A képeket Dobó László készítette

- A karrierjét olyan kimagasló egyéniségek mellett kezdte, akiknek a neve ma már külön fejezet a dzsessz történetében. Milyen élményeket szerzett Miles Davis vagy John McLaughlin oldalán?

- T?lük tanultam meg a zene nyelvén gondolkozni. Miles Davis mellett például azt sajátítottam el, hogyan lehet a többi szólamtól függetlenül gondolkozni.

- Mint dobos az együttesen belül?

- Mint egyenrangú zenész az együttesen belül. Megtanultam, hogy „vegyem” játék közben is a többi zenészt?l érkez? információt, majd formáljam át ezt az alapanyagot, vagy sz?rjem le bel?le azt, amit aztán továbbfejleszthetek.

- John McLaughlinnál meg kell említeni a Mahavishnu Orchestrát, amelynek ön is a tagja volt. És err?l az embernek eszébe jut a ’70-es években életre hívott fúziós dzsessz, amelyben f?leg McLaughlinnál nyilvánvaló hatást gyakoroltak az indiai zene technikái. Önre hatott-e a legendás Shakti zenekar, vagy McLaughlin sokszor aszketikusan letisztult felfogása a zenér?l?

- Természetesen ma már egyetlen üt?hangszeres sem vonhatja ki magát ezen zenészóriások hatása alól. Nekem az indiai zenéb?l vett élményeim rendkívül szilárd elméleti alapot adtak ahhoz, hogy együtt tudjak dolgozni a Mahavishnu Orchestrával. Hogy valamiképp megtanuljam, miként lehet a zenér?l, dallamról, ritmusról nagyobb, bonyolultabb szerkezet?, esetleg ciklikus keretek között gondolkodni, ahol a zene sokszor olyan pontosan leírható, akár egy matematikai képlet. Ez valóban rendkívül fontos volt a számomra. John McLaughlinnál játszottam el?ször páratlan ritmusokat, ezek ?el?tte ismeretlenek voltak a dzsesszben.

- Ma is alkalmazza ezt a matematikai szemléletmódot, párosban, páratlanban való gondolkodást?

- A mostani zenei jelenlétemnek nem ez az els?dleges szempontja, de a precizitásnak mindig is fontos szerepet tulajdonítottam.

- Ma önt tartják a legnagyobb dobosok egyikének, koronázatlan királyának. Vajon jelent-e még bármilyen szempontból kihívást az ön számára a ritmus, vannak-e még ön el?tt feltáratlan területek?

_ Persze, hogyne! De inkább elméleti problémák foglalkoztatnak, nem technikai jelleg?ek. Az egyik legbizonytalanabb tényez? a ritmusjátékban a tempó: az a fegyelem, amivel a dobos beállítja, aztán újra és újra felidézi a tökéletes tempót. Ez rendkívül nehéz feladat, a dzsesszre ugyanis sokszor ösztönös alkotómódszer jellemz?: amikor különböz? hangnemváltások, ütemkombinációk hallhatók, ezek közben a zenész nem a fejével irányítja az eseményeket, hanem az ösztöneivel. A korrekt tempó azonban meghatározza a zene egészét, hangulatát, azt az üzenetet, amit túl gyorsan vagy túl lassan képtelen kifejezni. A tempó tartásához higgadtságra van szükség. Ez a kihívás, hogy a tudatállapotokat zenélés közben akár egyik pillanatról a másikra megváltoztassam – ez életem végéig megmarad.

- …mert csak elméletben lehet tökéletesen megvalósítani?

- Minden alkalommal meg kell valósítani, ez a koncentrálás. De minden alkalommal máshol van az a bizonyos pillanat. Olyan ez, mint amikro célba lövök mozgó tárgyra – és mindig el kell találnom. Ha beáll a jó tempó, az mindenkiben plusz energiákat szabadít fel, az egész zenekar összhangját képes felidézni. Ha ez megtörténik, azt az élményt nem lehet megunni.

- Legújabb lemezén (Drum’N’Voice – All That Groove) immár nem el?ször az a furcsa benyomás éri a hallgatót, hogy az ön hangszeres szerepe marginális. Mi volt a célja azzal, hogy a minimumra csökkenti a dob jelenlétét, mintha nem is a vezet?je, hanem csak szerény közrem?köd?je lenne a saját zenekarának?

- Itt az ideje, hogy meghatározzuk, mi a szerepük az egyes zenészeknek a zenekarban. A zenekart nem úgy kell tekinteni, mint zenészek halmazát, hanem mint együttm?köd? közösséget. Ez a dzsesszben különösen fontos. Az ember egyszer figurák egész sorát halmozza egymásra, máskor csupán azt játssza, ami feltétlenül szükséges. Azon a felvételen ilyen puritán módon képzeltem a szerepemet. Nem virtuóz akartam lenni, hanem igazi dzsesszhangulatú struktúrákat, groove-okat építeni a többiekkel szoros együttm?ködésben. All that groove – ez is a címe, err?l szól a lemez. Szóval ha megnézi, mi motiválta ezt a visszafogottságot, el kell ismernie, hogy talán még többet is játszottam, mint amit a zene megkívánt. Ha körülnéz, ma is sok olyan dobost talál, akik brillíroznak, olyanok, mint a géppuska. Feltornázzák magukat a toplisták elejére pár hétig, aztán szevasz! – elt?nnek egy életre. És vannak azok az üt?sök, akik leegyszer?sített, szinte kopogó hátteret adnak. A közönség nem csak a dobra kíváncsi, hanem sokszín?, dinamikus zenére, és ezt még a saját zenekaromnál is figyelembe kell vennem.