- Mennyiben más KáOsz-Carmen el?adásuk az eredeti történethez képest?

- A Carmen volt az els? olyan kompozícióm, amelynél konkrét témából indultam ki. Ismerve magam, ugyanakkor az els? pillanatban biztos voltam abban, hogy valamilyen fokon fel fogom rúgni a klasszikus szabályokat. Most is az általános emberi viszonyok, érzések érdekeltek. Eszmeileg is olyan térbe helyeztük a történetet, ahol teljesen szabadok lehetünk.

- Legszabadabbak a mai arénában, a boksz-ringben lehetnek?

- A közönségnek az lehet az érzése, hogy a hatvanas évek valamelyik lerobbant sportcsarnokában van, miközben a klasszikus színházi teret boksz-ringgel és az azt körülvev? kávézóasztalokkal rúgtuk fel, ahol a néz?k szinte beleolvadnak az akcióba. Ülnek körben, bokszmeccset néznek, és közben olyan helyzetbe vonjuk be ?ket és magunkat, amely még nekünk is meglep?. Egy táncos általában nem szokott ahhoz, hogy egy id?ben néznek rá elölr?l, oldalról és hátulról. A helyszín brutális és nyers, ez az aréna a reális küzdelmek tere.

- Ahol az egyik sarokban ott áll egy n?gyógyászati orvosi vizsgálószék...

- A darab egy n? bels? gyötr?déseit, identitását, kapcsolatait, szeszélyeit kutatja. Viszont a kávéházi kisasztalok intimebb, lazább hangulatot idéznek inkább, hogy adjanak valami kontrasztot a kemény boksz-ringgel szemben.

- Minden koreográfiájában kísérletezik azzal, hogy el?csalogassa a férfiakban megbúvó n?t. Az új koreográfiában még hangsúlyosabban teszi ezt, mint az eddigi el?adásokban. Az ?störténet miatt?

- Igen, de nem azt kívánom férfi táncosoktól, hogy n?t táncoljanak el, hanem hogy hasonuljanak, belebújjanak a n?k b?rébe, kipróbálják, milyen is a másik nem. Szerepváltások ezek. Ebben az el?adásban azért, hogy a férfi szerepl?k a másság helyzetébe kerüljenek.

- Mi a végzetük - a n?knek és férfiaknak egyaránt?

- Valami sürg?sségérzés dolgozik bennük, hogy mindennek azonnal meg kell történnie velük. Ezért vannak ezek a mindig nagyon agresszív légkör? multiplikáló kapcsolataik.

- Hidegek és nyersek a kapcsolatok az el?adásban, még a látszatát is kerülik a szépelgésnek. Mégsem borzaszt el semmi teljesen, mégis elegánsak a mozdulatok.

- Azt, hogy hidegek-e, nem tudom, de az kifejezett szándékom volt, hogy radikálisak legyenek, hogy felszínre hozzuk a mozgás nyers elemeit. Odáig men?en, hogy megelevenedjen az, milyen lüktetést, frusztrációt vált ki a testekb?l, ha valaki bejön és odacsap egy másik embert a földhöz. Másrészt visszanyúlunk a nyers fizikai vagy pszichikai állapothoz. Olyan anyagokhoz, amelyek jelentését saját magunk sem ismerjük teljesen, de bizonyos káosz-szer? szituációkban képesek vagyunk kihozni magunkból.  Nagyon jól ismerjük azt a helyzetet, amikor valaki hirtelen indulatból összeugrik valakivel, és utána tettét akár megbánja, akár nem, ha odafigyel rá és analizálja, építeni tud bel?le.

- Nagy jellemboncoló minden koreográfiájában, de itt villannak fel a legrövidebb id?re, szinte pillanatokra a jellemek. Bármely viszony kialakulása, érzelem kibontakozása csak másodpercekig tart, aztán eltaszítják egymást a testek.

- Benne van ebben az a káoszrendszer, amelyben élünk, ugyanakkor mindent teljesen a fantáziára hagytam: a lehet?ségek minden irányból induló és minden irányba érkez? variációit dolgoztuk fel. Mégiscsak ez a küzdelem tere, ahol érzések milliónyi lehet?sége villan fel. Kétpercenként születnek újra és változnak a színészek. Pontosan azt a skizofrén állapotot keltik, amikor már nem tudni, hány karakter született is meg.  Néha én sem tudom pontosan, hogyan fog a végén összeállni az este. Ez egy vízió, egy kivetítés. A KáOsz címet nem véletlenül választottam. 

- Szerintem meg az individualizmus egyik nagy el?adása.

