Közrejátszik ebben az is, hogy Gerard Mortier távozásával visszatért néhány azok közül a nagy m?vészek közül, akik nem kedvelték a belga intendáns stílusát. Nicolaus Harnoncourt, az Ausztriában legnépszer?bb sztárkarmester a legkiemelked?bb ez utóbbiak közül, de a közönség nagy ovációval fogadta José Carrerast is, akinek pályája annak idején szorosan összefonódott Herbert von Karajan korszakával, s aki az utóbbi tíz évben nem lépett fel Salzburgban. Most sikeres dalestet tartott - és máris tudható: ez csak a kezdet volt.
Harnoncourt szereplése nem intézhet? el ilyen röviden. ? volt a nyitóel?adás sztárja: a Don Giovannit a t?le megszokott részletez? szándékkal, korábban fel nem ismert apróságok hangsúlyozásával tette felejthetetlenné. És azzal a ritka teljesítménnyel, hogy új csillagot fedezett fel: Donna Anna szerepét egy fiatal orosz énekesn?re, Anna Nyetrebkora osztotta. A légies alakú, a testbeszéd eszközét tökéletesen használó m?vészn? intenzív énektudását, hangját a legszigorúbb kritikusok is nagyra értékelték, azonnal szerz?dést kapott Ioan Holendert?l, a Bécsi Állami Opera igazgatójától. Feltétlen tetszést aratott a címszerepben Thomas Hampson is. A rendez?, Martin Kusej már kevesebb elismerést szerzett: nem is annyira a Palmers fehérnem? reklám-háttér, illetve kosztüm zavarta a néz?ket, mint inkább az utolsó jelenet átköltése: Don Giovannit nem az ördög viszi el, hanem Leporello leszúrja.
A szenzációként beharangozott ?sbemutató, Alexander Zemlinsky 1941-ben írt Kandaules Király cím? operája kevesebb elismerést hozott. A legnagyobb dícséret maga az opera zenei értékét - Kent Nagano vezényletét - illette, beleértve a szereposztást is. Ám sem a közönség, sem a kritika nem értékelte Christine Mielitz rendez?i ötleteit, azt, hogy például az ókori legendát fölelevenít? történet els? felvonása a néz?téren játszódik - a zenekar a színpadon ül -, és hogy a többi rész is fittyet hány az illúzióra, avagy a történet által megkívánt atmoszférára. A bírálat annál is kínosabb, mert a színpadképet nem kisebb m?vész, mint Alfred Hrdlicka készítette: a sziklafalból el?remered? hatalmas és borzalmas, halott-szem? faragott koponya - kinyújtott markában a Kandaules király hatalmát biztosító gy?r?vel - betöltötte a színpadot és megborzongatta a néz?ket. Zemlinsky, aki Schönberg kortársa, els? házassága révén sógora volt, szám?zetésben írta a király hatalmi mámorán, az ?rület határát súroló szexizmuson alapuló operát, amelynek bemutatásától a New York-i Metropolitan annak idején a meztelen királyn? miatt tekintett el. Manapság ilyesmi nem akadály, különben is, a mértéket nem ismer?, a gy?r? birtokában magának mindent megenged? király alakja ismer?s figura a hétköznapokból - különösen, hogy Mielitz a király önimádatát, hatalomvágyát, eközben potenciáját, tehetségét és sármját, mások elvarázsolásának képességét hangsúlyozta. Mindez nem volt elég: az összesen négy el?adás (aug. 1.;3.; 6.;8.) egyikén sem volt telt ház.
Szerencsére a m?sorban szerepl? kilenc opera - Mozarttól Zemlinskyn át Lachenmannig -, többségére ez nem mondható el. A Varázsfuvola, Achim Freyer rendezésében, cirkusz-szer? környezetben immár második évadban hódít - mind a 11 el?adásra elkelt minden jegy. A reméltnél kisebb siker volt augusztus 13-án a Fesztiválszínházban a Wagner-gála, pedig Plácido Domingo és Waltraud Meier énekelt részleteket a Parsifalból és a Walkürb?l.
Kisebbfajta szenzáció lehetett volna Puccini Turandot-ja, ezt az operát ugyanis most el?ször játsszák Salzburgban. A súlyos betegsége miatt a m?vet már befejezni nem képes Puccini 1924-ben több befejezési lehet?ségre hagyott hátra útmutatást: most a nemrég elkészült Luciano Berio-félére esett a választás (a m?vet eredetileg a milanoi Scalaban Toscanini vezényletével az Alfano-átdolgozásban vitték el?ször színre). Ez a salzburgi el?adás mégsem volt ?sbemutató: koncertel?adásban Tenerife-en, majd színpadképpel Amsterdamban ment már ez a változat is. Most David Poutney rendezése gigantikussá varázsolta az el?adást - nem hiába, ? a bregenzi tószínpadhoz szokott -, olyannyira, hogy sokak szerint "túlrendezte", hollywoodosította a darabot. A látvány persze azért leny?gözte a néz?ket, nagyobb baj volt a kritikusok szerint, hogy Valerij Gergyjev túlzott energiával vezényelt: súlyos stílusa, néhol extázisa nem könnyítette meg az énekesek dolgát. Mindent összevetve a bemutatón langyos, udvarias taps méltatta az er?feszítéseket. De a jegyek azért már jóval el?bb elkeltek.
Don Giovanni:
Vezényel: Nicolaus Harnoncourt
Rendez?: Martin Kusej
Don Giovanni: Thomas Hampson
Don Anna: Anna Nyetrebko
Varázsfuvola:
Papageno: Simon Keenlyside
Papagena: Martina Jankova
Éj királyn?je: Diana Damrau
Sarastro: Alfred Reiner
Rendez?: Achim Freyer
Turandot:
Rendez?: David Poutney
Vezényel: Valerij Gyergyjev
Kalaf: Johan Botha
Turandot:Gabriele Schnaut
Liu: Cristrina Galardo-Domas
Timur: Paata Burchuladzes
http://www.salzburgerfestspiele.at
