Harmincöt évvel ezel?tt hunyt el Kassák Lajos. Csaplár Ferenc, Kassák fáradhatatlan kutatója, a hagyaték gondozója, a múzeum igazgatója ebb?l az alkalomból különös dokumentum-kiállítást rendezett: a m?vész minden tizedik születésnapjának ünnepét idézi fel. Az 1937-t?l 1967-ig tartó összefoglalás tekinthet? egyfajta huszadik századi kultúrtörténeti utazásnak, egy magát következetesen haladó-baloldalinak tartó irodalmár-képz?m?vész megítéléseinek változásain keresztül. Kevés m?vész hagyatéka maradt fenn olyan gazdagon, mint Kassáké, ez teszi lehet?vé az emlékezést a magyar avantgárd egyik legnagyobb alakjára.

1917-ben Kassák 30. születésnapját ünnepelte, még csendben, tíz évvel kés?bb azonban – az Egy ember életének sikere nyomán – már elismert íróként, melyet a barátok és m?vésztársak által készített kollázs-tabló bizonyít. Az állami kultúrpolitika azonban betiltásokkal, folyóiratai ellehetetlenítésével nehezítette m?vészetpropagáló kezdeményezéseit. 1937-ben a Zeneakadémia kistermében köszöntötték, miközben kétszer is fogházbüntetésre ítélték, amit a kormányzó személyes kegyelmi kérvényének köszönhet?en mégsem kellett letöltenie. Az ünnepre kiadott kötet, az Anyám címére újabb tárgyalásokat és ítéletet eredményezett.

Az els? „nyugodt” születésnapját 1947-ben ünnepelhette, a világháború után újjáéled? kulturális közélet nyitottnak mutatkozott a Kassákéhoz hasonló modernizmusra, elismerni látszott a nyugati avantgárddal szinkronban haladó m?vészt. Els?, és bizony utolsó alkalommal vettek részt a regnáló kormány magas rangú képvisel?i a hivatalos ünnepségen. Ezúttal a Zeneakadémia nagyterme és a Fészek Klub adott helyet az állami, majd a baráti estnek, az alkalomból Hatvan év címmel verseinek gy?jteményét adták ki, az alkotótársak képz?m?vészeti alkotások sokaságával ajándékozták meg.

Alig néhány hónapon múlt, hogy a 70. születésnap minden korábbinál zártabb körben teljen el. Az 1956-os forradalom azonban enyhített Kassák többéves mell?zöttségén, a közönség el?tt teljesen ismeretlen, a kényszer? hallgatás idején készült m?vek helyet kaptak a Csók István Galériában, a megnyitón az ugyancsak elhallgattatott m?vészek közrem?ködhetnek. Az id?söd? Kassák következ? jubileumát öt évvel kés?bb tartották az Írószövetség klubjában, 1967-ben, a 80. születésnapon pedig már a magyar irodalom és képz?m?vészet emblematikus figuráját köszöntötték a Fészek Klub vendégei. Az alkalom egyike volt Kassák utolsó szerepléseinek.

A kiállítás páratlan dokumentumokkal szolgál. A köszönt? levelek aláírói között találjuk Márai Sándort, Örkény Istvánt, Victor Vasarelyt csakúgy, mint Latinovits Zoltánt és Kádár Jánost. Fényképek, rajzok, a m?vésznek dedikált kötetek és festmények tükrözik azt az elismertséget és megbecsülést, mellyel az állami m?vészetpolitika igen ritkán „kényeztette el” Kassákot. A m?vész özvegye minden levelet, a szül?város, Érsekújvár díszoklevelét, személyes verset, jókívánságot meg?rzött, melyek most a Kassák Múzeum tárlóiban láthatók szeptember 29-ig.