Bálint Ágnes Cica micával és Böbe babával 1964-ben / fotó: Lippay Ágnes /

A kés?bbi mesék, történetek epizódjain is átt?nnek a feln?tt tapasztalatok. A Futrinka utca lakói például precízen megrajzolt, különböz? rétegekbe sorolható típusok, akik egy jól berendezett, meglehet?sen der?s világban élnek. Az irigyelt Cicamicánál egy röpke napon át kolbászból van a kerítés, de valaki éjszaka felfalja. Cicamica kétségbeesésében ágynak esik és persze Morzsa kutyára gyanakszik, miközben megátalkodottan hisz Sompolyogi Mosolyoginak, a rókának. Amikor kissé magához tér, a cukrászdába kíséri Böbe babát, és „rivális játszmákba” bonyolódik a porcelán babával. Egérék méltatlankodnak, Tyúkanyó pletykál, Liba Leontin sóhajtozik és örökké hattyúmintás terít?ket horgol. Csak a gyerekszív? rongybaba látja jól a dolgokat, ha nem tudja is, pontosan hogyan. A Cs?r szerkeszt?sége ez alatt fenntartási és bérlési gondokkal küszködik, de körülötte forog és zajlik az élet. És a mese végére minden rendbe jön.


A kisvilágok, a hétköznapok zugaiban bens?séges, ma is érvényes történetek teremnek. A szöveg jókedv? és elnéz? iróniával regisztrál: minden részlet fontos. Ez itt egy kissé tökéletlen, de végtelenül otthonos hely, mondják a mesék: a Mazsola, a Frakk, a Vízipók, a Szeleburdi család, a Hajónapló, meg a többiek. És ennek a tudásnak az élményét a mi kiskorú fogyasztónk sem nélkülözheti.