A jelenség
 Ami minden tévénézés alapja: a program ismerete. Ámde. A napilapokban és azok tévém?sor mellékleteiben ismertetett programok kezdési ideje köszön? viszonyban sincs a valósággal. Az önálló, csak m?sorismertetésre vállalkozó hetilapokkal is ugyanez a helyzet. A teletexten megjelent napi kezdési id?pontok már 10-15, nemritkán 20 perces eltérést mutatnak az újságokhoz képest. A távirányító kézbevételét ehhez igazítva rendre újabb meglepetés éri a gyanútlan fogyasztót, ugyanis még mindig nem az általa nézni kívánt m?sor látható a képerny?n, hanem az azt megel?z? produkció utolsó percei. Majd promózás, reklám és a teletexthez képest is 10-15 perces csúszással indul az adás, mondjuk konkrét példát véve (Totálkár a tv2-?n) a meghirdetett 24.00 helyett 00.35-kor. Mi ez?

Na mi?
M?sorújságoknál a kefeleadás végs? határideje minimum három héttel el?zi meg az aktuális programot. A csatornák ehhez képest tologatják a kezdési id?pontokat akár 20 percekkel is ide-oda, aminek nyoma a napilapokban sem csapódik le. A programszerkeszt?k innen nézve tehát a marketingesek foglyai. Félre stratégia, félre kialkudott m?sorrend, mert mindössze két dolog számít: a pillanatnyi (egy-két napra visszatekint?) nézettség és a konkurens csatorna lépései. A néz? letojva (elnézést, de tényleg), m?sor befutási, beérési ideje letojva, a zsetoncsörget?k igényei pedig alázatosan kiszolgálva. S hogy mennyire le vagyunk tojva, arra álljon itt még egy Totálkáros példa. A produkció anya-portáljának kezd?lapján futó beharangozó hirdetés még az adás napján is 24.00-ás kezdést jelez! Ezt a lapot naponta milliószor letöltik, rajta egy nyilvánvalóan és akkor már tudottan hamis információval.
Az els? állítás: semmilyen reklámnak ne higgy, mert még akkor is hazudnak, amikor kérdeznek. Az els? kérdés: mi az üzenet, kinek/minek médiuma az adott csatorna?

Kész átverés
Többször leíródott és most általam is kényszer?en idecitált alapigazság következik: a kereskedelmi tévék nem a m?sort szakítják meg a reklámokkal, hanem fordítva: a reklámokat szakítják szét filmekkel és m?sorokkal. Rendben van, elfogadtuk, de akkor legalább annyi tisztelettel legyenek irántunk, hogy mindezt elvárható pontossággal tegyék! The medium is the message. Mi tehát itt az üzenet? Talán csak ennyi: mi nem azok vagyunk, aminek hisztek minket. A mi tévénk már nem médium, csak a médium illúziója. Illuzionisták vagyunk mi magunk is, mint David Copperfield. Els?sorban már nem tájékoztatunk és szórakoztatunk (közszolgálat?! – ugyan!), hanem reklámid?ket értékesítünk. Intermédium vagyunk a reklámipar és az elektronikus kép határmezsgyéjén, egy valaha volt fontos médium illúziójaként.

Sajnos, folytatása következik…

Kapcsolódó cikkünk:

Napjaink tévéje mint intermédium