Számos on-line vitafórumban a többség a valóságshow-nak titulált leselked?s m?sorok haszontalansága, értéktelensége és ízléstelensége ellen érvel. Sokan hozzáteszik még, hogy teljesen fölösleges, álszent és korai ezeket a m?sorokat ekkora adagban a magyar néz?k nyakába zúdítani. Egyesek pedig egyenesen a betiltásukat szorgalmazzák. Rengetegen persze azt sem tudják pontosan, milyen m?sorok is ezek valójában, így a lecsengésük el?tt korai lenne végleges véleményt alkotni. Elég legyen annyi, hogy egyrészt sem maga a m?faj, sem annak mozgóképes formái nem lehetnek ismeretlenek a hazai közönség el?tt.

 Az el?zmények
Ha szigorúan a jelenség empirikus oldalát nézzük, tudományos (orvosi, pszichológiai, szociálpszichológiai, kommunikációs) szakkönyvekben tucatnyi olyan kísérletr?l olvashattunk, amelyekben embereket zártak össze és figyeltek meg különböz? szempontok alapján. A kukkolás, a másik ember titkon történ? megfigyelése ?si ösztön. Valószín?leg nincs olyan ember, aki ne leste volna ki a szüleit, testvérét, szerelmét akár intim pillanatok közben. Minden kollégiumi mosdóban, strandon, uszodában és nyilvános WC-ben találkozhatunk rejtélyes lyukakkal, álcázott rejtekhelyekkel. Ami egyeseknek jó hecc vagy felháborító tapintatlanság, az másoknak élmény- és izgalomforrás: a motivációs spektrum meglehet?sen széles és sokrét?. Legalább annyira, mint az alapkoncepció (mármint a leselkedés) irodalmi és képi feldolgozása.

Az alapm? George Orwell máig dermeszt? hatású 1984-e. Az ott megfogalmazott intés, “A Nagy Testvér szemmel tart” szállóigévé lett. Említhetjük még J. P. Sartre: Zárt tárgyalás cím? drámáját, ahol az egyik jelenetben az összezárt emberek érzelmei és tettei öltenek széls?séges formát. Számos filmes megközelítés nemcsak a kukkolás természetrajzát és az összezártság végletes hatásait, hanem a televízió valóságteremt? képességét is boncolgatta. Az EdTv, Truman-show, Tizenkét dühös ember, Wag the dog és többek között az Egészséges erotika, hogy egy sikeres magyar alkotást is említsünk, mind a problematika egy-egy aspektusát vitte filmszalagra. Az itthoni képerny?kön pedig futottak már valóság-, vagy valóságot imitáló m?sorok, jelesül: Real World, Reality TV, Csíííz, Bár, Survivor, Tégla, Bázis, Balatoni Napló. A lista tehát egyáltalán nem mondható sz?kösnek, mint ahogy nem az a valóságshow-kban felbukkanó tévés m?fajok száma sem. Ötvöz?dik bennük ügyességi vetélked? és szappanopera, kvízshow és sitcom, infotainment és erotika. Egy a lényeg: minél több és szélesebb néz?i réteg találjon benne kedvére valót!

 A közönség
A közönség a m?sort és annak propagandáját befogadó közeg, azaz 2002 Magyarországának lakossága. Nemcsak a tévénéz?k, hanem szinte mindenki, aki valamilyen elérhet?, közösségi forrásból információt kap vagy vételez.
Van valami véletlen és bizarr egybeesés abban, hogy éppen most kezdik el dömpingben sugározni a reality show-kat. Lecsengett a választási hullám, indul az újabb kampány – és nem ígérkezik kiegyensúlyozottabbnak, megfontoltabbnak, mint a tavaszi. Ami pedig intenzitását, eszközeit, agresszivitását és kategorikusságát tekintve is egyedülálló volt. Nem biztos, hogy mindenkiben kellemes emlékeket ébresztett, amikor propaganda-SMS-ek töltötték fel mobiltelefonjaik postaládáit. “Nagy Testvér szemmel tart.” Annak sem feltétlenül lehetett örülni, amikor minisztériumi szerverekr?l érkeztek számolatlanul a meggy?z? hangvétel? kör e-mail-ek, eldugítva a levelez?csatornákat. A friss kommunikációs eszközök használata persze egyáltalán nem baj, s?t. A baj az, hogy az országban újra tapinthatóvá vált a gyanakvás és a bizalmatlanság légköre. Vannak “?k” és vannak “mi”. Nem lehet tudni, ki kivel van, ki kicsodát és miért figyel, vagy nem figyel. Ki milyen kör tagja, vagy nem tagja. Ki kir?l mit tudhat vagy mit gondol. S ezt az össznépi “ki kivel van” leskel?dést fejelte meg a homályból el?rántott szigorúan titkos iratok, megfigyelési ál- és valós dokumentumok máig tartó kálváriája. Vajon a rejtett kamerás leselkedés marketingstratégái hogyan tekintenek erre a nyitóterepre? Soha jobbat? Soha rosszabbat?

