Miel?tt azonban bárki is tollat ragad egy alapvet? dologgal nem árt tisztában lenni. A csatornák több hónapos készül?dése, a 12-15 hetet átfogó m?sorfolyam, a virtuális kukkolda mind egy közös célt szolgál: hogy minél több pénzt termeljen. Banális, ám érthet? összefüggés ez, melyet egyetlen írás sem hagyhat figyelmen kívül.

 A háttér
A heves kampánnyal beharangozott ún. valóság show-kra minden eddigi m?sornál többet költöttek. A beruházás nagyságát érzékeltetik a felépített stúdióházak, a több száz f?s kiszolgáló személyzet, a százmilliós technikai háttér, az editáló-szoftver, a borsos licencdíj, a profi honlapok költségei. Mindezen összetev?ket pedig egyszer?en beöntik abba az óriási darálóba, melynek likacsain át megérkezik a televíziózás terméke és egyben hivatkozási alapja: a néz?szám. Most is, mint minden ilyen esetben a reklámpercek célcsoportja a fogyasztó. A kereskedelmi televíziózás sajnos ugyanolyan üzleti vállalkozás, mint egy bevásárlóközpont felépítése; a lényeg itt is a profit.
Nem volt még olyan m?sor a plurális magyar televíziózás eddigi történetében, amely akkora visszhangot váltott volna ki, mint az elindított két reality show. Az érdekl?dés hármas tagozódású: néz?i, kritikusi és kiszolgálói. A közvélemény gyors reagálása e m?sorokra egyrészt spontán, másrészt gerjesztett. Spontán a véleményformáló elit csíp?s kritikája és borítékolható fanyalgása, a független, internetes közösség heves undora. Gerjesztett a bartellekben megnyilvánuló média-szimpátia, az „együttm?köd? partnerek” széles tömegeket elér? hálózata, az agresszív hangolású, sok csatornás kampány.
Mindkét kereskedelmi csatorna f?m?sorid?ben sugározza a saját docu soap-jait, nézettségük kiemelked?. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a kereskedelmi televíziók elindulása óta gyakorlatilag nincs alternatíva a kínálatban, nincs harc a m?sorok között. Kritikák tucatjai hívták már fel a figyelmet a kísértetiesen hasonló programokra, azonos elrendezés? m?sorsávokra.  Az eleve magas nézettség, tehát nem a m?sornak, az izgalomnak, uram bocsá’ az értéknek köszönhet?, hanem a választék és a verseny hiányának.

