Ki ír manapság humoros regényt? Ráadásul olyat, amelyik sok-sok, csaknem egyforma terjedelm?, egymástól függetlenül is olvasható novella-féleségb?l áll? S?t olyat, amelyet átitat a fanyar társadalomkritika, egyik nyilvánvaló célja a közelmúlt és a ma köz- és magánidiotizmusának harsány kinevettetése? Ki az, aki a nem is olyan régen elmúlt szocializmust nem görcsösen elemezgetni akarja, hanem néhány vonással felvázolt díszletnek használja, amelyben h?se, a szocialista állam elszántan h?séges alattvalója csetlik-botlik, b?nöz és csibészkedik?
Van ilyen író, bármilyen meglep?. Lajta Erikának hívják, ez az els? regénye, s feltehet?en igen fiatal. A törpeóriás nagyszer? kezdet: könnyed, humoros, minden görcs és er?ltetettség nélkül megírt szöveg, jó olvasmány, s csak ritkán érezni rajta a szerz? gyakorlatlanságát.
A sok kis történet abszolút h?se ifjabb Tegzes Ede. Ifjabb Tegzes Ede azonban nem ifjabb (mert apját egyáltalán nem így hívják), nem Tegzes (ugyanezért), és ki tudja, hogy vajon Ede-e. Született torzan, púposan, görbe lábbal, foggal és kancsalon Veszprémben, nagy elhatározásokkal és az Állam iránti feltétlen odaadással. És regényh?snek. Az ? életét (kalandos születését?l és ?I. ötéves tervét?l? kezdve keserves házasságáig, válásáig és haláláig, s?t halála utánig) kíséri végig a kötet.
Sokféle hagyományhoz kapcsolódik Lajta Erika mulatságos és szellemes regénye: Bosch groteszkjeihez, ahol a torzalakok társaságában a kor társadalma is megmutatkozik (a maga torz, nevetséges és ijeszt? mivoltában), E. T. A Hoffmannhoz, Örkényhez, de Kosztolányihoz is, (s ahogyan a hátsó borítón egyik méltatója írja:) Grass Bádogdobjához is. Hogy a gnómon, a torzszülöttön nevessünk, egy pillanatra sem okoz feszültséget bennünk; részint mert nem is rajta nevetünk (hanem azon az ostoba világon, amely ?t körülveszi, s amely ifjabb Tegzes Ede minden ostobaságán túltesz), részint pedig mert ebben az alakban testi fogyatékossága nem is olyan fontos: ez csupán kiválasztottságának, különlegességének biztosítéka, s így eszköze mindannak, amit pihent elméje kieszel és amit a f?h?s mindenáron véghezvisz. A testi, szellemi, társadalmi abnormalitás és normalitás, egészség és rettenetes deformitás, komolyság és nevetés ellentétei a regény f? motívumai - s ezek már a f?h?s alakjában is testet öltenek. Ifjabb Tegzes Ede egyszerre Svejk (aki nagyon komolyan vesz minden szólamot, szó szerint fordítja le a hatalom minden retorikus frázisát), és Thyl Eulenspiegel (aki túljár a nagykép?, önhitt, felfuvalkodott emberek eszén).

Lajta Erika: A törpeóriás. Regény.
Bp., Magyar Napló, 2002.
            214 o., 1484 Ft.

Kapcsolódó linkek:
www.es.hu/0045/kritika.htm
www.es.hu/0135/kritika.htm
www.elender.hu/kortars/0006/lajta.htm