Bár Hornby szerint m?ve a meccsre járóknak szól, egy honi körülményeink között „megfert?z?dött” egyed, lehet hogy nem rendszeres látogatója a bajnokiknak, de hetenként legalább két meccset megtekint a tévében és eljár focizni. Amennyiben az Ön barátja /férje /apja /testvére rendelkezik ilyen tünetekkel, vagyis hasonló betegségben szenved, olvassa el Ön is ezt a könyvet, hátha segít az illet? megértésében… (Miután elolvasta, odaadhatja „ápoltjának” – örülni fog).
A Fociláz nem els?sorban a fociról és a játékosokról, hanem a meccseket körülvev? légkörr?l, a szurkolókról, stadionokról, utazásokról – a varázslatról szól. Olyan élmények, megfigyelések, elméletek (tehát összességében a foci-fíling), melyeket egy-egy mérk?zéshez kapcsolva raktározott el a szerz? emlékezete. Gyermekkorától sorolja az eseményeket, az els? meccst?l, az els? verésen át, a négy mondatig, melyet összesen kedvenceivel beszélt. A hangsúly nem a pontos id?pontokon, eredményeken, gólszerz?kön van, nem is olvasunk egy-két sornál többet magukról a meccsekr?l, csak annyit, amennyib?l megérthetjük az elmesélt lelkiállapotokat, érzelmeket meg reakciókat. Megismerjük a világot egy angol „intenzív osztályos” szemüvegén át, egy valós tündérmesében. 
Mégis a dátumok, a meccsek, a gólszerz?k megemlítése miatt olyan átélhet?k, valósak a történetek. A „foci-betegeknek” ezért nem is ajánlottuk, nekik elég csak egyszer kinyitniuk könyvet és máris olyan, mintha söröz?jükben kezd?dne egy következ? sztori, hogy emlékszel arra, „amikor Xy kicselezte /bevágta /bepotyázta /kihagyta /felb?rözte /megeserny?zte /agyonrúgta /elfújta…” vagy „mikor idegenben rúgtunk egy ötöst /kaptunk egy hármast”. A nevek, a csapatok, a környezet, a tét más, de mégis örömök és csalódások, sikerek és bukások hasonló emléke ül a számtalan „futballista” agyában.
Ám, mint tudjuk a labdarúgó mérk?zések megtekintése bizonyos esetekben igen széls?séges – de sokszor kiszámítható - viselkedésre készteti különös embertársainkat. A 70-es évek örök pesszimista, dühös, rosszkedv?, rendkívül férfias, többnyire ittas angol szurkolói pedig olyan ismer?snek t?nnek. Ma, az itthoni tévém?sorokban és újságcikkekben biztonsági-cég tulajdonos, rend?r, politikus, szurkoló, játékos, edz?, bíró mondja el véleményét „a magyar pályákon uralkodó állapotokról” és „a helyzet megoldásáról”. Minden második mondatban szerepel, „az angol példa” meg a „beléptet? rendszer”, amelyek bevezetésér?l szerz?nknek eleven élményei vannak, 1985-b?l (!). Megtudjuk mit tettek Angliában a tombolók megfékezésére, azaz mir?l beszélnek itt hosszú-hosszú évek óta. Mindezeken felül az új Hugh Grant film (Egy fiúról) megjelenése (a plakátokon jól látható: Nick Hornby nagysiker? könyve alapján…), teszi aktuálissá a szerz? két könyvének (Egy fiúról, Fociláz) hazai újranyomását.      
A kisiskolás korában „megfert?z?dött” szerz? köt?dése, kitartása – egész vallomása - megnyugtathatja a kedves „tünetmentes” olvasót, hogy az ? ismer?se talán nem is olyan súlyos, egyedi eset. Viszont valószín?leg gyógyíthatatlan.

Nick Hornby: Fociláz. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.
304 oldal.