A terem zsúfolásig megtelt,
szakmabeliek, íróemberek és családtagok vegyesen foglaltak helyet az asztalok körül. A m?sort az Irodalmi Szerkeszt?ség munkatársa, Liptai Katalin vezette, aki azt is elmondta, hogy nemcsak hangfelvétel készül a díjkiosztó ünnepségr?l, hanem bárki megtekintheti azt az interneten él?ben. Bizonyságul meg is csodálhattuk a kamera képét egy vásznon. Két helyen voltunk egyszerre: egy valódi és egy virtuális világban. Hiába, ez már a 21. század!

Vallai Péter
azon színészeink egyike, akinek hangját jó ismerik a rádióhallgatók, hiszen hangjátékok rendszeres szerepl?je. Most óriási halom dossziét cipel, leteszi, indul a következ? adagért, Udvaros Dorottya m?vészn? (aki szintén gyakori vendég a rádióban) döbbenten nézi. Hamarosan kiderül, Vallai Péter a beérkezett pályam?veket hozta magával, éppen 371 darabot. A szám megdöbbent?. Az elhangzott felhívásra, miszerint: hölgyek, urak, lehet hangjátékot írni! kis hazánkban 371 agy kezdett lázasan dolgozni, 371 ember írta meg a saját történetét abban a reményben, hogy abból valaha hangjátékot készít a Magyar Rádió.

Az Irodalmi Szerkeszt?ség
munkatársai nem nyughatnak. Öt évvel ezel?tt arra kérték a rádióhallgatókat, küldjék be naplóikat, memoárjaikat, önéletrajzi írásaikat. Azokat a kallódó szövegeket, amiket egyszer már valaki megírt, s azóta ott lapulnak a padláson vagy a sublótban, felfedezésre várva. Akkor maguk is megdöbbentek, milyen nagy volt az érdekl?dés. A felhívásra négyszáz pályam? érkezett a szerkeszt?ségbe, köztük jónéhány jelent?s irodalmi értéket képviselt. Két éve azzal az ötlettel álltak el?, hogy írják meg a hallgatók életük legfontosabb történeteit. Erre a felhívásra több mint ezer pályam? érkezett.

A Hangjátékpályázat
az els? jeligés pályázat a Magyar Rádió történetében. A jelige jótékony védelmében aztán megírhatta pályam?vét bárki, aki úgy érezte, ez a forma felel meg leginkább mondanivalója kiteljesítéséhez. A M?vészeti Szerkeszt?ség vezet? dramaturgja, Vágó Péter volt az, aki a beérkezett összes anyagot elolvasta, aztán egy el?zs?ri kiválasztotta a legjobb száz alkotást, amelyek végül az öttagú f?zs?rihez vándoroltak. A zs?ri tagjai, (Varsányi Anikó, szerkeszt?, Solténszky Tibor dramaturg, Vágó Péter vezet? dramaturg, K?vári Katalin rendez?-dramaturg, és K?rösi Zoltán, a M?vészeti Szerkeszt?ség vezet?je) elolvasták mind a száz pályam?vet, majd négy kategóriába sorolták a munkákat:

1. Kiemelt pályamunkák
2. Szerz?déssel jutalmazott pályamunkák
3. Oklevéllel jutalmazott pályamunkák
4. Egyéb munkák

Oklevélben részesült: Tóth-Máté Miklós, Pataki Éva, Csató Károly, Szekér András, Gosztonyi János és Borbély István.
Szerz?dést kap, és a Magyar Rádió hamarosan megvalósítja a hangjátékát az alábbi szerz?knek: Rácz Lajos, Piros Sándor, Benk? Attila, Dr. kaposvári Bertalan, Borbély Szilárd, Nyerges András, Czigány György, Toepler Zoltán, Kálnay Adél, Csender Levente, Visky András, Bodor Béla

Az öttagú zs?ri értékelése szerint harmadik díjat nyert Bogáti Péter Hangok cím? darabja. Második lett Dolhay Zsolt Drága Pelle cím? hangjátéka, az els? díjat pedig Vinnai András kapta Nagyon rossz a memóriám cím? darabjáért.

A díjakat Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke adta át. Az els? három helyezett hangjáték még ebben az évben hallható lesz a Magyar Rádióban.

