- Több film kísérletezett már azzal, hogy megfogalmazzon valamit a rendszerváltás utáni Magyarországról, de ez eddig nem igazán sikerült. Vajon mi lehet az oka, hogy még nem született ilyen alkotás?

- Azért olyan sokan nem akartak ilyen filmeket készíteni. Szerintem inkább olyan történetek születtek, amelyek a szponzorok számára csábítók voltak. Ráadásul nagyon mostoha helyzetben van a filmgyártás. Talán a kevés leforgatott film között nem m?ködött a természetes kiválasztódás, hogy létrejöjjön egy-két igazán komoly film.

- A mostani film más lesz?

- Ez a film tényleg arról szól, ami van, úgyhogy akár szerepálomnak is nevezhet?. Keservesen jó a történet, valóságh?, de nem unalmas realista módon. A figurák azon igyekezete, hogy valami jólétet, harmóniát, boldogságot találjanak maguknak, egyszerre siralmas és nevetséges. Ennek a családnak az életében minden tönkrement, mire megteremtették maguknak a b?rgarnitúrával, üveglapos asztallal berendezett álomotthont. Sem a házastársak, sem a gyerek és a szül?k között nem m?ködik már a kapcsolat. Ez tipikus helyzet. Felépül ugyan a ház, de ott vannak a nyakunkon a kölcsönök. Tehát még azt sem mondhatjuk, hogy a házasságunk tönkrement, de legalább már nem függünk senkit?l. Minden reménytelen.

- És az Ön figurája?

- Ez a n? fogcsikorgatva próbálja bebizonyítani magának és a világnak, hogy n?ként és munkaer?ként még ér valamit. Vállalkozásba fog, és utolsó erejével, minden büszkeségét levetve megpróbál valamit kifacsarni a lehet?ségeib?l. De a próbálkozása már nagyon szánalmas.

- Miben hasonlít Önre Herendiné?

- Sokszor én is szaladok az élet után, ahelyett, hogy élném az életem. Megpróbálok olyan életszínvonalat teremteni, amelynek nincsenek meg az anyagi feltételei, vagy csak kínkeservesen jön össze a pénz, és már nem biztos, hogy megéri.

- Gothár Péter mekkora szabadságot adott a szerepe alakításában?

- A jó rendez?k odafigyelnek a színészek reakcióira, annak ellenére, hogy a film végs? formáját teljes mértékben ?k határozzák meg. ?k döntik el, milyen részeket vágnak ki vagy hagynak bent a filmben. Az ötletek tehát a színész és a rendez? oldaláról is jöhetnek, és játék közben alakul, mit hozunk ki egy-egy jelenetb?l.

- Nem furcsa újra együtt dolgozni a régi, Katona József Színház-beli kollégáival, például Máté Gáborral, Szirtes Ágival és a rendez?vel?

- Az lehet, hogy furcsa lenne, ha csak a Katona József Színház színészei dolgoznának ebben a filmben, de most nem ez a helyzet. Itt van még például Börcsök Enik? a Vígszínházból, Hámori Gabriella a Radnóti Színházból, valamint Feny? Iván és Sandtner Anna a Színm?vészeti Egyetem negyedéves színész hallgatói közül.

- Jobban szeret megszokott közegben dolgozni vagy szüksége van új arcokra?

- Nem tudnék választani. A lényeg, hogy az illet? jó színész legyen. Engem mindig nagyon izgat, mit tudunk egymásból kihozni egy új partnerrel. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek olyanokkal dolgozni, mint például Máté Gábor, akivel már sokszor játszottunk együtt.

- Nyilván mást jelent egy film esetében az együttdolgozás, mint a színházban.

