Warhol m?veit legutóbb 2000 nyarán láthattuk a Ludwig Múzeumban. Az akkori keresztmetszet els?dleges rendeltetése a hiánypótlás volt, és ennek értelmében munkásságának f? m?faji teljesítményeire épült. Most - John Warren Gotsch, az A.P.A.! Egyesült Államokból idetelepült vezet?je jóvoltából - kilenc olyan arcképes szitanyomatát tekinthetjük meg, amelyeket kifejezetten az európai piac számára készített, 1975-ben. S hogy az önmagában is figyelemkelt? kiállítói elhatározás még érdekfeszít?bb legyen, Warhol grafikáival párhuzamosan nyerhetünk betekintést Bak Imre és Fajó János legújabb produkciójába, majd ezt követ?en Marafkó Bence és Erdélyi Gábor m?veit tekinthetjük meg. Ennek a látszatra fura összeillesztésnek azonban megvan a m?vészettörténeti magyarázata.

A portréfestészet Warhol munkásságának központi tengelyében helyezkedik el; mindig is foglalkoztatta az emberi élet múlásával járó fizikai változás problematikája, a fiatalkori üde ragyogás, illetve a halál jelenvalósága. Arcképein azonban nemcsak az id?sík okozta változások munkálnak, hanem a személyiség és az identitás kérdése is el?térbe kerül. A hatvanas évek elején kezdett megrendelésre portrékat készíteni, a megrendel?k pedig általában a szórakoztatóipar és a mondén élet jeles személyiségei voltak. Warhol általában polaroidfelvételt készített modelljeir?l, azt felnagyította és színes grafikai elemekkel egészítette ki. Marilyn Monroe-, Jackie Kennedy-, Paloma Picasso-, Mick Jagger-, Jane Fonda- és Lenin-portréi a m?faj antologikus darabjainak számítanak.

Az A.P.A.-beli kiállítás Hölgyeim és uraim cím? sorozata a New York-i transzvesztiták krémjének jellegzetes alakjait mutatja be, akik a Gilded Grape nev? mannhattani bárban csillogtatták széls?séges hajlamaikat. A biszexualitását soha sem rejteget? Warhol otthonosan mozgott ebben az egyidej?leg vonzó és taszító közegben. Kiszemelt modelljeit Factory nev? m?termében kapta lencsevégre ötven dollár ellenében. Jellemz?, hogy ezeken az arcképein mell?zte a groteszk hatásokat, inkább valami részvét és megértés nyilatkozik meg bel?lük.

Fajó János: Kétfélkör, 2003

Vajon miféle merész képzettársítás hozhatta egy kalap alá Warholt, Bakot és Fajót? Hiszen ez utóbbiak a mer?ben eltér?, mértanias esztétikára esküsznek, aminek Warholnál még a nyomait sem látni. Elképzelését Gotsch úr azzal indokolja, hogy mindhárman úgynevezett klasszikus kívülállók: végzettsége alapján Warhol nem képz?m?vész, Fajót mell?zték az el?z? rendszerben, mert Kassáknak volt a követ?je, Bak pedig végig következetes volt önmagához, függetlenül attól, kívül állt-e vagy belül. Mindhármukra jellemz? továbbá a képzelet és a valóság közötti feszültségkeltés, a marginalitás, valamint az elidegenedés és a jelentés, az igazság és az egyetemlegesség megleléséért kifejtett er?feszítés.

Bak Imre: A nemlétez? létez?

Ezeken az idealisztikus egybeeséseken túl - véleményem szerint - van egy esztétikai hasonlóság is közöttük, ez pedig a pop art színkoncepciójának érvényesítése. Bármilyen mértaniasak, racionálisak is Bak és Fajó munkái, szigorúan definiált élénk, már-már fluoreszkáló színeik rokonságot mutatnak Warhol grafikáinak telt, flekkszer? koloritjával és annak költ?i hatásával.

Andy Warhol m?vei április 23-ig, Bak Imre és Fajó János alkotásai május 7-ig, Marafkó Bence és Erdélyi Gábor munkái április 23-tól május 7-ig tekinthet?ek meg.

www.ateliers.hu