Csapjunk bele
a filmben nem szerepl? lecsóba, kedves néz?társak! Els? kérdésünk mindjárt kett?: miért pont szeptember, és miért pont National Geographic? A turistaszezonnak, amilyen gizda volt, már régen vége, szeptember-októberben legfeljebb varjak érkeznek hozzánk a sarkvidékr?l, más utazó aligha. A National Geographic regionális adását meg kiválóan foghatják a környez? országokon túl mondjuk még Lengyelországban is, de éppen a kormányzatilag beharangozott Észak-Amerika marad ki a szóráskörzetb?l. Merthogy kormányunk azt a direktívát adta ki, hogy fel kell lendíteni a tavaly szeptemberi terrortámadás óta visszaesett, az USA-ból és Kanadából érkez? turistaforgalmat. A jelen dolgozatunkban tárgyalt országimázs reklámfilmnek sem a sugárzási ideje, sem a helye nem felel meg e célnak. És akkor még nem is beszéltünk a tartalomról.

A Take a turn!
szlogen kiagyalása bizonyára izzadtságszagú munkaórák százaiba telhetett, de a mondat illusztrálásához egy szálra f?zött képekre már nem áll ugyanez: közhely mind, simán leemelve a polcról. Villanásnyi id?re felt?nik a jobb sorsra érdemes H?sök tere, de a filmben alkalmazott kameraállástól biztosan nem horgad fel senkiben az elemi vágy, hogy márpedig én ezt a teret él?ben szeretném látni! Egy sz?ke leány pillanatnyi (de annál bárgyúbb) mosolya után madártávlatból t?nik elénk - vélhet?leg a frissen felújított - gyulai gyógyfürd?, a következ? képsoron id?s bácsi áll hóttegyedül egy medencében. A külföldi fejében megfogalmazódhat, hogy milyen jó hely Magyarország, ha a nyugdíjasoknak ekkora a fürd?szobájuk - illetve, milyen rossz hely, ha a nyugdíjasoknak csak közfürd?beli tisztálkodásra telik. Valamint, ha a kutya se jár nálunk fürd?be, ? minek jöjjön? A filmet?d végén láthatunk még táncoló piros papucsokat, yeah, s?t egy egész néptánccsoportot körbe-körbe keringeni, amibe még egy középfokú dervisképz? tanfolyam után is beleszédülünk.

A reklám különösen azért elkeserít?,
mert láttunk már jobbakat. Itt van például a CNN-en (hát hol máshol) futó horvát munka, ami nem mond túl sok újat a napfényes tengerpart / sokszáz éves városkák témakörében, de azt szeretettel, jókedv?en teszi. Vagy például a hongkongi versenym?, amelynek az az egyszer? éca az alapötlete, hogy kérjünk fel a városunkban él? híres fotósokat egy városnézésre: olyan képeket láttatnak meg a néz?vel, amit?l az azonnal csomagolni kezdi a b?röndjét. De említésre méltó a Discoveryn látható román országimázs filmsorozat, ami viszont annyira jó, hogy nem is t?nik annak. Mármint országimázsfilmnek. Él? és igazi emberek vallanak hivatásukról, feltaláló bácsi meséli el, hogyan épített fel a semmib?l egy vízimalmot, barlangász mutatja meg kedvenc helyét - mindezt angol felirattal, kedvesen, hitelesen.

Magyarországról
mi, akik benne élünk, sokkal szebben tudnánk mesélni, mint bármely reklámügynökségi kreatívasszisztensgyakornokhelyettes. De ha már a mi véleményünkre nem kíváncsi a megrendel? - holott a mi pénzünkb?l készíttette ezt a filmet -, megkérdezhetné például a Budapesten él? amerikaiakat (vannak legalább harmincezren), miért szeretik úgy ezt a várost? Vagy azokat a németeket, osztrákokat, akiknek köszönhet?en egész évben telt házzal üzemelnek a magyarországi négy-öt csillagos wellness-hotelek.

Ami pedig a szlogent illeti,
ilyenkor sajnálja igazán az ember, hogy a filmet-tévét nem találták föl vagy négyszáz évvel korábban. Mert ha ezt az országimázsfilmet láthatták volna a Buda ellen vonuló török hadak, hát biztos, hogy azonnal sarkon fordulnak, és fejvesztve menekülnek hazáig. Take-oltak volna egy jó nagy turnöt. Ennyit a célokról és az eszközökr?l.