- Nem el?ször játszod Dionüszoszt Zsótér Sándor rendezte el?adásban. Bármennyire furcsán hangzik is, úgy tetszik, a rendez? vonzódik a klasszikus görög tragédiákhoz.

- Azt hiszem, kedveli az ilyen, tömör szövegekkel megírt darabokat.

- Aztán meg?rjíti mozgás- és mozdulatkompozíciókkal.

- Az akciók nélkülözik a megszokott, más rendez?knél használatos színházi formákat.  Vagy stilizált, plusz jelentéstartalommal bíró vagy statikus, minimál gesztusrendszerrel bírnak.

- A Dionüszosz téma kiválóan alkalmas lenne arra, hogy bárki a pátosz irányába vigye el az el?adást. Zsótérnál persze ez eleve lehetetlen…

- Csak a köznapiság irányába megy. Mire is játszanánk mi isteneket? Olyan effekteket nem tudunk használni, amivel egy amerikai film él. Varázsolni két centir?l – úgymond - nem tudunk. Mindezt k?korszaki színészi eszközökkel m?velni nincs értelme. A valódi nehézség: köznapi szintre vinni az egyébként patetikus, költ?i, szokatlan szórendben és szóhasználattal megírt mondatokat. Könnyen rányaralna az ember, hogy azt a „b”-t olyan hangzatosan mondja. Ezeket a reflexeket Zsótér kíméletlenül tiltja. A közlést, a dolgok velejét tartja mindennél fontosabbnak, azt hiszem.

- Együtt dolgozik két görög, két finn és két magyar színész, mindenki a saját nyelvén játszik, de pontosan kiszámított helyeken mindenki megszólal a másik nyelvén. Ebb?l izgalmas együttjáték született.

- Így csökken annak a törekvésnek a jelent?sége, amivel olyan szépre formálnánk mondatokat, valódi összmunka viszont nem alakulna ki. A Getting Hornynak éppen az a célja, hogy más nyelven beszél? emberek nem is pusztán metakommunikációval, hanem egy másik energiaszinten dolgozzanak együtt. Ha az egyik ember ezt át tudja vinni a másiknak, gyönyör? együttjátszás alakulhat ki, amelyben valóban elt?nnek a nyelvi határok.
 

- Legendák szállingóznak arról, hogy Zsótér mindent kihoz színészeib?l, ami alkatuk szerint rejlik bennük. Mit tanultál t?le?

Nagy Ervin / fotó: Csibi Szilvia /

- M?ködtek bennem sztereotípiák arról, hogyan kell próbálni. Korábban, ha meguntam bizonyos helyzeteket, önmagam szórakoztatására is küls?ségekkel: más járással, más mozdulatokkal újítottam. ? ráébresztett arra, hogy ugyanazon küls? keretek között miként tudunk bels? vonalvezetéssel, bels? irányváltással más min?séget elérni – ami a valódi színészi átváltozáshoz elengedhetetlen. Wanda Dubiel finn színészn?n láttam el?ször a próbákon a rendez?i instrukciók hatását. Mindig másképp játszik, miközben látszólag ugyanazt csinálja. Ezt Zsótér Sándortól tanultam meg. Nem hagyományos, realista színház az övé.

- Hanem milyen?

- Annak egy továbbfejlesztett formája. Asszociatív színház, amely a naturalizmusra, a zsigeri színházra épül. Ebbe beleférnek meredek ötletek is. Olyan átváltozásokat hoz ki a színészekb?l, amilyenek talán senki más keze alatt nem jönnek létre. Egyszer?en azért, mert nincs más, aki olyan merész eszközökkel bombázza a színészt, mint ?. Hihetetlen jó, hogy az agyunk ennyire szabadon szárnyalhat nála. Az más kérdés, hogy színészként már a próbák alatt behatárol. Gyilkolja a pontatlanságot és a fegyelmezetlenséget.

- Mindig is igényelted, hogy ne a szépfiú szerepeket osszák rád. Itt mégis csak épít Zsótér Sándor a küls? adottságaidra.

- Dagadtan és 150 centisen valószín?leg nem én lennék Dionüszosz. Ebben a szerepben az a nehéz, hogy éppen ellene kell tartani az adottságnak, nem er?síteni a külcsínt. 

- A f?iskola után azonnal a Katona József Színházba, a legjobb nev? teátrumba szerz?dtél. Színészként, a szerepek szerint a helyeden vagy?

- Azért vagyok a helyemen, mert ebben a színházban olyan rendez?k dolgoznak, akiknek eszükbe jut rólam, hogy ennek a gyereknek mást is, más szerepkörben is kellene játszania. Még mindig itt a legnagyobb az esély arra, hogy ne én legyek az összes szépfiú macho. Itt nem egyszer, nem kétszer adtak erre lehet?séget.

- A Zsámbéki Gábor rendezte Szent György és a sárkány cím? el?adás több díjat kapott az idei POSZT-on. Te Súgó–díjat, Tör?csik Mari a legjobb n?i f?szerepl? díját. „A két dönt? jelenetem a két fiatal fiúval van. Nagyon hálás vagyok nekik. Tudniillik, ha engem nem követnek a színpadon az idegrendszerükkel, vagy nem érzem, hogy segítséget kapok a szemükb?l: lehervadok, elfogyok… Egyedül én nem tudok játszani. ?k meg nagyon tudtak: velem” – nyilatkozta nemrég a színészn? a próbákról. Az egyik "fiú" te vagy…

- Én is ugyanezeket mondom mindig. Kedves t?le, hogy állandóan dicsér. Nagyon jó ritmusokat mutat. Két–három vállveregetés között elmond egy másfajta befejezést, más ritmust: szerinte ezt vigyem lejjebb, azt úgy csengessem ki, a szünet el?zze meg amazt a mondatot. Ebb?l a nagy tapasztalatról tanúskodó húsz–harminc éves rutinból nekem is jut azért néha.

- Zsámbéki Gábor után mennyiben volt más Zsótér Sándorral próbálni?

- Zsámbéki Gábor els? lépésként bevezette a reggeli mozgástréninget. Ez azért is hasznos, mert így felébred a színész a próbára. Ellenkez? esetben tízt?l tizenkett?ig ébredezik, aztán kávézik egyet, ebédel, és fél egyt?l kett?ig csinál valami próbaszer?séget, majd elfárad, úgyhogy szünet. Este meg játszik. Ha valaki tízt?l kett?ig valóban próbál, az hihetetlenül fárasztó. Tíz olyan próba volt talán, amikor úgy éreztem, most elkapott a gépszíj. De azért olyan jófajta összmunka volt. Jó két ilyen eltér? rendez?i világot megismerni. Zsótérét, aki iszonyatos energiákkal dolgozik, hajtja magát és másokat, valamint Zsámbékiét, aki inkább egy nagy bölcs folyóhoz hasonlít. 

Az Európai Színházak Uniója (UTE) 1990-ben jött létre, a világhír? rendez?, Giorgo Strehler és az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang kezdeményezésére. Az alapítók között ott volt a  Katona József Színház, a budapesti teátrum igazgatója, Zsámbéki Gábor egyébként 1998 óta az unió elnöke. Az UTE állandó tagjai között olyan világhír? társulatok találhatók, mint például a szentpétervári Malij Tyeatr, a milánói Piccolo Teatro, a párizsi Odéon, a a berlini Deutsches Theater, a stockholmi Kungliga Dramatiska Teater, azaz a Királyi Drámai Színház.

http://www.ute-net.org