A színhely: Pozsony.
 A f?szerepl?: az élvezetek (szex, marihuána, alkoholmámor, finom étkek és a teljes felel?tlenség) buja démona.
 További szerepl?k: Simon, a cseppet szex-?rült dramaturg, aki el?bbi tulajdonságából kifolyólag kínos szituációkba keveri magát. Elméleti alapvetése: „az egész világ egy nagy, tátongó anyapicsa”. Mirko, a Beograd Café végtelen türelm? tulajdonosa, aki füvet hoz, kávét f?z, sört melegít és abszintot önt bonyolult barátaiba. Rehák, a saját világába belemereng?, elfáradt aktfotós, aki már csak esküv?ket fényképez. Barbara, Rehák színészn? felesége, akinek sárgadinnye-mellei megdelejezték Simont, ennek folyományaképpen gyermekáldásnak néz elébe. Olga, Simon ex-kedvese, intelligens, önérzetes n?, aki ebbéli tulajdonságaiból adódóan szakít is h?sünkkel már a regény elején. Nóra, Olga hamvas leánya, akinek romlatlan fiatalsága ugyancsak megdelejezte Simont, fent említett szakítás ezért is megy végbe.
 A cselekmény szövevényeit a tarot-kártya szimbólumrendszere tagolja és magyarázza implicit módon. A fejezetek elején egyre több fölfordított lapot látunk, s az új lap rejtett jelentése el?készíti a következ? fordulatot. Míg elérkezünk az utolsóhoz, amely egy furcsa figurát ábrázol… A történet vége egy misztikus, extatikus fortissimo. A szerepl?k tehetetlen meghatározottságában, a helyzetek abszurditásában rejl? humort Gy?ry Attila sok esetben kiaknázza. Dialógusai fordulatosak, szórakoztatóak, gyakran filmszer? dramaturgiával peregnek a drámai csattanás felé (tányér repül, pofon csattan, pohár tartalma landol az arcon stb.), hogy aztán szépen visszasimuljanak az irodalmi szöveg síkjába.
 Gy?ry Attila a zuhanyzóban játszódó szeretkezést is egy filmjelenet elevenségével festi le – csak szókimondóbban, mint a film: nincs vágás. Azonban a szöveg „meg van emelve”: irodalmi akkor is, mikor szexr?l vagy a manifeszt módon felhorgadó férfivágyról ír. Mindezt humorral variálja: „Olyan pihés a sz?rzete, akár a zsenge kukoricacsuhé. Szinte lelke van annak a pinnusnak, ábrándozott. Olga is tör?dött a sz?rzetével, nyírta, mint egy uradalmi angolkertész a rá bízott gyepet, kutakodott Simon emlékezete bugyraiban.” Ezek az elemek energialökést adnak a szövegnek.
 Minden ízében mai történet ez: füvestül, szexmániás f?h?sestül, füstös, kávéillatú kávézóstul, kalamajkástul. Egy totál laza sztori.

Gy?ry Attila: Kerékkutya. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2002.

Kapcsolódó linkek:

Interjú a szerz?vel

Fiatal felvidéki szerz?k felolvasóestje a Bárkában