Bogáti Péter éveken keresztül volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió munkatársa. Els? hangjátékát ötvenöt évvel ezel?tt írta, 1944-ben hangzott el a rádióban. Húsz évvel ezel?tt pedig a kritikusok díját kapta egy hangjátékáért. Mostani, Hangok cím? darabjának f?h?sei hajléktalanok.

Dolhay Zsolt mérnökember, soha nem volt köze az irodalomhoz. Néhány évvel ezel?tt egy BBC hangjátékpályázat miatt írta els? hangjátékát. A Drága Pelle cím? darab története részben önéletrajzi ihletés?. Gyerekként élte át 1956-ot, s a hangjátékban ezekre az id?kre emlékezik.

Vinnai András a Krétakör Színház tagja volt egészen a legutóbbi id?kig. Nagyon rossz a memóriám cím? darabjának f?h?se egy olyan ember, aki semmire sem emlékszik, ám élete teljesen megváltozik, amikor váratlanul szert tesz egy diktafonra.

Megkérdeztük Vágó Pétert, a M?vészeti Szerkeszt?ség vezet? dramaturgját:

papirusz: Ön valóban végigolvasta mind a 371 beérkezett alkotást?

Vágó Péter: Lényegében igen. Talán egy-kett? volt olyan, aminél az els? pillanatban látszott, hogy tévedésb?l küldték be erre a pályázatra. Megkaptuk például egy k?szénbánya történetét, nos annak végigolvasására még én sem vállalkoztam. Ha az ember gyakorlott olvasó, rögtön megérzi, hogy melyik pályam?ben van benne az a szikra, ami elengedhetetlen egy ilyen anyag megírásához.

- Voltak kedvenc témák, lesz?rhet? a pályam?vek alapján, hogy mi foglalkoztatja az embereket 2002-ben?

- Amikor úgy döntöttünk, hogy ne meghívásos, hanem nyílt pályázatot írjunk ki, abban bíztunk, hogy mindenki tollat ragad majd, akinek mondanivalója van. Nos, ez így is történt, ezért nem fedezhet?ek fel divatos témák. Voltak néhányan, akik napjaink eseményeit dolgozták fel, publicisztikai hevülettel, de voltak formajátékok, álomjátékok, és szórakoztató célzattal készül? krimik is.

- Er?s volt a mez?ny?

- Er?sebb, mint gondoltuk. Most a legjobb huszonkét m?vet emeltük ki, de ha ?szinték akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy ki lehetett volna állítani talán még egyszer huszonkét közel hasonló színvonalú pályamunkát. Vinnai András hangjátéka volt az egyetlen, amely magasan kiemelkedik a mez?nyb?l, egyikünk számára sem volt kérdéses, hogy ? kapja az els? díjat.

K?rösi Zoltán, a M?vészeti Szerkeszt?ség vezet?jének véleménye

papirusz: Az ember azt gondolná, hogy a digitális technika és az Internet világában a rádiójáték elavult és népszer?tlen m?faj...

K?rösi Zoltán:  Mi is ezt gondoltunk egészen addig, amíg be nem érkezett a pályázatra ez a 371 hangjáték. Meg kell mondjam, mi csodálkoztunk a legjobban, hogy ekkora volt az érdekl?dés. Ez a szám azt bizonyítja, hogy Magyarország még mindig az írók és költ?k országa.

- Vajon mi az oka annak, hogy ennyi ember megmozdult a felhívásra?

- Mi itt a M?vészeti Szerkeszt?ségben évek óta azon dolgozunk, hogy megszólítsuk a közönséget. Ezt tettük a korábbi pályázatok meghirdetésekor, és azt hiszem, azok sikere hatással volt a mostani pályázatra is. Másrészt szeretném azt hinni, hogy a rádiózásnak az a fajta hangja, amit mi m?velünk, s ami Magyarországon valóban csak a közszolgálati rádiókban hallható, mégsem annyira érdektelen. Mivel köztudottan a rádiózás áll legközelebb az olvasáshoz, most bámulhatnak mindazok, akik a Gutenberg Galaxis végér?l, vagy a rádiózással kapcsolatos asszociatív készségek elhalásáról beszélnek.