 A rábeszélés
 Az els? napról-napra sugárzott, magyar reality-showt a Viasat3 indította Bár címmel. A m?sort ugyan csak egy korlátozott hozzáférés? kábelcsatornán lehetett elérni, mégis váratlan tévés és üzleti sikerré vált. A csatorna ezzel az egy m?sorral megduplázta a közönségarányát, ami azóta is irigyelt és páratlan bravúr. A Bárnak sztárjai, arcai és lelkes közönsége volt. Már akkoriban is pedzegették, vajon miért nem a nagy kereskedelmi adók vágtak bele els?ként ebbe, az akkor még frissebbnek ható m?fajba? Pénz, vagy akarathiány? A m?faj tesztelése? Máig nem tudni pontosan, ám amekkora volt akkor a hallgatás, legalább akkora most a porverés.
A „nagy testvérek” igen komoly reklámkampánnyal indultak közönséghódító útjukra. A csatornák ajánlói augusztus elejét?l ontják a speciális promóciókat, melyek els?dleges célja, hogy valami rendkívülire hívják fel a figyelmet. Egy olyan – állításuk szerint televízió-történeti - eseményre, amit csak itt és csak most, csak ?k és csak Önöknek... Régr?l ismer?s recept hatásos kivitelezésben. Az RTL Klubé, mint általában frissebb, ötletesebb, a TV2-é sematikusabb, közhelyesebb. Ez utóbbi azonban beveti a rábeszélés m?vészetének Pratkanis és Aronson óta ismert, kevésbé direkt formáit is. Szinte minden m?sorban, minden lehetséges helyzetben bújtatott félmondatokban elrejtett BB-promo folyik. Sváby a Naplóban, Ákos a Span-ban, a többiek a Tényekben, az Aktívban – mindegy, csak valahogyan, akárhogyan kapcsolni és kapcsolódni lehessen a „Nagy Testvérhez”. A csatorna jöv?je szempontjából azonban ez többszörös hazárdjáték. Nem szerencsés, ha egy – remélhet?leg nemcsak arculatában - megújulni vágyó televízió olyan licencm?sorhoz köti magát és teszi meg azt f?m?sorid?s vezérhajónak, amelynek itteni hatásáról nincsenek, nem lehetnek pontos ismereteik. A befektetett összegek oldaláról reális, a közönség és a konkurencia ismeretének oldaláról tekintve irreális elképzelés. A els? heti csökken?, majd ingadozó néz?szám pedig több mint figyelmeztetés.
Az alapos óriásplakát, citylight el?készítés és matricaosztogatás után indultak be a nagyüzemi show-k. A m?sorfolyamok egy hete alatt volt szeretkezés és politikai botrány egyaránt, s írások tucatjai jelentek meg. A „mindegy mit, csak beszéljenek róla” filozófia most is bejött, s ennek jegyében alakították ki az ún. együttm?köd? médiapartnerek hálóját. Aki pedig együttm?ködik, annak kritikai énje er?sen tompul, f?leg, ha sok pénzr?l van szó. (Csak egy kérdés: vajon mennyit kóstál 12-15 héten keresztül a Színes Mai Lap vagy a Blikk címlap-bannere?) A hirdetési összegek kifizetése után újságírókra láthatóan már nem maradt pénz, legalábbis ezt sejteti az írott anyagok alacsony színvonala. A nyílt és bújtatott reklámcikkekre vélhet?leg nem újságírókat, hanem marketingeseket szerz?dtettek, bár e kett? egyel?re még két külön szakma.
A ki-beszavazások mellbevágóan magas hívás- és SMS-díján túl érdemes még figyelmet szentelni a kirívóan er?szakos on-line kampányra. A Való Világ egyik résztulajdonosának portálján (mellesleg a legolvasottabb magyar site-on) hirdeti magát: külön mez?ben, külön menüsorral. A Big Brother nagy testvérhez méltón brutális: bárki, aki a TV2, netán a Korridor oldalaira kíván eljutni, annak el?tte kicsit ismerkednie kell a BB világával. Cinikus, ám bizonyára hatékony módszer.

Extraprofit – avagy mire gerjed a bugyiboltos
A csatornák röhögnek a markukba, mert nekik dolgozik minden és mindenki, a fanyalgók és a konkurencia egyaránt. Komoly pénzeket öltek ugyan bele a produkciókba, de a m?sorok koncepciója és öngerjesztése folytán innen visszalépni már nem lehet, de nem is akarnak, bármi lesz a vége. A kiválasztott szerepl?k többségének biztos nem happy end. Biztosra mennek: a néz?ket már beetették, a versenyz?kre rázárták az ajtót (a java még csak ezután jön!), s innent?l, aki nem vesz részt, az gyáva; aki kivonul, nem elég trendi; aki megfutamodik, nem elég vagány. Csak kétféle ember van: aki drukkol és aki anyázik, a lelkesed?k és a kritizálók tábora. A lényeg szempontjából mindegy: az ? m?sorukat nézik.
Az elérhet? össz-néz?szám azonban állandó, számukat növelni csak a másik csatorna rovására, vagy a t?lük elfordulók megszólításával lehet - ?k viszont most nagyon kevesen vannak. Az els? lehet?ség sz?k keretet biztosít, a másikhoz pedig nagyobb kreativitás kellene.  Leszögezhetjük: a kereskedelmi csatornák ismét megmutatták: ennyit tudnak és nem többet. Nincs igazi kihívás, nincsenek értéket képvisel? m?sorok, nincs verseny a néz?kért, van ellenben a színes sztaniolpapírba csomagolt „semmi különös” (lásd: megleshetjük, hogy a lányok ülve, a fiúk pedig állva pisilnek). Profi marketing, profi promóció, minimális tartalom.  Ugyanaz a séma, ugyanolyan a hangvétel, ugyanaz az er?lködés, majd unalom és csömör. Ez van.

És ha a nagy léhez ez is elég?!