De miért van szükség akár egyetlen könyvre is azok után, hogy Amerika és szinte az egész világ él?, egyenes adásban láthatta az egy évvel ezel?tti eseményeket, s a televíziók azóta is minden fontosabb, a terrortámadással kapcsolatos eseményr?l beszámolnak? Mi az, ami miatt kelend?vé válhatnak könyvek ilyen címekkel: Javítsuk meg a világot - N?k véleménye szeptember tizenegyedikér?l (To Mend the World: Women Reflect on 9/11.), Száztíz szint - New York-i írások szeptember tizenegyedike után (110 Stories: New York Writes After September 11.) vagy  Szeptember 11. - Nyugati parti írók megközelítési kísérletei (September 11: West Coast Writers Approach Ground Zero.)?

Maguk az amerikaiak is elképedve figyelik saját katasztrófa-könyv éhségüket: Walter Kirn néhány frissen megjelent kötet ismertetése kapcsán a The New York Times hasábjain elmélkedett a kérdésr?l, de végül csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy - pusztán mennyiségi okok miatt - a ?szeptembertizenegyedike? könyvek tizedét se lehetne ismertetni, valamint, hogy lehet bármilyen specializálódott érdekl?dés? is a potenciális olvasó, biztos, hogy talál a terrortámadás kérdését pont abból az aspektusból vizsgáló kötetet.

Az, hogy a The New York Times szeptember 22-i sikerlistáján szerepl? m?vek közül az els? tizenötb?l kilencnek szeptember 11-e a témája csak azt bizonyítja, hogy a könyvkiadók jól mérték fel a várható érdekl?dést.

Az élen Todd Beamer özvegyének, Lisa-nak az emlékezései állnak. (Let?s Roll! By Lisa Beamer with Ken Abraham. Tyndale) Férje a pennsylvaniai Shanksville-nél lezuhant repül?gépen utazott szeptember 11-én reggel, s az ? szájából hangzott el az ellenállásra buzdító - és mára szállóigévé vált - híres kiáltás: Let?s roll!
Ugyancsak a United Airlines 93-as járata a f?szerepl?je a lista 15. helyén álló Among the Heroes (H?sök között) cím? kötetnek. Nem véletlen, hogy több m? is foglalkozik ezzel az egy géppel az aznap megsemmisült négyb?l. A repül? utasai ugyanis nagyon fontosak a modern amerikai mitológia számára: ?k negyvennégyen nem passzív elszenved?i voltak a szeptember tizenegyedikén történteknek. Az ismert riporter-újságíró, Jere Longman alapos riport-dokumentum kötetének olvasása során szinte az összes utas (beleértve a terroristákat is) személyes ismer?sünkké válik, ami nélkülözhetetlen a kialakuló-kialakítandó 21. századi h?s kultuszhoz.

Az, hogy a h?sök után sóvárgó amerikai közegben ez a két m? sikert arat és kelend?, talán még érthet? is, de a listán szerepel több fotóalbum, az amerikai felderítés és elhárítás kudarcát elemz? írás, valamint az események kül- és belpolitikai utóhatását vizsgáló kötet.
Miért akarnak az emberek ilyeneket megvásárolni (nem kevés pénzért) és olvasni? A válasz talán a két médium, a televízió és a könyv fizikai ?birtoklásának? különböz?ségében rejlik. A televízióval nem lehet valódi személyes kapcsolatot kialakítani, nem lehet személyesen birtokolni, nem lehet egy pillanatra megállítani, elgondolkodni, majd tovább folytatni a nézését. A könyv meditatív és egyben reflexív médium, az olvasás során személyes szellemi tulajdonunkká válik, s így sokkal inkább lehet?séget ad az egy évvel ezel?tti trauma feldolgozására. Mert, mint a legjobb pszichiáter, fizikai valójával képes érzéseinket és gondolatainkat egyrészt el- és felszabadítani, másrészt tárgyiasítani.