszik, a kulturális hátterem kizárja, hogy teljesen elszakadjak Kelet-Európától.

www.doubleedgetheatre.org

www.artus.hu

ARTUS színház: Budapest XI. Sztregova utca 3.