Nick Hornby nagysiker? regénye – most vetítik a mozikban a filmváltozatot – eleven, fiatalos és laza.  Barátságos történet, életszer? szerepl?kkel és eseményekkel. A gondterhelt kamasz és a gondtalan feln?tt is bebástyázta magát saját kis egyszemélyes világába. Amíg a srác képtelen leplezni, addig a férfi mesterien álcázza, hogy kilóg a sorból. Az egyik nem érti, hogy mit vár t?le a világ, a másik ügyes és felkészült színész, aki eljátssza, amit várnak t?le, - ha épp kedve van ehhez. Izgalmas és humoros az elegáns, cinikus men?fej és a kiközösített, mindent komolyan vev? fiú néz?pontjából szemlélni a külvilágot - azaz a n?ket. (Marcus anyja, Marcus (nem „olyan”) barátn?je, barátn?je anyja, aki anyja barátn?je, anyja másik barátn?je, apja új n?je, apa új n?jének anyja, illetve Will kiszemeltjei, és ex-jei stb.) A különös események (a n?k viselkedése) közben a fiúk szép lassan el?bújnak váraikból, és olyasmit m?velnek, amit soha nem gondoltak volna.    

Nick Hornby a WH Smith Book-díjával

Will Freeman (beszédes név, mi?) hibátlan életét él – stresszmentesen. Profi kívülálló, igaz fikafej. Nem dolgozik, de van elég pénze, nincs családja, viszont neki nem gond becsajoznia. Jó verda, h?vös, modern lakás, komoly CD gy?jtemény, haverok, macák, kocsmák, bulik, piázgatás, spanglizgatás, néha egy csík koksz vagy egy eki. Köszöni, jól van, gondtalanul tölti végtelen szabadidejét. Nem kíván olyan életet élni, mint azok a feln?ttek, akiket ismer. Kedves ember, de egyrészt esze ágában sincs melózni, másrészt nem szereti, ha valaki a problémáival megzavarja a nyugodt életét. Szerelemre vágyik a legkevésbé, még a n?k – jól ismert -  szakítási jeleneteit is élvezi, szinte elégedetten, megnyugodva hallgatja kedvesét, amint hibáit, tapintatlanságait sorolja. A világot, mivel f? feladatát – az ? szórakoztatását – egészen jól megoldja, szereti, csak túl szoros érintkezésbe nem akar lépni vele.

Jelenet a filmb?l

Marcus viszont állandó stresszben van. Az iskolában hamar sikerül elérnie, hogy magányos célponttá váljon, és ezért egyetlen célra összpontosít: az aktuális nap túlélésére. Az iskolában naponta megjelennek az Id?k Urai arctalan és egyforma szárnyas lovagjai, hogy elpusztítsák a „különböz?séget”. Szegény „különböz?ség” meg csak t?ri, tudja, hogy így úszhatja meg legjobban. Iskola után irány haza, jön a kikapcsolódás. Játék a számítógépen, tv-nézés – ha értelmes és különc anyja engedi, esetleg este egy pizza. Adrian Mole hozzá képest egy szerencsés, talpraesett és életrevaló fiatalember. Ám sikertelen, kilátástalan mindennapjai sem teszik megkeseredetté a fiút, mivel mindezt normálisnak gondolja, nem is sejti, hogy lehet ez másképp is.

Nick Hornby

Aztán olyan dolgok történnek, hogy mindketten kizökkennek a rutinból tejesített napok egyhangúságából. Nem kell csöpög?s romantikától vagy durva akcióktól tartanunk. A történet sokszor komikus, néha komoly, de mindig perg? és lendületes. A változó körülmények (n?k) hatására meglep?dve, de elégedetten nyugtázhatják a fiúk, hogy nem fordul ki a világ a sarkaiból, ha másképp viselkednek, mint azt maguktól megszokták. El?fordulhat, hogy nem vezet katasztrófához, ha tör?dnek néhány emberrel, vagy ha nem foglalkoznak a többiekkel? El?fordulhat, hogy a könyv végére minden a helyére kerül, az élet szép és senki sem érzi magát olyan szörnyen? El?fordulhat, hogy ebb?l a könyvb?l filmet csináltak Hollywoodban?

 Egyetlen – de rendszeres - hibát azonban nem tudunk megbocsátani, az amúgy jól olvasható fordításnak.  Érthetetlen és bosszantó a zenei albumok, tv-sorozatok címének önkényes (gyakran hibás) magyarra fordítása. Talán a fordító nem gondolta, de páran ismerjük a Nirvana siker albumának címét, amit lefordít (Sose bánd), abba viszont jobb nem belegondolni, hogy a könyvben szintén gyakran emlegetett Snoop Doggy Dogg ’93-as albuma (Doggystyle) milyen címet kapna fordítónktól… A hazánkban már láthatott tv-m?sorok címét pedig illene az itthon bevezetett címen említeni, nem pedig tükörfordítással lefordítani. Ha már a kiadónak szerkeszt?re – vagy alkalmas szerkeszt?re – nem futotta, talán egy tizenéves srác vagy egy h?vös dzsigoló megkérdezése segíthetett volna…

Nick Hornby: Egy fiúról
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.
306 oldal.