Amikor Ioan Holender, a Bécsi Operaház igazgatója két éve bejelentette, hogy a 2002-2003-as szezontól f?zeneigazgatóként a házba hozza Ozawát, a hír óriási meglepetést keltett. A zene világában ismert volt Seiji Ozawa neve, kit?n? képességeit mindig méltatták, de arról kevés szó esett, hogy operabarát lenne. ? maga ezt a Bécsi Opera Prolog cím? havi lapjában azzal magyarázta, hogy bostoni tevékenysége egyáltalán nem adott lehet?séget arra, hogy operákat vezényeljen.

Ideális körülmények

Így aztán inkább csak "félrelépésnek" mondható, amikor kirándult az opera m?fajába, amihez pedig pályája kezdete óta szoros kapcsolat f?zte. S?t: Ausztriához is. 1969-ban éppen a Cosi fan tutte Mozart-operával debütált Salzburgban. Kés?bb a londoni Covent Gardenben az Anyegint vezényelte, de vendégszerepelt a milanói Scalában és a párizsi Operában is - ez utóbbiban Olivier Messiaen Assisi Szent Ferenc cím? operája ?sbemutatójával.
Bécsben el?ször 1988-ban az Anyeginnel mutatkozott be, majd a Falstaff, az Ernani, tavaly pedig Janacek Jenufa cím? m?ve következett. Ozawa már ekkor sem fukarkodott a dicsér? szavakkal, jelezve, milyen nagyra tartja a bécsi körülményeket, a kórust, a zenekart - így aztán nem csoda, hogy örömmel fogadta Holender ajánlatát.

A tudás elmélyítése

Ami a zenei igazgatói feladatokat illeti, az els? években kevésbé érz?dik majd az ? személyiségének, ízlésének hatása, hiszen sok mindenr?l már el?bb kellett dönteni. Amint a régebben elhatározott bemutatók lemennek, és megkezd?dik a jöv? tervezése. Ozawa szeretné aktívan alakítani az arculatot. Semmiképpen sem hiszi azt, hogy minden rossz, ami el?tte volt, nem g?zhenger - nyilatkozta. S?t. Próbál megbarátkozni olyan megváltoztathatatlannak réml? adottságokkal, amelyek miatt több el?dje morgolódott. Például a zenekaron belüli rotációval, amelynek következtében egy-egy opera felújításakor mások muzsikálnak, mint az eredeti betanuláskor. Igyekszik elérni, hogy minden zenekari tag el?bb-utóbb valamennyi repertoárdarab el?adásán játszhasson. Ez elmélyíti a tudást és el?segíti a jobb együttm?ködést - teszi hozzá.

Biztató fogadtatás

Elodázhatatlannak tartja azonban, hogy megújítsa a zenekari próbák rendszerét: az új produkcióknál kevesebb, a repertoárdaraboknál több próbát tart szükségesnek.  Ozawa persze szeretne maga is minél többet vezényelni, s erre lesz is módja. Mindenesetre a bécsi operabarátok biztatónak tartják, hogy az új zenei igazgató már jóval "hivatalba lépése" el?tt szinte együtt lélegzett az Operaházzal, jelen volt mindennapjaiban, amikor az még nem is volt kötelessége. Dicsérte is ezért minden létez? alkalommal Holender igazgató - az ? együttm?ködésük zavartalansága a fejl?dés záloga. Most úgy látszik, egyet akarnak: a hagyomány és a m?vészi fejl?dés közötti egyensúlyt.

Bemutatjuk az új zenei igazgatót:

Ozawa látható alkalmazkodóképessége talán életrajza alapján jobban megérthet?. 1935-ben japán szül?k gyermekeként a japánok által megszállt Mandzsúriában született. Apja buddhista, édesanyja keresztény volt, a gyermekeket keresztény hitben nevelték. Amikor a család áttelepült Pekingbe, Ozawa megismerkedett a kínai és a japán muzsika távol-keleti hangzásával, ám ez soha nem b?völte el annyira, mint a nyugati zene.

A második világháború kitörésekor a család kénytelen volt áttelepülni Japánba, s itt kezdett - hét évesen - zongorázni tanulni. Tizenkét évesen szólista karrierre készült, ám ezt másik szenvedélye, a rugby megszakította: eltört az egyik mutatóujja. A tokiói zeneiskolában Lipcsében végzett tanárától kapta azt a zenei alapot, amivel az iskola elvégzése után japán zenekarok élén megállta a helyét.

1959-ben egy franciaországi karmesterversenyen szerzett els? helyezése hozta meg a továbbtanulás lehet?ségét: Bostonba került, Charles Munch, a Bostoni Szimfonikusok akkori karnagya pártfogásában, majd a Kussewitzky versenyen Leonard Bernstein figyelt fel rá. Ösztöndíjat kapott, és Berlinben, Karajan mellett képezhette magát tovább. Ekkor kezd?dtek meg az európai és amerikai vándorévek, amelyek már számos megbízást is hoztak. Tokió, Toronto, San Franscisco, végül Boston lett tevékenységének f? helyszíne - ez utóbbi 29 éven át.

Els? bécsi premierje decemberben egy huszadik századi opera lesz - Ernst Krenek m?ve -, de vezényli a Cosi fan tutte, a Don Giovanni, a Jenufa, a Salome és a Tosca el?adásait is. Gondol a gyerekekre is: az Operabál utáni napon - amikor a színház még nincs teljesen készen a rendes operael?adásokra - gyerekmatinét tart. A Varázsfuvola alapján vezeti be a gyerekközönséget a zenekari munka, a hangszerek, az opera rejtelmeibe. Iskolák hozzák majd a 10 év körüli gyerekeket (több el?adáson összesen 3 ezret). A cél az, hogy minél többükkel megszerettessék a m?fajt, s új, ért? közönséget neveljenek.