A megjelent írások közül kiemelkedik Móser Zoltánnak a Tiszatájban publikált cikke, mely nem a szokványos Kossuth megemlékezések közé tartozik. Egy másik személynek, egy másik messze földön híres magyarnak, Bartók Bélának remekbeszabott Kossuth-szimfóniája által próbálja megmutatni, egy másik korban, több mint 100 évvel ezel?tt mit jelenthetett az a szó: emlékezés.
„A magyar történelemben 1848 egyike a legnevezetesebb esztend?knek; ekkor tört ki a magyar szabadságharc; élet-halál küzdelem, melynek célja volt véglegesen megszabadulni az osztrákok és a Habsburg-dinasztia uralma alól. A forradalom vezet?je, lelke Kossuth Lajos volt” - ezek a cikkíró által is idézett bartóki sorok jól mutatják: a magyar zeneszerz?ben élénken élt a magyar szabadságharcnak képe.
 Móser írásában kiemeli, a zeneszerz? komoly harcot vívott a m? 1904-es magyarországi premierjéért, s?t - mivel Kossuth neve ekkor még komoly hívószó volt a népi olvasatban -  magáért a címért is meg kellett küzdenie.
 A cikkben olvashatunk a m? keletkezési körülményeir?l, viharos fogadtatásáról és magának a 10 részes szimfóniának a Bartók által lejegyzett címeir?l is, melyek közül nem egy a századforduló zivatarában igen bátor szókimondás volt („Veszélyben a haza!; Hajdan jobb id?ket éltünk…”). Mindezek mellett Móser felidézi az 1900-as évek politikai világát, a „nagy id?k tanúinak”, a Kossuth-szakállas öreguraknak az életét, halálát.
   A cikk személyes hangvétel? zárása, a ma emberének ?szinte hitvallásává növi ki magát: „…a szimfónia jelentette a zeneszerz?nek az elindulást, s ebben benne van (látensen) a megérkezés is, ugyanez olvasható le err?l - a régóta reám figyel? - Kossuth képr?l is. Örökös elindulás és megérkezés. Vagy inkább azt üzeni nekem Kossuth is, Bartók is, hogy így vagy úgy - bátran, tétován, vagy félénken, de el kell indulni, hogy megérkezzünk valahová.”

A cikk hamarosan olvasható lesz  a Tiszatáj internetes változatában is (www.tiszataj.hu).