Ádám Zoltán: Cigány fiú, 2002.

Ez utóbbi m?faji megszorítás f?ként Ádám Zoltánra vonatkozik, aki a kilencvenes évek els? felében, az Újlak Csoport tagjaként az installáció m?fajába is belekóstolt, mostanság azonban kizárólag képeket fest. Azon belül is javarészt portrékat. Amikor tavaly interjút készítettem vele a Jöv?Kép cím? m?vészeti antológia számára, tibeti sámánokról készült fotók alapján festett egy kiterjedtebb sorozatot, de már derengett benne annak az ötlete, hogy áttér a cigánypotrékra. A sámán-jelenség vonzerejét els?sorban a tér- és id?beli távolság, az ?si kultúrára rátelepedett mitológiai máz képezi, ezzel ellentétben a cigányság témaként való kimerítése nagyon is köt?dik hétköznapjaink emberi környezetéhez.

Annak alapján, hogy Ádám fényképek alapján festi meg az emberarcokat, vélhetnénk, jókora távolságot tart választott modelljeivel. ? viszont azt állítja, hogy alkotás közben spirituális kapcsolatot teremt velük, figyeli az arckifejezések bels? sugárzását, melynek alapján az illet? egész lényét képes átérezni. Mostani, cigányokról készült portréciklusának darabjai között például megjelenik néhai Balázs János fest? alakja, akivel Ádám személyesen barátkozott, de a megjelenített személyek java része ismeretlen, emléküket talán csak a családi történelem ?rzi. A meghittséget, bens?ségességet sugárzó arcképek fotográfiai eredete hol burkoltabban, hol pedig nyíltabban érhet? tetten a vásznakon.

Bukta Imre: Kertben,2003.

Bukta Imre m?faji érdekl?dése köztudottan sokoldalú. Amikor képet fest sem lehetünk benne biztosak, hogy a végeredmény nem valamely kombinált formában bontakozik ki. Az utóbbi években kitartóan festi falusi témáit, a mez?gazdaság világát, az úgynevezett vidék avagy az Alföld rurális állapotait. Olajképeinek nyelvi állagába gyakran visz be a terepr?l származó anyagokat, úgymint faágakat, kukoricaszemeket, pálcikákat, s?t lakáscsempéket is. Eredetisége azonban nemcsak izgalmas anyaghasználatának köszönhet?: eredeti a módja annak, ahogyan láttatja ezt a dekadenciába fúló világot. Lírai ecsetkezelését nosztalgikus iróniával f?szerezi, hogy tudomásunkra adja: a falusi élet modern folklórját tulajdonképpen az urbánus ráhatások jelenlétének mértéke alakítja. A neoncs? paradicsomkarók és a gyümölcsfák ágára szúródott m?anyag bevásárlószatyrok két világ, két értékrend ütközésének jellegzetes szimbólumai.

Jelen tárlatán Bukta kisebb lépték? képei szerepelnek idei, legfrissebb produkciójából. A világ és a közvetlen emberi környezet változásaira olyannyira érzékeny szerz? álomszer? látomásaiban mindenek felett a falusi élet költ?i szemlélete jut szóhoz.

Ádám Zoltán önálló tárlata április 12-ig tekinthet? meg az acb Kortárs M?vészeti Galériában (VI., Király u. 76, www.acbgaleria.hu),
Bukta Imre egyéni bemutatója pedig május 4-ig látogatható a Raiffeisen Bank galériájában (V., Akadémia u. 6).