Szobrász, fest?, Kossuth-díjas (1949), érdemes m?vész (1964). Mint fiatal épületszobrász iratkozott be az Iparm?vészeti Iskolába. Tanárai Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza voltak. Három év után dekoratív szobrászm?helyt nyitott, de vállalkozása nem járt sikerrel. Ezután kiment Párizsba, ahol nehéz körülmények között tanulmányozta a modern francia szobrászatot és fest?m?vészetet. Hazatérve a Magyar Képz?m?vészek és Iparm?vészek Egyesülete (KÉVE) m?vészegyesületében rendezte els? gy?jteményes kiállítását 1918-ban. A Tanácsköztársaság után külföldre távozott.

Jób-illusztrációit 1920-ban Berlinben készítette. Több ízben volt Párizsban. 1926-tól 1932-ig Pozsonyban dolgozott, f?leg portrészobrokat és kisplasztikát készített. 1934-ben csatlakozott a fiatal szocialista képz?m?vészek csoportjához. M?vészetének kialakulására hatott az egyiptomi szobrászat, a görög szépségideál és a reneszánsz éppúgy, mint a század eleji modern szobrászat. M?vészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos m?vészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb magyar képvisel?je. 1948-ban Párizsban, 1957-ben Budapesten a M?csarnokban rendezett gy?jteményes kiállítást.