Végezetül célszer? lenne röviden összefoglalni, miért nem hihetünk ezeknek a m?soroknak, mit?l és miért nem valóságosak a valóságshow-k? Kik és hogyan manipulálják a néz?t? Valóban kukkolunk vagy csak elhitetik velünk a leselkedés élményét? Mi ez?

 Teremtett valóságok
Alapszabályok. A mozgókép, s benne minden televíziós termék eleve manipulált m?faj. Nem mindegy, hogy hová teszik le a kamerát, milyen fényekkel és milyen szögb?l fotóznak, mit kérdeznek, hogyan szelektálnak és vágják össze a nyersanyagot. A kamera jelenléte kreált valóságot hoz létre, s annak is csak a töredékét képes közvetíteni. Ha 10-20-30 darab van bel?lük egy házban, akkor is. Az operat?rök szerint “a kamera rosszabbul lát, mint a szemünk”, ami átvitt értelemben is érvényes. A kamera nemcsak a technikai korlátok miatt változtatja meg a valóságot, s hoz létre egy tartalmilag és esztétikailag is más min?séget. A kamera el?tt mindenki viselkedni kezd, modorossá válik, szerepel. Akármennyire ?szinte vagy gátlástalan, senki sem képes igazán felszabadult lenni tucatnyi objektívvel a háta mögött.
Hazugságok - nekik. A mesterséges környezet, a mímelt lazaság, az er?ltetett szituációk valós konfliktusokat, igazi érzelmeket, tényleges interakciókat szülnek? Egy valóságos show-ban miért van szükség szerkeszt?k tucatjaira, tartalmi instrukciókra és annak meghatározására, hogy ki mit nem mondhat a m?sorban?! A négy fal között mindenki azt mond, amit akar, nem így a magát valóságshow-ként definiáló m?sorban? Mit?l lesz népmesei h?s a gy?ztes? Attól, hogy kibírja idegösszeroppanás nélkül és nyer 8-15-33 millió forintot? A pénzt?l, a relatív gazdagságtól, a hirtelen jött népszer?ségt?l? A lé a tét?
Hazugságok - magunknak. Mit csinálunk, amikor megnézzük a híradók haditudósításait, a gyilkos elfogását, a katasztrófák áldozatait? Mit csinálunk, amikor megnézzük a bukott politikus könnyeit, a közszerepl?k izzadását, a bulvárhíradók nyomor-h?seit? Mit csinálunk, amikor megnézzük az ismeretlenül összezárt emberek örömét, bánatát, testét, cselekedeteit? Kukkolunk, kifigyelünk, leselkedünk.
A valódi világban vajon a kulcslyukon át figyeljük-e barátaink dominózását, vizelését és szeretkezését? A valódi világban vajon éles szemmel észrevesszük-e a 14 éves lányt a fejbelövés el?tti pillanatban? Valós világunkban kire szavazunk? A drogosra kiürült szobája parkettáján? Alkoholistává váló barátunkra? A boldogtalan pultoslányra a szomszédból? Igen? Nem? Ha nem, miért nem?
Valódi világunk tehát nem elég érdekes, nem elég izgalmas. Tétjeit, bár minden mesterséges világénál el?rébbvalók és valóságosak nem vesszük igazán komolyan.
Szavazzunk inkább! A cigányozó bugyiboltos, az ausztrál sz?zlány vagy a magamutogató anyuka? Fontos, hogy ?k legalább valódiak…