– Miért tartotta fontosnak, hogy filmet készítsen a táncházról?

Sz. Gy.: Egyrészt személyesen is köt?döm ehhez a világhoz: a 70-es évek eleje óta tartom a kapcsolatot a mozgalommal, valamint az utóbbi 10 évben több dokumentumfilmet is készítettem err?l a témáról. Úgy éreztem, hogy megér egy játékfilmet is. Másrészt a táncházi világot nagyon progresszív és magával ragadó közegnek érzem a populáris kultúrán belül. Sok szépséget, spontán örömet, életszeretetet sugall, amelyre nagy szükség van a technicizálódó világban. A filmben szerepl?k pedig nem fogyasztói, hanem használói ennek a magas m?vészi értékeket is képvisel? kultúrának. A táncház természeténél fogva magában hordozza ezeket a fontos értékeket, és nem kell egy mesterséges közeget teremteni ahhoz, hogy err?l beszélni lehessen.

– A film 60 százalékában csak zene hallható, nincs dialóg. A hangfelvételek viszont sokszor gyenge pontjai a hazai filmgyártásnak.

Sz. Gy.: Egyik f? célkit?zésünk volt, hogy a legkorszer?bb hangtechnikával a nemzetközi színvonalnak megfelel? hangfelvételek készüljenek a filmhez. Ez nagyon sok pluszmunkát jelentett a forgatás ideje alatt. Minden hangszert, s?t még a lábak, a lépések zaját is külön hangsávon rögzítettük. A táncházi jeleneteket általában egy-egy hosszú beállításban vettük fel, hogy a táncosok el?adását ne zavarja meg az állandó átállás. Nagy volt a hibalehet?ség, de a felvételek végül nagyon ízesre sikerültek, életh?en adják vissza a helyszínek hangulatát.

– A jó hang a külföldi bemutatás, a versenyek miatt is fontos volt?

Sz. Gy.: Én nem foglalkozom a forgalmazással. A Vagabond alapvet?en a magyar közönségnek készül, de a filmben szerepl? zenészek külföldön is elismertek, ezért remélhet?leg nem marad visszhangtalan a film Magyarországon kívül sem.

– Kik a filmben szerepl? zenészek?

Sz. Gy.: A legismertebbek között van Halmos Béla, a Tatros együttes, a Muzsikás és Sebestyén Márta, a Söndörg?, a Szászcsávási zenekar, Dresch Mihály, Zerkula János, Seb? Ferenc és Berecz András.

– A szerepeket pedig fiatal zenészek és táncosok alakítják. Az ? színészi korlátaik miatt döntött úgy, hogy nem a párbeszédes jelenetekre helyezi a hangsúlyt?

Sz. Gy.: Ez nem kényszermegoldás volt. Számomra izgalmasabb, ha a helyzetek és a kép beszél a dialógusok helyett, és a történet párbeszédek nélkül is érthet?. Ahol van szöveg, ott is inkább színez? elemként, a zene újabb formájaként jelenik meg.

– A film szerepl?i sokszor majdnem teljes egészében önmagukat játsszák, és a történetnek is elég er?s a köt?dése a valósághoz. Törekedett a dokumentarizmusra?

Sz. Gy.: Az alaptörténeteket a valóságból merítettem, mélyinterjúkat készítettem a szerepl?kkel, és az ? személyes élményeikb?l építettem fel a filmet. De a megvalósítás a stilizáció felé hajlik, és a játékfilmekre jellemz? kiemelésekkel dolgozik. A táncházi jeleneteknél beszélhetünk egyfajta dokumentarista feldolgozásról, hiszen egy beállításból vette fel ezeket a részeket Grünwalsky Ferenc, a film operat?re. Azonban itt is kitalált koreográfiát táncolnak a szerepl?k, amely szintén a stilizáció irányába mozdítja el a történetet.

– Mikor forgatott utoljára nagyjátékfilmet?

Sz. Gy.: A Gengszterfilm 4 évvel ezel?tt készült. Korábban 2 évenként csináltam egy-egy filmet. Az utóbbi 3-4 év a magyar film mélyrepülésének számított. Úgyhogy még szerencse, hogy akár ilyen hosszú id? után is, de elkezdhettük forgatni a Vagabondot. A technikai igényekhez képest kis költségvetésb?l – 100 millió forintból, 28 nap forgatással – készül a film, de így is majdnem két év kellett ahhoz, hogy összeszedjük a pénzt a megvalósításhoz.