Ezen a gyönyör? hegyoldalon már az els? látvány magával ragadó, hiszen a pontos dramaturgia szerint elhelyezett szobrok többsége magas oszlop tetején áll. Illetve azon is egy keskeny fémcsíkon, s mivel mindegyik szobor mozgást érzékeltet, némelyiknél olyan érzésünk támad, hogy mindjárt elszáll. Milles mesterien tudta visszaadni a mozdulatokat és a légiességet, noha akadnak robusztusabb alkotásai is.

Nézzük a "repül?" szobrokat, s rájövünk: ott állunk már percek óta, gyönyörködünk és töprengünk. Mert ott van például az egyik, az Isten tenyerén. Meztelen fiút látunk, aki igazán elégedett lehetne, hiszen Isten tenyerén áll. De ? mégis perel vele. Egy másik alkotás olyan, mintha egy magas fémboltívnek csak az egyik fele lenne meg, a tetején álló férfi éppen eléri a csillagokat, egy másik férfi a félboltív aljánál lesi ?t: bár neki szárnya van, mégis ? áll lent, így nem csoda, hogy az arcán fölfedezhet? némi ámulat és vágyakozás is, amint felnéz a csillagokat "szed?" férfire. De nyugalom is tükröz?dik az arcán, mintha azt érezné: lám, a másik már elérte a csillagokat, ? már "rendben van".

Carl Milles 1906-ban vásárolta meg Lidingö szigetén a telket, s két évvel kés?bb felépítette itt a hatalmas, hangulatos lakóházát és m?termét. Itt lakott Carl és felesége, Olga egészen 1931-ig. 1936-ban a svéd népnek adományozta a kertet, ekkor alapítványt hoztak létre - amelyben benne van a svéd állam és Lidingö kerülete is -, s már a harmincas évek végén látogathatóvá tették a parkot. Carl Milles itt halt meg 1955-ben. Bár a f?bb m?vei megtalálhatók itt, számos szobra áll még Stockholmban és más svéd városban, valamint Európában. Ez a kert viszont a maga teljességében páratlan, a szobrok eredetisége, dinamikája, a rendkívül szép mozdulatok a pompásan elrendezett kertben különleges összhatást nyújtanak.   Néhány tény Carl Millesr?l: 1873. június 23-án született, édesapja, Emil ("Mille") Andersson hivatalnok volt, de egy római látogatás idején m?vészeti tanulmányokat folytatott, így nem csoda, hogy Carl Milles két testvére, Ruth Milles (1873-1941) szobrász lett, a féltestvére, Evert Milles (1885-1960) szobrász. Carl 1897-ben Párizsba utazik, majd ott marad néhány évig, kisebb szobrokat készít, amelyeket általában sikerül is eladnia. Anatómiai tanulmányokat folytat, s er?s hatással van rá Auguste Rodin.
1899-ben mutatkozik be els? alkalommal a Párizsi Szalonban, 1900-ban ezüstérmet kap a párizsi világkiállításon. Egy évvel kés?bb Münchenbe látogat, majd két esztend? elteltével Hollandiába és Belgiumba utazik, 1904-ben visszatér Münchenbe, s ott tanul.
1905-ben feleségül veszi az osztrák portréfest?n?t, Olga Grannert, akivel még Párizsban ismerkedtek meg. 1906-ban visszatér Svédországba, két évvel kés?bb elkezdi felépíteni Lidingön a házát és a m?termét. Sikerei vannak, új megrendeléseket kap, s általában gránittal dolgozik.
1920-tól 1931-ig professzor a stockholmi m?vészeti f?iskolán, közben hatalmas megrendeléseket kap különböz? svéd városoktól. 1927-ben a Londoni Tate Galériában is kiállít, majd Lübeckben, Hamburgban, s 1929-ben el?ször látogat a tengerentúlra. 1931-t?l 1951-ig Detroitban tanít a m?vészeti akadémián, több fontos felkérést kap szobrokra, szök?kutakra, kiállításokra. Közben nyaranta a Millesgardenben él és alkot. 
1951-ben tér vissza Európába, a teleket Rómában tölti, a nyarakat a Millesgardenben, ekkor építi az alsó, nagy teraszt, s ekkor készül több jelent?s m?ve, például az Isten tenyerén, A férfi és a Pegazus. Otthonában, a Millesgardenben hal meg 1955. szeptember 19-én.

Kapcsolódó cikkeink:
Stockholm, a szépség városa
A fenséges Vasa

www.millesgarden.se
www.hemsidor.torget.se
www.stockholmsmuseer.com