- Milyen Mácsai Pállal és Kamarás Ivánnal dolgozni?

Kamarás Iván és Fullajtár Andrea

- Palival megbeszéljük a közös munkát, hogy az derüljön ki a filmben eljátszott szerepeinkb?l, amit mindketten szeretnénk. Iván sokkal spontánabb ember. Más típusú színészek vagyunk, de az általunk alakított figurák is eltér?ek. Nekem egy olyan karaktert kell megformálni, aki más, mint amilyen én vagyok. Ezért oda kell figyelnem arra, hogy a saját ötleteimet csak akkor tartsam meg, ha azok valóban passzolnak a figurához.

- A munkatársak közül kik befolyásolják leginkább a teljesítményedet?

- A partnerek, rendez? és az operat?r. Leginkább ?k kellenek ahhoz, hogy jó színészi alakítás születhessen. A jelenetek most nincsenek el?re kitalálva, a helyszínen próbálunk testet adni a szövegnek. Ezért minden nap más. Van, amikor ez a négyes szuperul összejön, és van, amikor úgy érzem, hogy ez sikerülhetett volna jobban is.

- Ilyenkor úgy érzed, hogy magadra hagytak?

- Inkább azt mondanám, hogy a film van magára hagyva. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a filmnek a látvány legalább olyan fontos része, mint a színészi játék, ezért természetes, hogy a technikai beállásra is nagy figyelmet kell fordítani. De amikor azt érzem, hogy a technikai problémák nagyon elviszik a rendez? figyelmét, akkor megpróbálom felpiszkálni Zsoltot. Oda kell figyelnünk egymásra, mert ez igazi társasjáték.

- A szerepeddel kapcsolatos saját ötleteidet mennyire engedi megvalósítani a rendez??

Meskó Zsolt és Fullajtár Andrea

- Meskó Zsolt abszolút nyitott az ötletekre. ? is tudja, hogy jót tesz a filmnek, ha színesíteni tudom a karaktert. Gondolkoztam, hogyan lehetne árnyalni a figurát. Nem szeretném, ha a néz? az els? pillanattól kezdve gy?lölné ezt a menedzsern?t. Hiszen biztosan van valami oka annak, hogy ez a csaj ilyen fontos része lett Iván életének. Ki kell derülnie, a környezete miért találja ?t szórakoztatónak, és Iván miért viseli el maga mellett a nap 24 órájában. Ez a figura nagyon jól m?ködik a saját világában: kezdeményez?, folyamatosan tartja a lelket egy emberben, aki néha az összeomlás határán van. Nemcsak a pénz miatt végzi ezt a munkát, hanem azért is, mert annyi energia van benne, hogy folyamatosan pörög, még akkor is, amikor már mindenki hullafáradt.

- Hol találtál mintát ehhez a menedzsern?höz?

- Magyarországon még nem terjedt el a színészek menedzselése. Ezért nem kísérgethettem két-három hétig ügynököket, hogy minél többet megtudjak róluk. Inkább abból indultam ki, milyen lehetne az az menedzser, aki egy színészre specializálódik. Ez a n? már azt is tudja, hogy reggel hatkor hány kalóriát és mit eszik az ügyfele. Ráadásul nekem a figura paródiáját kell eljátszanom, mert azt akarjuk megmutatni, hogy milyen ez a n? a visszájáról. ? abba a kasztba tartozik, amelyik árut csinál egy m?vészb?l.

- Ez a problémakör - m?vészet vagy pénzkeresés - mennyire érint téged személyesen? Valós problémáról van itt szó?

- Ez minden színészt érint Magyarországon. Elérkezik az a pillanat, amikor a teljesítményed alapján olyan színvonalú helyekre kezdenek hívni, amelyekhez nem szeretnéd az arcodat, a nevedet adni. És akkor dönteni kell: akarod-e folytatni sokkal több pénzért, vagy nem? Vannak jó döntéshozók, de néhány színészkollégámon látom a saját döntése súlyát. Sokan nem tudják elfogadni az ezzel járó következményeket. Én eddig minden olyan dologra nemet mondtam, amir?l úgy gondoltam, hogy utána nem lenne jó érzés, vagy nem teljes szívvel csinálnám. Szerencsére még soha nem bántam meg ezeket a döntéseimet. Persze ilyenkor fel kell készülni a másik oldal reakcióira is. Azt mondják, nem vagy normális, hogy olyan dolgokat nem vállalsz el, amelyek hírnevet, ismertséget szereznek neked. Én viszont biztos vagyok abban, hogy normális vagyok.

