Orvosi szakvélemények szerint a kés? éjszakai tévénézésnek sok káros mellékhatása van. Mivel ez a sáv a leginkább ORTT-kötöttségekt?l mentes, így nagy valószín?séggel itt botlunk horrorba, pornóba, véres akciófilmbe és Tillába (azaz a m?sorvezet? Till Attilába) - ami felesleges izgalmakat, stresszt okozhat és ez bizony befolyással lesz a pihenésünkre. A sötétben villódzó képerny? alapjáraton nagyon fárasztja a szemet, ám ha a Propagandát nézi az ember, ez a hatás hatványozódik.

Arról felesleges medd? vitát folytatni, milyen jelleg? m?sor ez a különcre hangolt, ám teljesen hagyományos szerkezet? magazin, ahol a felkonferálásokat - nahát! - riportok követik. Az alkotók a kenyéradó gazda PR-szándékainak megfelel?en a közszolgálati jelleg mellett teszik le a garast. Fából vaskarika ez persze, mert mi módon lehet a szélesebb közt (mégiscsak kultúráról beszélünk) szolgálni egy olyan tévém?sorral, amely jó, ha húszezer emberhez jut el? Igaz, a maroknyi néz?tábor meglehet?sen kvalifikált: a Propagada hoch-értelmiségi rétegm?sor. Ennek ellenére nem a hirdet?k és szponzorok szíve csücske sem az adás, sem a kezdési id?pont. Egyel?re a második legnagyobb hazai mobiltelefoncég állt stabilan a m?sor mögé. Önértékeit tekintve pedig többet érdemelne, csupán a készít?knek kellene kissé megzabolázniuk magukat.

Tilla beosztása szerint m?sorvezet? és ötletadó, a történet kreatív szerepl?je. Nagy kár, hogy többek szerint az általa kialakított imágó kezd a porondmester kategória felé elmozdulni. T?le a bohóckodás a BB-ben is maximum szódával megy el, itt azonban néha kifejezetten sért? és idétlen megmozdulások vannak, mintha egy friss BB-kampányfilmecske forogna. Erre csak ráer?sít a képi megoldások sora.

Till Attila annak idején a TV3 72 óra cím? m?soráért kapta meg a legjobb m?sorvezet?nek járó elismerést a Kamera Hungárián. Akkor tiltakozott, hogy ? inkább riporter. A világ egyensúlya helyreállt: ma már inkább m?sorvezet?, semmint szerkeszt?-riporter, a kitüntetés tehát mostantól jogos. Az a panasz viszont, amely elhagyta a száját a Pesti Est Café egyik rendezvényén, nem teljesen jogos, korrekt és ízléses. Eszerint ugyanis Till Attila azért nem jelenhet meg a Propaganda riportereként, mert a BB miatt nem ér rá, holott ezt a m?sort állítólag minden megszabott feltétellel együtt neki adták. Az igazság persze vélhet?en másutt keresend?: Till mostani BB-s imágójába nem passzol igazán bele, hogy ? egy kultm?sor kultriportere legyen. Nagy kár, s innen érthet? meg még inkább a lehetetlenül perifériára tolt m?sorkezdés is.

Az alkotók azonban, mint elmesélték, kezdetekt?l fogva lobbiznak a kedvez?bb m?sorsávba kerülésért, eddig nulla sikerrel. Több körülmény miatt. Csernátoni Dóra szerkeszt? szerint lehetne ugyan nagyobb költségvetéshez, kedvez?bb feltételekhez jutni, de ahhoz szakítani kellene a kultúrával, s megnyitva a tematikát valami egyébbel (de mivel?) foglalkozni. Érdekes, hogy épp a legutóbbi adásban láthattunk erre félszeg próbálkozásokat, amikor Finta József aktuális városrendezési gondolatai után egy retro-autó formaterv-pályázat nyertes magyar résztvev?jével készítettek riportot. Ez utóbbi anyag azonban már jó ideje dobozban lehetett, mert számos friss információt nem vagy tévesen közöltek, ó televíziós felületesség!

A másik fontos, a közérdekl?dést gátló körülmény nem más, mint a m?sor tulajdonképpeni ereje és sebezhet?sége is egyben: a brillírozás határán egyensúlyozó képi megvalósítás. A m?sorvezet?t egy sajátos, mozgóképes videokollázsba elhelyez? rendez?i koncepció annyira er?s, hogy már a felkonfokon keresztül képes markáns arculatot adni az egész m?sornak, ám nagyon rá is nyomja bélyegét a lényegi részekre, túl azon, hogy a kett? hangulata és fényvilága sincs igazán összhangban. Önmagában nem lenne baj - f? a változatosság -, a gyakori diszfunkciók miatt azonban zavarónak érezhetjük e mozgóképes jópofizást. Ami jelleget ad egy 20 másodperces riport-beharangozónak, nem biztos, hogy magában a riportban is m?ködik. A legutóbbi adás elején és végén Tilla elé betáncoló szellemek például kifejezetten zavaróak voltak és számomra az sem derült ki róluk, miért és hová érkeztek, pedig igyekeztem figyelni úgy hajnali háromnegyed kett? tájban.

Kis Tamás László rendez? szerint még messze nem érték el a lehet?ségeik határát, már ami a képi megvalósítást illeti. Örömhír ez, én mégis halkan azt tanácsolnám: eddig és ne tovább. Amikor ugyanis egy riportban gyakorlatilag minden vágás öncélúvá válik, minden képi blikkfang, ötlet és truváj inkább zavaró, mint lendületes és friss, akkor ott baj van. Mint tapasztalt televíziós, Kis nyilván tisztában van a képi és szövegbeli hatások szerencsés arányaival. A Propaganda szinte minden képére emlékszem, de ha fejbe l?nének se tudnám megmondani, mir?l szóltak az anyagok, milyen információkat tudtam meg, végs? soron, mennyivel lettem kulturáltabb lény. Egy televíziós m?sorkészít?nek pedig még értelmiségi néz?tábornál is els?sorban erre kell figyelnie, s szervesen csak ebbe épülhet be a képi önmegvalósítás.