Szögezzük le az elején:
az MMM (Mit? Miért? Mennyiért?) egy nézhet? m?sor. Roppant lényeges és ritkán tapasztalt ismertet?jegy ez a mai magyar médiatermékek sorában. Igényesen, zenére vágott riportok sorjáznak ötletes és kellemes m?sorvezet?i stand-up-okkal és felkonferálásokkal vegyítve. Nagy Juditot szívesen nézi a kritikus magyar. Csinos, de nem hivalkodó; okos, de nem fontoskodó; szeret szerepelni, mégse Claudia. Ha azonban a kritikus magyar kissé megvakarja e kétségkívül elegáns mázat, komoly szervi bajokra bukkan. Olyanokra, amelyek miatt kénytelen azt véleményezni, hogy az MMM ugyan nem rossz m?sor, de sajnos nem is jó.

Nem rossz
Az MMM legutóbbi adásában húsbavágó témát vett terítékre, az EU csatlakozás praktikus oldalát próbálta boncolgatni. Mi lesz a gazdákkal, hogy áll a tájékoztatás, milyen támogatásokat és hogyan vehetünk majd igénybe, mennyire lesz nyitott a munkaer?piac és így tovább. Annyira lényeges kérdések ezek, hogy a kritikus magyarok - bátran állíthatjuk - 95 százaléka tulajdonképpen semmit sem tud róluk. Az ilyen témák el?vétele igazi civil kurázsira vall, f?ként annak tudatában, hogy - mint a m?sorból kiderült - az EU-szabályozási dokumentum magyar nyelven egyáltalán nem hozzáférhet?. Az illetékes magyar kormányok eddig nem vették a fáradtságot, hogy ezt maguknak és nekünk lefordítsák. Az adás ezen a pontján lehetett igazán érezni, hogy az alkotók egy komoly tétm?sor lehet?ségét hordozzák magukban és - szalasztják is el rögvest.

Nem jó
Mert könyörgöm, ha egy televíziós újságíró ilyen tényre bukkan, miért nem az els? dolga ezzel szembesíteni egy fajsúlyos kormányzati illetékest? És, ha az nem válaszol, akkor egy következ?t, egy megel?z?t, egy el?döt, egy utódot egészen addig, amíg választ vagy ígéretet nem kap. „Oknyomozzon” az istenért: dörgölje az orruk alá, csípje a szemüket, legyen púp a hátukon, a légy a levesükben! Bármi, csak ne ez a tétnélküli belenyugvás és tudomásulvétel, mert a közömbösség mindennél rosszabb. Egy fontos m?sor pedig nem engedheti meg magának, hogy semleges legyen a mi pénzünkb?l a mi kárunkra. Közszolgálat, kezicsókolom – tetszettek hallani róla?

Nem rossz
Nem sajnálom a stábtól a brüsszeli kiruccanást, még ha érz?dik is rajta, hogy utazással együtt sem tarthatott tovább két napnál. Szépek és mozgalmasak a képsorok, igyekeztek rögzíteni és érzékeltetni az Európára jellemz? színes kavalkádot (ami mellesleg éppen Brüsszelben nem egy izzasztó feladat). Bejutottak az Európa Parlamentbe, beszéltek egy titkárságvezet?vel, az MTV ottani tudósítójával és egy skót származású magyar tolmáccsal. Ez mind szép, de találhattak volna fajsúlyosabb témákat, nem beszélve arról, hogy a m?sor - címében is belefoglalt - egyik alapkoncepciója, a „mennyiért”, az egy szem tolmács kivételével (80000 Ft/nap) egyáltalán nem derült ki.

Nem jó
Mint ahogy az sem derült ki, igazából mennyibe fog nekünk kerülni ez a csatlakozás? Az infrastrukturális fejlesztésekre kapható támogatás kivételével (2 000 milliárd HUF) szinte semmi nem forintosult, euro-sult e remek, alapvet?en a pénzr?l szóló információs (!) adásban. Megtudhattuk, hogy egy prostituált mennyit keres a nyugati végeken, de azt nem, hogy mennyiért várnak tárt karokkal egy orvost Németországban. Megtudtuk, hogy lesz valamilyen élelmiszer el?állítási min?ségbiztosítási szabvány, aminek hatására a kif?zdék és lacipecsenyék jó része lehúzhatja a rolót. Azt nem tudhattuk meg, pontosan mit is takar ez a szabvány. Megtudtuk, hogy az Európa Parlament képvisel?inek utaztatása 18 millió euro-t emészt fel. Nem tudhattuk meg azonban, hogy a honi kormányzatok eddig mit fordítottak a mi pénzünkb?l a csatlakozási tárgyalásokra, szervezett lobbizásokra. Megtudhattuk, hogy másfél milliárdot fognak a mi tájékoztatásunkra fordítani EU-ügyekben - hamarost. Azt azonban nem tudtuk meg, milyen formában, milyen résztvev?kkel valósul ez meg.

És ami nem jó még
A m?sor sokat akar markolni, de keveset képes megfogni. Információkat zúdítana, de csak részinfókra futja az erejéb?l. Túl sok a téma, a m?sor gerince szétaprózódik a riportok között. A készít?k észlelhet?en nem tudják eldönteni, mi a fontosabb: a tényközlés-tájékoztatás vagy a képi blikkfangok. A dinamizmus vágyát érzékeltetni akaró effektes wish-ek és a gyakran túl ritmusosra vágott riportok elvonják a figyelmet az információkról. A képi megoldások diadala a tényközlés felett pláne egy ilyen fontos témában nem szerencsés. A m?sor 25 perce alatt felcsendül? 25 féle zene pedig kifejezetten zavaró.
Az MMM tehát rosszul számít és elvész a lényegtelen részletekben. Pedig tudhatnák (szerintem tudják is), a kevesebb: több.