A téma
Filmünk fontos, közérdek? problémát fog körüljárni - ígéri az el?zetesben Pesty. Téma: az útszéli prostituáltak helyzete. Jó, mondja a néz?, bár eddig már 1287-szer látta ezt különféle m?sorokban, lapokban és fórumokon. Baj ez? Önmagában nem. Ahány újságíró, annyiféle aspektusát tárhatja fel ennek a kimeríthetetlen szociológiai, emberi-jogi, kriminalisztikai, politikai és egészségügyi leletegyüttesnek, amit gy?jt?fogalommal rendezetlen helyzet? prostitúciónak nevezhetünk. S lehetne még sok újat is elmondani róla.

A képi feldolgozás sebei
Pesty stábja vállra kapja a képrögzít?t, aztán irány a s?r?je - ahogy ?k képzelik. Tanulságos képeket láthatunk. Már abból a szempontból, hogy mint nyomor-dokumentarista alkotás (plusz b?nügyiek), hogyan oldják meg a riportalanyok inkognitóját. Volt már ugyebár ellenfényes beállítás, digitális kép- és hangtorzítás, áttetsz? üveg mögül fényképezés, betakaró el?terek, stb. Pestyék a szuperplánok mellett teszik le a voksot, így teljes képerny?t betölt? szájakat, orr és ajak profilokat, meg hátakat, lábakat látunk. Ízlés dolga, de nem mindenki szereti extraközelr?l figyelni egy nyálcsík táncát a sárga fogakon. Ha már fantomkép-részlet, akkor miért nem a szem? Mert a lélek tükre? Miért ne nézhessünk bele egy strici bizonyosan kifejez? szeme világába, ahelyett hogy tátott sárga szájáról olvassunk?

Pesty László

A tartalmi rész ny?gjei
Pestyék filmje szerencsére még az elkapcsolás el?tt vált, és tartalmasabb befejezést ér meg, noha végig bizonytalanság lebeg a film felett. Az alkotók érezhet?en nem tudják pontosan, mit akarnak. A f?nök ötletszer? felbukkanásaiból sem áll össze a mondanivaló vezérfonala. A Pesty Fekete Doboz filmje mindenbe belekap, de tisztességgel nem tárgyal végig egy problémát sem. Alapkívánalom lenne pedig ez, ha az alkotó gondolatokat is kíván közvetíteni.
A riporter legalább olyan jól tudja, mint a h?sei és a néz? is, hogy ebb?l az életformából nem lehet kiszállni, mégis meghagyja ?ket illúziójukban. Miért nem polemizál velük? Nem fennhéjázva, nem leereszked?en, csak egy kissé er?sebben vakargatva meg a felszínt - még az is lehet, hogy szép és fontos mondatok hangoznának el. A gyerek érdeke, a gyerekért hozott áldozat például többször felbukkanó er?s motívum mind a futtatók, mind a lányok oldalán. Legalább annyira, mint a viszonylag egyszer?en megkereshet? sok pénz.
Pestynek azonban arra már nincs figyelme, hogy az állítólagos havi félmilliós keresmények nyomát tudakolja: vajh miért nem látszik ez sem rajtuk, sem a körülményeiken? A hazugságok lógnak a leveg?ben, és nincsenek leütve. A beszélgetések ott végz?dnek, ahol igazából kezd?dniük kellene. És ez a baja az egész filmnek is.

Miért ne lehetne szebben?
Minden dokumentumfilmes elkészíti a maga romás-filmjét, a maga ?sök-filmjét, a maga kurvás filmjét. Eddig rendben van. Ám gondolnánk, Pesty Lászlóban van (kell lennie!) annyi civil kurázsinak, hogy végre ? legyen az, aki lerántja a leplet err?l az egész hazug gépezetr?l, amire van és mindig is lesz fizet?képes kereslet. Hogy Pesty és stábja lesz az, aki bemutatja azt a mérhetetlen cinizmust, közömbösséget és nemtör?dömséget, ami a prostitúció kezelése mögött áll. Netán felvillantja az ?ket mélyen megvet?, ám ugyanakkor tevékenységükre állandóan igényt tartó, képmutató társadalom álságosságait.
Unikum lenne egy olyan film, amely a kuncsaftokat venné kamerat?z alá, s nem azokat, akiknek a leg?sibb mesterség - legalitás ide vagy oda - mindig is megélhetési kényszer lesz. Miért nem nyilatkoznak közelre tátott fogsorral a döntéshozók, a politikusok, a rend?rök, az ügyvédek: a jelen helyzet igazi b?nrészesei?
Nem err?l kéne végre filmet csinálni?!