A kamaszkorba lépés után már senkinek sem ajánlják, hogy egy ágyban aludjon szüleivel, ám minderr?l esetünkben a szerz? édesanyja úgy látszik nem tudott, és ezért Catherine-nek éjszakánként hozzásimuló anyja tiltásának és megvetésének ellenében kellett összekuporodva, szinte mozdulatlanul maszturbálnia.  Apja pedig lánya menstruálásának hírére, csak azt a semmibe vev?, lekezel? humort tudja megereszteni, hogy nem érti a nagy fölhajtást, amiért valakinek eleredt az orra vére. A saját n?vé válását drámaian megél? – felkészítetlen – Catherine feltehet?leg úgy érezte, hogy amennyiben a combja közül d?l? vér sem elegend? apja érdekl?désének és figyelmének felkeltésére, akkor ennél jóval durvább, kihívóbb testi aktusokkal kell kísérleteznie. Innen eredhet az elhanyagolt testek iránti dacos vonzalma, valamint a különböz? mosdatlan testnyílásokban való orális elmerülés kényszere.  Már ha valóban olyan volt a mindennapi légkör otthon, hogy semmilyen balhéval és provokációval nem tudta kivívni a figyelmet és elfogadást.  A szex f?h?sünknél mintha a drogot helyettesítené, amit saját testéb?l próbál kifacsarni minden alkalmi, véletlenszer?en felbukkanó, koitálni vágyó kliens feltétlen kiszolgálásával, amely leginkább csak kimeríteni és eltompítani tudja szerz?nket, de a lelkét rendbe tenni mindezzel természetesen nem tudja.  H?sn?nk csak névtelen, ’fej nélküli’ azaz ’gazdátlan’ nemi szervekkel érzi magát igazán otthonosan, mert minden normálisnak elfogadott kapcsolatteremt? kommunkációtól pánikszer?en menekül.  A kommunikáció helyén támadó rettenetes ?rt viszont, úgy látszik, csak kényszeres szex-szel tudja betömni tömeges szexpartikon.  Catherine élete tehát egy nyíltszíni vessz?futás az önlealacsonyításba, önfeladásba és önkiradírozásba – talán, mert eszköztelen ahhoz, hogy másképp fogadtassa el magát a külvilággal. Mintha csak a test mindenhatóságában tudna bízni a lélek fájdalmai és szeretetéhsége felett.  Mintha a lélek sebeinek teljes ignorálása - amir?l nem veszünk tudomást, az nincs -, és testének mazohisztikus, kegyetlen meggyötrése vezethetné egyedül az üdvözülésbe.   Kár, hogy Catherine Millet minderr?l mintha nem venne tudomást, hiszen könyvében ma is úgy beszél a tíz, húsz, harminc évvel ezel?tti élményir?l, mint amelyek elkerülhetetlenek és szükségszer?ek voltak, és meg sem kísérli azt a megtépázott, szám?zött, eltagadott énjét felkutatni, mely segíthetne neki megérteni, mi is történt vele valójában a feln?ttéválás küszöbén.

Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete
Ulpius-ház, Budapest
227 oldal

Kapcsolódó linkek:
www.counterpunch.org/keeney0608.html
www.amazon.de
www.esquire.com