- Vannak, akik azt mondják, hogy nagy a különbség, de én ezt nem érzem. Ugyanolyan szituációkat kell teremteni, mint a színpadon, csak a koncentrációs id?k mások. Az is lehet, hogy szerencsém volt, és jó rendez?kkel hozott össze az élet. ?k mindig hangsúlyt fektettek arra, hogy ne a technika uralja a filmet, hanem a színészek megélhessék a fontos pillanatokat. Az biztos, hogy a film sokkal inkább a rendez?é. Ennek ellenére láttunk már nagy filmszínészi alakításokat. Van olyan film, ahol megmondják, hova állj be, és ezzel minden el van intézve. Ilyen forgatáson biztosan nem nagy élvezet dolgozni.

- Egy filmszerepre másképpen készül fel, mint egy színházi szerepre?

- A színház hosszadalmasabb felkészülést igényel. A forgatásnál sokkal inkább a befogadó- és improvizációs képességre kell hagyatkozni. Hiába próbálunk el egy jelenetet m?teremben, a forgatási helyszínen annyi minden változhat. Máshol van a kamera, a partner, ezért mégiscsak a végs? helyszínen kell megteremteni a jelenetet. Ezt nagyon szeretem, mert sok koncentrációt kíván. Az arcomba belenéz egy kamera, ki kell zárnom a tudatomból egy százhúsz f?s stáb jelenlétét, ugrálását. Néhány filmrendez? azt mondja, hogy nem szeret színházi színészekkel együttdolgozni. Szerintük teátrálisak vagyunk. Én ezt nem fogadom el, mert egy jó színházi színész tud alkalmazkodni a film igényeihez.

- A rendszerváltás el?tt minden nyáron forgatott. Azóta ez már nem így van. Utoljára a Nexxtben játszott. Mit csinál ilyenkor, ha nincs film? Dolgozik például nyári színházban?

- Nem szeretem, ha egy darabot csak ötször-hatszor adunk el?. Ezért talán háromszor dolgoztam nyári színházban egész életemben. Idén éppen elvállaltam egy ilyen munkát Gyulán. De ezt is csak azért, mert Parti Nagy Lajos Ibusár cím? m?vét - amelyet Novák Eszter rendezett - valószín?leg ?szt?l játsszuk majd a Várszínházban is. Egyébként pedig nem dolgozom nyáron, ha nincs forgatás. De ett?l sem esem kétségbe, feltéve, ha ki tudom egyenlíteni a számláimat.

- Fontos Önnek, hogy új, izgalmas közegben dolgozzon. Ezért ment annak idején a Bárka Színházba is. Csalódott a Bárkában történtek miatt?

- Ez az ügy nagyon sok fájdalmas emléket hagyott bennem. A munkánk ugyanis nem azért fulladt kudarcba, mert vakvágányon indultunk volna el, hanem a fejünk felett egy olyan mechanizmus kezdett m?ködni, amivel szemben tehetetlenek voltunk. Amikor pedig fel akartuk hívni erre a figyelmet azzal, hogy hatan elmentünk a színházból - ez a társulat hatvan százalékát jelentette -, akkor rögtön akadtak mások, ráadásul jó színészek, akik átvették a helyünket. Ezzel az egész tettünk jelent?ségét vesztette. Úgy érzem, a kanálisba dobtam ezt az öt évemet. Fél éveket próbáltunk, és a legsikeresebb darabokat is csak harmincötször játszottuk el, ami a magyar színházi életben bukásnak számít. Sok energia ment el.

- Azért indul neki a következ? színházi évadnak szabadúszóként, mert nem talált olyan színházat, ahol szívesen dolgozna?

- A Bárkában történtek miatt pillanatnyilag nem érzem magamat alkalmasnak arra, hogy bármely társulat lelkes tagja legyek. Azt gondolom, hogy hibáztam, amikor eljöttem az Új Színházból a Bárka kedvéért. De nem esem kétségbe, amiért nem vagyok sehol állandó társulati tag. Bár hiányzik az a hosszú távú m?helymunka, amely együtt jár a társulati tagsággal, de így legalább szabadabban válogathatok a lehet?ségek között, és olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akikkel eddig még soha.