- Ugyanakkor igen, pontosan ezek az individualista megnyilvánulások a legemlékezetesebbek. Kialakulnak közös képek, ahol akár kilencen egyszerre, közösen cigiznek. Amikor látom ezt a képet, nekem megáll az id?. Nagyon agresszív jelenetek épülnek az el?adásban egymásból–egymásra. És amikor az ember szinte már fel?rl?dik, akkor érkeznek ezek a hirtelen megállított pillanatok. Minden pontosan azért történik, hogy belezuhanjunk az ?rbe, a semmibe. Oda, ahol már csak azt lehetne érezni, hogy itt vagyok, nem kell semmit megmagyaráznom, egyszer?en önmagamat kell éreznem, ahogy vagyok. Hogy vagyok a térben.

- Karakteresek a színészei és táncosai. A megjelenésük, a figurájuk, a mozgásuk nagyon egyéni.

- Számomra ez az egyik legfontosabb dolog. Valamilyen fokon ezekb?l az egyéniségekb?l építkezem. ?ket vonom be egyfajta egységbe, s amikor megértették ennek az egységnek a lényegét, akkor még mélyebbre tudnak menni saját egyéniségük kifejlesztésében. A koreográfiáimban benne vannak az ? kételyeik, kétségeik, bizalmuk, büszkeségük. Számítok arra, hogy ahogy ?k megélnek dolgokat, ahogy ?k gondolkodnak, az beledolgozódik egyfajta egységbe. A darab mag viszont a néz?k agyában alakul ki.

- A tavaszi performance-ban Király Tamás ruhakölteményei nagy hangsúllyal voltak jelen, sok mindent meg is határoztak. Az új koreográfiában csak arra az er?re támaszkodik, amit az adott testek pulzálnak ki magukból. Az el?adás ezzel mindenképpen nyersebb, talán vadabb lett. Ezt akarta?

- Egyrészt, mint már említettem, szeretek visszanyúlni az anyagok eredeti, nyers állapotához. Király Tamás munkáit, ezeket a kreatív ruhákat is nagyon szeretem, de éppen a nyers állapottól vitték el a darabot. Másrészt sem az id?beli, sem az anyagi, sem a táncos bázis nem teszi lehet?vé, hogy úgy tudjam beépíteni ?ket a darabba, ahogy szeretném: flash-szer? megjelenéssel. Nyolc ruha jelenne meg és t?nne el nyolc modellen - szembetalálva magát a nyolc szerepl?vel. Mivel erre nem volt módom, úgy gondoltam, egyszer? dolgokkal pontosabban tudom megfogalmazni pont ezt a nyers állapotot. A bomlás folyamatát szeretném kifejezni. Ki kell, hogy jöjjön ezekb?l a n?k kiszolgáltatottsága is. 

- És miután megtestesül a kiszolgáltatottság millió változata, hangzik el a vörös szoknyás Lucifer-rezon?r záró kérdése: és akkor mi van. Tényleg, és akkor mi van?

- Akkor szerintem csönd lesz tíz másodpercig, fél percig, egy percig, ami alatt a közönség igen is el fog gondolkodni. Ami nem jelenti persze azt, hogy levonják a konklúziót: megértettük. Mi magunk, a szerepl?k is változtatunk el?adásról el?adásra. Ahogy az egységb?l kiszakad valami, ahogy az beindítja a következ? reakciót, ahogy az akciók egymásba csapódnak, ahogy a következ? szétrombolja az el?z?t, az már az idegek feszülését generálja. Ilyenkor megjelenik egy összkép, amely során lenyugszanak a dolgok. Ebb?l aztán megint kikristályosodik egy új érzelem, de ahogy kibontakozna, becsapódik újra valami… Mennyire meg kell küzdenünk mindig azért, hogy ezek a tiszta érzések felszínre kerülhessenek! Alapvet?, józan emberi érzésekért ennyit kell küzdenünk? Erre jó ez a nagy fejl?dés?

Compagnie Pál Frenák: KáOsz
Koreográfus: Frenák Pál
El?adók: Frenák Pál, Miriam Friedrich, Juhász Kata, Lisa Kostur, Püski Klára,
Gergely Attila, Zambrzycki Ádám, Csabai Attila, Miguel Ortega, Takátsy Péter,
Gergye Krisztián, Gáspár Gyula, Molnár Róbert

A társulat ez évi további el?adásai: 
KáOsz: 2002. október 28.
Tricks & Tracks: 2002. december 17-21.
Lakoma: 2003. január 24-28.

Kapcsolódó linkek:
www.trafo.hu
www.ellenfeny.hu/archivum/2002per4
www.ellenfeny.hu/archivum/2002per4/html/carmen.html