A képeket Dobó László készítette

Amikor Babos Gyula 2002 májusában átvette az év dzsessz zenésze díjat László Attilától, a Magyar Jazz Szövetség elnökét?l, az ezt követ? koncerten mesélte: az Egyszer volt... cím? lemezén van egy mese, lovári nyelven. Ez arról szól, hogy létezik egy ország, amelyben élnek a jók, a jobbak és a még jobbak. Ez az ország pedig nem más, mint a zene. Itt minden szín és mindenki békésen megfér egymással, s?t: a ?benne lakók? segítik, er?teljesen inspirálják egymást.
Ráadásul a dzsessz olyan, mint a víz (legalábbis az olyan vízi lény számára, mint e sorok írója, aki olykor súlyos tévedésnek tartja, hogy szárazföldön kell élnie, egyébként az uszodák zsúfoltsága szerint sok ember lehet így ezzel). A víz nagyon eleven és felszabadító közeg. Ilyen a dzsessz is: olykor selymes tó, esetleg sebes patak, máskor áradó folyó, vagy akár er?t?l duzzadó, energiát adó tenger.
Egyre er?södött ez az érzés bennem a Raiffeisen Jazz Klub els? négy koncertjén, amelyen a hazai dzsessz élvonala lépett már fel. Az els? alkalommal a hazai zenei élet talán legtöbbre hivatott együttese, az 1990-ben alakult Trio Midnight játszott: Oláh Kálmán zongorista, Egri János b?g?s és Balázs Elemér dobos nélkül ma már elképzelhetetlen a hazai dzsesszélet, de ez elmondható az est vendégszólistájáról, a szaxofonos Dresch Mihályról is. A rendkívüli zenei energiákkal és elmélyültséggel játszó trió els?sorban a modern dzsessz main-stream vonulatát képviseli. A három, rendkívül kiforrott technikájú muzsikus zenéje dallamos és elementáris. Els?sorban Oláh Kálmán kompozícióit játsszák, de nagy élvezettel és egyéni módon adnak el? standard-eket is.
A sorozat második estjén, áprilisban ismét hallhattuk a Trio Midnight dobosát, ezúttal azonban a Balázs Elemér Group mutatta be friss, Around the World cím? lemezét Dés László közrem?ködésével. Ekkor mer?ben más zenét hallhattunk, mint az els? alkalommal: a világ különböz? tájain megismert dallamok ihlették az album dalait. A koncert sikere a kiforrott, sokszín?, hol lüktet?, hol lírai zenének köszönhet? - meg a rendkívüli tehetség? zenészeknek és énekeseknek. Balázs Elemér talán a legjobb dzsesszdobos ma hazánkban, olyan el?adó,http://www.papirusz.hu/browser/ aki képes muzsikálni a dobbal. Juhász Gábor szintén az egyik legkiválóbb a dzsesszgitárosok között, Dés András pedig elmélyült, finom árnyalatokra képes üt?ssé érett. A zenekarvezet? öccse, Balázs József meg leül a zongorához, mintha a saját szórakoztatására, családi körben elkezdene kicsit zongorázni, mi meg csak ámulhatunk. Winand Gábor már jól ismert énekes, Czerovszky Henriett pedig varázsosan énekel. 
A harmadik esten, május 3-án a Cumó trió lépett fel, a legifjabb nemzedék három, rendkívüli tehetség? zenésze. A mindössze 22 esztend?s, többszörös versenygy?ztes Oláh Cumó Árpádnak nemcsak a technikája bámulatos, hanem zenei érettsége is. Meg a szerénysége - igaz, ez mindhármójukról elmondható. Az már csak ráadás mindehhez, hogy az általuk választott vendégszólista, Babos Gyula milyen boldog mosollyal az arcán zenélt velük, milyen összhangban játszottak együtt.

 A negyedik estén, június 7-én fél 8-tól ismét másfajta koncertet hallhattunk, s ez a szép benne: a dzsessz olyan sokféle, hogy nem lehet a végére járni. Ekkor a László Attila Band játszott, a vendégszólista a kit?n? trombitás, Fekete Kovács Kornél, a Budapest Jazz Orchestra vezet?je volt. Dallamos jazzrockot hallhattunk, s meggy?z?dhettünk arról, hogy László Attila ugyanúgy egyéni, remek gitáros, mint zenész társa, Lattman Béla, vagy amilyen remek zongorista a velük muzsikáló Oláh Kálmán - akit a sorozat els? koncertjén a saját zenekarával, a Trio Midnighttal hallhattunk. Ez is roppant gyümölcsöz? a dzsesszben: keresztül-kasul játszanak egymással, s ebb?l mindig valami mer?ben más, új születik.
A sorozat estjein eddig kiderült: a dzsessz a vízhez hasonlóan roppant eleven, lélegz?, felszabadító közeg. Legalábbis ha jó zenészek játszanak. Márpedig Magyarországon nincs hiány kiváló muzsikusokban, s látjuk, jönnek az egyre ifjabb, kiugró tehetségek. A Raiffeisen Jazz Klub minden koncertje más volt, de egy valami összef?zte ?ket azon kívül, hogy mindegyiken kiemelked?en jó muzsikusokat hallhattunk: igazi örömzenélésnek lehettünk szem- és fültanúi minden alkalommal.

Kapcsolódó cikkeink:
Dzsesszre fel!
A világjáró szaxofonos
Akik csak fújják a magukét
A legifjabb jazz tehetségek
Világkörüli úton
Csodatév?k a Raiffeisen Jazz Klubban
Egy este, négy zenész, sok m?faj
Akikkel Pat Metheny is szívesen játszik