Mottó: Minden színpadi mozdulatunknak, minden szavunknak a képzelet valós m?ködését kell követnie - K. Sz. Sztanyiszlavszkij

A darab azon túl, hogy a realizmust megel?legez? aprólékos pontossággal mutatja be a cári Oroszországot, az 1861-es jobbágyfelszabadítást követ? kaotikus állapotokat és a változó társadalmi struktúrát, a folklór elemeit is felhasználó, fergeteges komédiában bírálja a hatalmasok álszent, anyagias, a keresztény értékekt?l eltávolodó, képmutató magatartását.

A gúny célpontja az erd?t apránként eladogató, pénzért szeretetet vásároló, kapzsi öregasszony, aki saját unokahúgával verseng egy fiatal, rajongására tökéletesen méltatlan ifjonc kegyeiért, aki ráadásul egy kaméleon alkalmazkodóképességével van megáldva. Annak ellenére, hogy az álszent özvegy, Raissa a keresztény erkölcsöket mindig éppen aktuális céljainak megfelel?en interpretálja, lop, csal és hazudik, a darab végére meglep?en közel kerül hozzánk.

Adott ugyanis egy asszony, aki felett eljárt az id?, aki kétségbeesetten harcol az elmúlás ellen. Inkább kiirt maga körül minden szépet és értékeset, elzavar mindenkit, aki ?szinte, csak hogy tovább élhessen abban az álomvilágban, amelyben elég csipkébe és bársonyba bújni, s az ember máris kívánatos és fiatal lehet. Raissa okos n?, tudja, hogy neki egyetlen el?nye van csinos unokahúgával szemben: a pénze. A plasztikai sebészet, a zsírleszívás és arcfelvarrás korában nevetünk ugyan a legendás színészn?, Kirsten Dene által zseniálisan alakított, a turbékoló szerelmes kislány szerepét a k?kemény üzletasszonyéval fergetegesen váltogató földbirtokosn? szánalmas próbálkozásain, de követ azért nem vetnénk rá...

Kirsten Dene méltó partnere az "erkölcstelen mesterségét" titkolni próbáló Sven-Eric Bechtolt által alakított sikertelen és valószín?leg tehetségtelen unokaöccs, aki Ascher rendezésében a sokat mondó Tragikow nevet kapta. A Khell Zsolt által zseniálisan absztrahált és Bányai Tamás által szépen megvilágított, az erd?t minden természetességét?l megfosztó, lelógatott gerendákból álló díszlet a darab szerepl?inek más és mást jelent. Van, akinek köbméterekben mérhet? vagyont, a fiataloknak romantikus találkahelyet, Tragikownak pedig a világot jelent? deszkákat. A nagylelk?, színpadi szerepei és a valóság között különbséget tenni képtelen unokaöcs a humor kiapadhatatlan forrása. Pedig az úri népek számára elfogadhatatlanul excentrikus, az érzelmek széles skáláját felvonultató színész nem tesz mást, mint a többiek: játszik. Mégis elfogadhatatlan és meg nem t?rt személy az álszent földbirtokosn? házában, mivel kívülálló, és a maga módján ?szinte lényével bármikor leránthatja a leplet a csalások és hazugságok jól megkonstruált világáról.

Az el?adás Osztrovszkij radikális, gúnyos szövegét finom iróniává szelídítette, a gonosz szipirtyó inkább klimaxos, h?hullámoktól és szorongástól elgyötört asszonyként lépett elénk. Sven-Eric Bechtolf (Tragikow) és Martin Schwab (Komikow) pedig ripacskodás nélkül játszotta a rossz színészeket, remekül megbirkózva a nehéz feladattal. 

Ascher rendez?i tehetségét dicséri az el?adás tökéletes egyensúlya: a díszlet, a jelmez, a zene és a színészi játék, az absztrakció és a realizmus úgy egészítették ki egymást, hogy a néz? kivételes színházi élménnyel gazdagodva térhetett haza. 

Osztrovszkij: Erd? (Der Wald)

Bécs, Akademietheater

Szerepl?k: Kirsten Dene, Agnes Riegl, Florian Liewehr, Heinz Schubert, Florentin Groll, Daniel Jesch, Michele Cuciuffo, Sven-Eric Bechtolf, Martin Schwab, Hans Dieter Knebel, Hilke Ruthner

Rendezte: Ascher Tamás

Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Szakács Györgyi

Zene Kovács Márton

Világítás: Bányai Tamás

Dramaturg Veress Anna / Wolfgang Wiens