Napra pontosan 16 évvel ezel?tt érkezett a hír: elhunyt Váradi Hédi Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes és kiváló m?vész. 58 éves volt. Akik ismerték, és ki ne ismerte volna ?t, nem akarták elhinni a történteket. Ha belegondolunk, oly fiatalon távozott, hogy még most is javában a pályán lehetne. A pályán, ami az élete volt, s amely mint csalárd szeret? hol elhalmozta, hol félredobta ?t.

A színészek legtöbbje éhez?m?vész. Éhezi a szerepeket, éhezi a tapsot, a közönség szeretetét, hódolatát. Váradi Hédi a legéhesebbek közé tartozott, aki minden gesztusával, rezdülésével, estér?l estére mélyen átélt alakításával a siker morzsáiért küzdött. Eleinte nem is kellett sokat hajlongania, hogy felcsipegesse ?ket. Váradi Hédi, alighogy befejezte tanulmányait a Színiakadémián, Júliaként tündökölt a színpadon. Ártatlan szépsége predesztinálta a minden ifjú színészn? álmát jelent? szerepre. Akkor még nem d?lt el, naiva, primadonna vagy tragikus h?sn? válik-e a szexszimbólumnak is beill? lányból. Tegyük hozzá, kés?bb sem. Mert élete végéig úgy játszott a hangjával, a testével, hogy az bármikor, bármelyik szerepkörre alkalmassá tette, és egyikben sem éreztük idegennek.

Hiszen fiatalon volt Shaw darabjában Cleopatra, és 1961-ben Gábor Miklós oldalán, Miraként sikerre viv?je Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának. Mira a h?ség jelképe, aki a szerelmét lélekben elkíséri a börtönbe is, és várja kiszabadulását, hogy új életet kezdhessenek. Ekkor még nem tudta, milyen sorsszer? volt ez a színpadi színjáték. Hogy huszonöt évvel kés?bb, a Nemzeti Színház tagjaként, a valóságban kell majd átélnie Sarkadi drámáját. Az akkor már Kossuth-díjas Váradi Hédi szerepek nélkül teng?dött, éveken át mell?zték, 1977-t?l hat éven át egyetlen szerepet sem kínáltak neki. A világot jelent? deszkák az elveszett paradicsom jelképévé váltak, és saját börtönének magányában várta a szabadulást az új élet, a szerepekkel elhalmozott múlt visszatértének reményében.

A Madáchból 1964-ben szerz?dött át a Nemzeti Színházba, és alig két év múlva az évad, talán a korszak legsikeresebb el?adásának egyik f?szerepl?je lehetett, amikor bemutatták Peter Weiss Marat/Sade-ját. ? játszotta Magyarországon els?ként Charlotte Corday-t, s olyan átüt? er?vel, ami - bátran kijelenthetjük - felülmúlhatatlan. Ezt követ?en A b?nbeesés utántól a Szentivánéji álomig még jó néhány emlékezetes siker övezte útját, filmekben és tévéjátékokban is felt?nt, de m?vészetének ez a megörökítetten dokumentált része nem volt szerencsés, inkább a küllemét, semmint a tehetségét aknázták ki a rendez?k.

1983-ban végre újra hívták a Hevesi Sándor térre. A csütörtöki hölgyekben lépett fel. Fájdalmasan és rettenetesen korán, de megadatott neki minden színészek vágya: az utolsó pillanatig játszott. A színpadról vitték a kórházba. Váradi Hédi 1987 óta nincs közöttünk. ?, aki annyit hajlongott a közönség el?tt, megérdemli, hogy ha egykori belvárosi lakása el?tt járunk, márványba vésett nevét most mi illessük egy kis meghajlással. De legalább egy kis fejbiccentéssel.