Mit csinál egy n?, ha nem ezer százalékig biztos a döntésében? Emelt f?vel, magabiztosan kapkod. Ilyenkor bármi el?fordulhat, még az is, hogy a mobilját a reptéri vécébe pottyantja, a víz pedig messzi sodorja a fontos kis készüléket. Ha már úgyis veszve minden, a közlekedést leveg?ben, s?t földön és vízen sztrájk bénítja, a h?sn? (Rose) szökése így késleltetve van, nem nagy kockázat a mozgójárdán haladva egy vadidegen férfitól (Félix) kölcsönkérni a maroktelefont. A mobil el?nye és egyben hátránya, hogy a hívott és a tárcsázott számokat egyaránt megjegyzi - elkerülhetetlen, hogy Rose és Félix élete összegabalyodjon.

Két, egymástól gyökeresen eltér? mentalitású ember múltja bontakozik ki, no nem részletez?en, csak oly mértékben, hogy elfogadjuk a boldog végkifejletet, ?k mégis összetartoznak. Ahogy egy romantikus filmvígjáték m?faji szabályai szerint kell. A lírai jelenetek és mulattató szcénák, ironikus képek arányát fölényes eleganciával adagolja Daniele Thompson rendez?, aki ezt az eleganciát az édesapja, Gérard Oury mellett sajátította el. E film forgatókönyvét pedig a fiával Christopher Thompsonnal együtt írta.

Rose-t Juliette Binoche alakítja. Az els? másodpercekben csaknem felismerhetetlen a Csokoládé, Az angol beteg, a Három szín: kék titokzatos h?sn?je. Szorosra húzott öv a feszül? b?rkabáton, felt?n? smink, betonkeménység?re lakkozott konty, egy riasztóan közönséges tyúk kotkodácsol a mobiljába. Aztán fokozatosan lemállik róla a "vakolat", a legmeglep?bb hatást talán akkor teszi Félixre, amikor a szállodai tévé el?tt, a szakszervezeti tüntetésen fölhangzó Marsellaise hallatán sírva fakad. Rose ugyanis értelmiségi (és kommunista) szül?i házból libbent át a szépségiparba. Binoch - híven saját "hagymaelméletéhez" - rétegr?l rétegre, páratlan érzékenységgel fejti le a csalárd küls?ségeket Rose-ról.

Félix volt felesége nagyanyjának temetésére igyekezne. Férfi módra azt gondolja, hogy a részvét pillanataiban átforrósítható egy kih?lt kapcsolat. Félix elhagyta a Párizs környéki családi vendégl?t, Amerikában vált híres gasztronómussá, a kispolgári környezetb?l kilépve majdnem nagymen?vé lett. Jean Reno, arca borostás, beesett, ez küls?leg jól jelzi, hogy a sikeres üzlet túln?tte ?t, még hitelesebb az a szorongás, amit a színész bravúrosan sugároz. Kék spalettás ház, repkénnyel, vadsz?l?vel ben?tt falak - írja le egykori otthonát Rose. Félixben fölsejlik szül?háza, ami - látjuk - kék spalettás, repkénnyel, vadsz?l?vel ben?tt... A film, néhány villanásnyi jelenett?l eltekintve, csak a terminálhoz közeli szállodáig távolodik el a repül?tért?l - a válságban lév? légiközlekedés igazán hálás lehet Patrick Blossie operat?r vonzó képeiért.

Félix és Rose, romantikus vígjáték, rendezte: Daniele Thompson, f?szerepl?k: Juliette Binoche és Jean Reno, forgalmazza: SPI International
www.franciafilmnapok.hu