- Volt olyan felkérésed, amelyre igent mondtál, és aztán megbántad?

- Egy beszélget?s m?sorba hívtak el, ahova nem kellett volna elmennem. A téma érdekes volt, de sajnos a m?sor karaktere kizárta az értelmes beszélgetés lehet?ségét. Tanultam bel?le. Az viszont biztos, hogy ott többen láttak, mint a színházban. Engem azonban jobban érdekel, hányan élvezik azt, amit csinálok.

- Tényleg nem lehet megúszni annak a következményeit, ha valaki túl sokat haknizik? Az nem képzelhet? el, hogy valaki nyitott erre is, arra is, és nem tör?dik mások véleményével?

- Ha nagyon gyorsan váltogatod a különböz? min?ségi szinteket, akkor nem lesz id?d arra, hogy a komolyabb szerepeket jobban kidolgozd. A színésznek egyre kevesebb energiája marad arra, hogy magába mélyedjen és elgondolkozzon azon, mit akar este eljátszani a színpadon. Már csak beesik a színpadra, valamit hanggal, gesztusokkal eljátszik, de már nincs jelen. Ezen a ponton szoktak megijedni az emberek. Negatív visszajelzéseket kapnak, akárcsak ennek a filmnek a f?szerepl?je: a Hamletre már nem kérik föl. És a mókuskerék egyre jobban bedarál, nem lehet bel?le kiszállni.

- Azért nem kényszerülsz ilyen megoldásokra, mert szerencsésebb vagy, mint az átlagszínész?

- Nem arról van szó, hogy nem férne rám egy kis plusz pénz. Nincsenek olyan szüleim, akik anyagilag támogatni tudnának, magamat kell eltartanom. Tavasszal például volt egy balesetem. Egy hónapig otthon kellett maradnom, és akkor szinte nem volt mit ennem. Tehát a probléma tényleg komoly. Ennek ellenére az a legfontosabb számomra, hogy színvonalas munkákban vegyek részt. Az viszont biztos, ha anya lennék, akkor másképp állnék hozzá ehhez a kérdéshez. Beszéljünk három év múlva, akkor talán azt mondom, a kislányom az els?.

- Félsz ett?l a helyzett?l?

- Soha nem azt vártam a színészett?l, hogy ismerni fog az egész ország, és a nyakam köré vetett vörös sállal döngetek egy fehér Jaguáron. Fontosabb a szakmám a lelki oldala, az, hogy mit tudok magamban felfedezni, mi olyat nyújthatok a közönségnek, amit más esetleg nem tud. Ez akkor is így lesz, ha gyerekem lesz. Az anyagi részét illet?en pedig majd megtalálom azokat a lehet?ségeket, amelyek nem tesznek áruvá.

- Tavaly azt nyilatkoztad, hogy nagyon szeretnél végre egy színész-centrikus filmben dolgozni. Akkor a Presszót említetted, mint az egyetlen magyar filmet, amelyben nagy gondot fordított a rendez? a színészi munkára. Találtál már azóta más ilyen produkciót?

- A Presszó esetében két hónappal korábban megkaptuk a könyvet, és én els? olvasásra tudtam, melyik szerepet szánja nekem Sas Tamás, pedig elfelejtette ráírni a példányomra a szereposztást. A két hónap alatt rengeteget beszélgettünk a rendez?vel és a színészekkel, a Róna utcai filmgyárban is tartottunk egy próbahetet. Ez biztonságérzetet adott a munkában. Most viszont a forgatás el?tt egy héttel tudtam meg, hogy f?szerepet fogok játszani. Csak egy gyors parókapróbára maradt id?, és már álltunk is a kamera elé. Ilyen körülmények között sokszor utólag esik le, mit hogyan kellett volna csinálnom. Robert de Niro akár egy évig is készülhet egy-egy filmszerepre, Magyarországon ez nem létezik. Pedig a komoly el?készület min?ségi ugrás lehet a filmszínészi alakításban.

 
Fotók: Gellért Marcell